A régészek már korábban is tudtak a templom létezéséről: erre a 870-es évekből származó írásos emlékekben található egyértelmű utalás. A bajorok és karantán szlávok megtérítéséről összeállított írásban olvasható, hogy Priwina városában - a mai Zalavár-Vársziget területén - állt a Keresztelő Szent János tiszteletére emelt templom.
A megtalált fatemplom összefüggésbe hozható a két évtizeddel később, 855-860 között épült zarándoktemplommal, amelyet az elmúlt évtizedekben tártak fel. A háromhajós, folyosókriptás zarándoktemplomot a salzburgi Liupramm érsek építette és szentelte fel. A szentélyben egy kőből készült sírboltban temették el Hadrianus (Szent Adorján) mártír mumifikálódott testét. A templom színes, festett ablaküvegeit a közelben található műhelyben készítették el, és az épület melletti harangöntőgödörben talált agyagöntőminta-töredékek arra utalnak, hogy helyben öntötték a harangot is.
A Hadrianus templommal egy időben készült el a délre található palotaegyüttes. A 860 és 870 között itt tartózkodott a salzburgi érsek. A palota környékén a régészek rábukkantak a személyzet számára készült kisebb építmények maradványaira. A palánkfallal körbekerített épületegyüttes udvarán kőlapokkal bélelt kutat, tároló vermet is találtak.
