Kik? Mit? Mennyiért? – Mi újság ma a kortárs műtárgypiacon?

A Vaszary Galéria TOP 10 magyar kortárs című kiállítása apropóján meghívott vendégei, Schneller János művészettörténész, a Resident Art Budapest vezetője és Kozák Gábor, a Godot Galéria alapítója a fiatal kortárs művészek érvényesülési lehetőségeiről és a hazai műtárgypiac trendjeiről beszélgettek Gereben Kata művészettörténésszel.

A hazai műtárgypiac trendjei

A hazai műtárgypiacon is megfigyelhetők bizonyos tendenciák, amelyek olykor felerősödnek, máskor meggyengülnek. Az elmúlt néhány év a kortárs művészet piacon belüli pozicionálása szempontjából érdekes időszak, mivel a kanonizált, klasszikus festőktől egyre inkább a kortársak felé terelődik az érdeklődés. Akik korábban Rippl-Rónait vagy Szőnyit vásároltak, ma egyre szívesebben fordulnak a klasszikus kortársak felé. Mivel ezek az alkotók már kanonizáltak, tőlük képet vásárolni biztonságos, így a vétel befektetési célú is lehet.

Az elmúlt évek másik fontos trendje a 30-as generáció betörése a műtárgypiacra. Nekik még nincs meg az anyagi bázisuk a klasszikus kortársakhoz, és nem is igazán érdeklik őket. Azt viszont meg tudják tenni, hogy velük egyidős művésztől vásároljanak. A pályakezdő alkotók az ő problémáikra adnak vizuális válaszokat, a fiatalok vásárlásainak ez lehet az egyik fő motivációja. És a két trend között van átjárás. Az idősebbek kíváncsiságból, a játék izgalma miatt vásárolnak fiatal alkotóktól, az új belépők pedig egy idő után elkezdenek szemezni a klasszikusok sokszorosított eljárással készült (ezért olcsóbb) műveivel.

A 2000-es évektől egy ív is megrajzolható. Akkor még nem lehetett egymillió forint felett képet eladni, de onnantól kezdve lineárisan növekedett a piac. Ezt a gyarapodást a 2008-as válság és a 2010-es politikai váltás törte meg, de azóta megint egyenes növekedés tapasztalható. A koronavírusválság már nem akasztotta meg a tendenciát: a gyűjtők a Covid ellenére is előszeretettel vásároltak.

A galéria mint templom?

A galériák megítélése is sokat változott az elmúlt két évtizedben. Míg korábban templomjellegük volt, addig ma már a múzeumok és a magángalériák is sokat tesznek azért, hogy közelebb vigyék a kortárs művészetet az emberekhez. Például tárlatvezetéseket, múzeumpedagógiai foglalkozásokat, műterem-látogatásokat szerveznek ennek érdekében.

Kozák Gábor szerint a közösségi média is változtatott a galériák megítélésén: ma már menőnek számít megjelenni egy adott galériában, kiállításon, vagy pózolni egy népszerű művésszel egy ismert kép előtt. 

Az új érdeklődőkben persze még mindig van némi szorongás, de a többség számára már teljesen evidens, hogy egy galériába be lehet menni „csak úgy” megnézni a kiállítást: nem jár vásárlási kötelezettséggel.

Fájdalomküszöb: mennyit vagyunk hajlandóak fizetni?

Bánki Ákos, a LATARKA Galéria alapítója 2012-ben rendezte meg először a galéria mára már hagyományossá vált karácsonyi vásárát. Először felmérte, hogy mennyi lenne az az összeg, amit az emberek gondolkodás nélkül kiadnának egy egyedi műtárgyért. Ez egy női csizma ára volt, ami akkor körülbelül 30 ezer forintot jelentett, ezért a karácsonyi vásáron szereplő művekhez ezen az egységáron lehetett hozzájutni. Ez a módszer két szempontból is előnyös volt: egyrészt sok fiatal megérkezett a műtárgypiacra, vásárlóvá vált, másrészt a pályakezdő alkotók olyan mértékű bevételhez jutottak, amiről korábban álmodni sem mertek.

Schneller 2018-ban megrendezte az első Resident Art Fairt, amelynek az érdeklődők gyűjtővé nevelését célul tűző séták is részei voltak. A vásáron három árkategóriában kínáltak műveket (50, 100 és 150 ezer forintért). Sok ember számára ezek a művek jelentették a belépést a műtárgypiacra, azóta már drágább munkákat is vásárolnak. Schneller szerint megfelelő edukációval és alacsonyabb árképzéssel ki lehet nevelni egy új gyűjtői réteget. A Young Generation Art Fair, ami ma már Godot Art Fairként fut, lényegében ugyanígy működik. Fiatal művészek olcsóbb képeit kínálja eladásra, amelyek kapudrogként működhetnek a piacra.

Az edukáció

Nagy gond, hogy a közoktatásból teljesen hiányzik a 20. századi és a kortárs művészet. Emiatt a társadalom jelentős része egyáltalán nem találkozik kortárs művekkel. Ha pedig mégis szembekerül egy-egy ilyen művel, akkor zavarja, hogy nem érti, nem tud kapcsolódni hozzá. Frusztrált lesz, hogy még a véleményét sem tudja róla megfogalmazni. Az érzékenyítésre azért is nagy szükség van, hogy az emberek egy adott mű vagy kiállítás láttán egyáltalán meg tudjanak szólalni.

Ma már e téren is van előrelépés: a 2000-es évek vége óta egyre természetesebb, hogy egy kiállításhoz tárlatvezetéseket, múzeumpedagógiai foglalkozásokat szerveznek. Schneller szerint ha van edukáció, akkor az emberekben feloldódik a görcs, könnyebben mernek kérdezni.

A Godot Galéria úgy próbálja áttörni a küszöbfélelmet, hogy olyan művészeket választ, akik művei könnyebben megmagyarázhatók a képzőművészethez kevéssé értők számára is, a „fordításuk” nem túl bonyolult. A Godot Kortárs Művészeti Intézményben azonban inkább fiatalok munkáit állítják ki, akik a korukbelieket szólítják meg. 

Ismerni a művészt, vagy inkább ne?

A laikusok sokszor félnek feltenni a kérdéseiket a művésznek, pedig épp a személyes viszonyok, kapcsolatok által lehet közelebb kerülni a kortárs művészethez. Ha a kép mögé arcot társítunk, akkor a műveket is másképp nézzük. Persze van olyan gyűjtő, aki nem szeretné megismerni a mű készítőjét, mert nem akarja, hogy az alkotó személye befolyásolja a vásárlását: azt szeretné, hogy a mű mint önálló entitás hasson rá oly módon, hogy meg akarja venni.

Művészből is kétféle van: régen a művészek sokkal introvertáltabbak voltak, ami természetes, hiszen az alkotás magányos tevékenység. A fiatal művészek viszont már megtanulták, hogy az embereket érdeklik a képek mögötti történetek.

Hogyan változtatja meg a közösségi média a művészethez való viszonyunkat?

A közösségi média megváltoztatja a kommunikációt, fórumot kínál a magyarázatok számára, így könnyebb közel kerülni a kortárs művekhez. Másrészt érzékelhető, hogy az emberek egyre inkább képekkel kommunikálnak, ami szintén javít a kortárs képzőművészet megítélésén.

Schneller úgy látja, hogy a fiatal alkotókban nagyon erős közös vonás a digitális képalkotásra adott erős festészeti reflexió.

Alternatív eszközök a közönség elérésére a Covid idején

A koronavírus megnehezíti a galériák helyzetét, de ők legalább nyitva lehetnek (mert kereskedelmi egységnek számítanak). A megnyitók azonban rendre elmaradnak, vagy átköltöznek a virtuális térbe. Sok galéria webshopot nyitott, de Kozák szerint a műtárgyvásárlást nem lehet teljesen az online térbe áthelyezni. Személyesen kell megnézni a műveket, mert képernyőn keresztül nem megy át az aurájuk.

A beszélgetés itt visszanézhető. 

Nyitókép: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu