A Bakócz Tamás esztergomi érsek mellett a királyi kancellárián dolgozó Lázár nevű secretarius kézirata alapján készült térképet, a Tabula Hungariae-t 1528 májusának közepén adták ki Ingolstadtban. A Petrus Apianus nyomdájában metszett és sokszorosított térkép készítőjéről, a titokzatos sorsú Lázár deákról jóformán semmit sem lehet tudni.
A hosszú ideig csak leírásokból ismert térkép 1880-ban bukkant elő, amikor is gróf Apponyi Sándor vásárolta meg. Hasonló ritkaságokkal együtt 1925-ben Apponyi gróf adományaként került az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményébe. 2007. június 19-én az UNESCO Világemlékezet Bizottsága 38 mű társaságában Lázár térképét is felvette a világszervezet exkluzív listájára, a Memory of the World remekművei közé.
Az eredeti Lázár-térkép és róla szóló kiállítás 2007. augusztus 17-20-ig tekinthető meg a Mesterségek Ünnepe alatt.
A térkép készítőjéről annyi tudható, hogy egy bizonyos Lázár (kereszt)nevű személy volt a XVI. század első évtizedeiben. Nem tudjuk, hogy mikor és hol született, és arról sincs adatunk, hogy mikor és hol halt meg. Ennek alapján joggal vélhető, hogy Lázár a maga korában nem lehetett olyan társadalmi helyzetű személy, aki kortársai érdeklődését magára vonhatta volna.
Foglalkozásáról a források csak az tartották szükségesnek lejegyezni, hogy "secretarius", azaz "titkár" lehetett, és a térképet készítő Lázár Bakócz Tamás (1442-1521) esztergomi érsek idején és környezetében élt és működött - olvasható az OSzK ismertetőjében. Bakócz, aki a XVI. század elején Magyarországon egyszerre töltötte be a legmagasabb egyházi (prímás, esztergomi érsek, konstantinápolyi pátriárka) és világi (fő- és titkos kancellár) méltóságot is, személyi titkárait név szerint ismerjük. Abban a korban, amikor mindenkit szigorúan "rendi" státusza szerint kellett megszólítani, az egyszerű secretarius megjelölés inkább világi személyt takarhatott.
A források szerint nem végezhetett egyetemet, mivel akkor magisterként kellett volna megszólítani. Csak "hozzáértő" ember volt, tanulmányait a mai középfokú oktatásnak megfelelő iskolák keretei között végezhette, azaz "deák" volt, így nevezték abban a korban a latinos műveltségű, gyakorlati tudományokban jártas egyéneket.
A források magyarként említik, és ezt térképének névanyaga is egyértelműen megerősíti. Az "é" hangot "ee"-vel jelölte, például Ezeek, Zeek, Zeeplak stb., az "ö" hangot pedig "ew"-vel: Fewdwar, Gew, Eskew, Ewsi, Fewldeak, Tertzew, Besenew stb. A Tabula Hungariae helyneveinek feldolgozása során azt is megfigyeltük, hogy a "c" hangot esetenként a "tz" betűk jelölik, például Adatz, Agatz, Bakotza stb. Ez a helyesírási sajátosság az ófelnémet nyelvjárás írásbeli gyakorlatára jellemző, feltevéseink szerint ez származhat bármely közreműködőtől, aki a lázári kézirat nyomtatásra való előkészítésében részt vett. Ugyanakkor egyes településnevek írásánál nyelvjárási szokást is megörökített Lázár, például az "i" hang jelölésében: a Kézdi helynevet Kyzdy alakban találjuk e térképen.
A nyomtatott térkép kéziratát - Jacob Ziegler (1470-1549) levele szerint - 1514-ben ő és Lázár e térkép összeállítását fontolgatták. Bizonnyal nem elméleti dolog lehetett tevékenységük tárgya, mert Ziegler a nyomtatott változatot - amennyire arra emlékezni tud - összehasonlította az eredeti kézirattal, ez pedig csak akkor lehetséges, ha Lázár már valamilyen kész művet tudott számára mutatni.
