Miben különbözik az idei, kilencedik DESZKA a korábbi fesztiváloktól?
A fesztivál életében már második éve változást jelent, hogy nyitottunk egy új felületet, az úgynevezett Gördeszkát, ahol ifjúsági és gyerekelőadások láthatóak. Ebben nagy segítségünkre van a Vojtina Bábszínház vezetése, akik közreműködtek ebben a válogatásban. Nagyon fontosnak tartjuk az új, színházba látogató generáció befogadását, és kíváncsiak vagyunk rá, hogy melyek azok a kortárs darabok és előadások, amelyek ebben segíthetik a színházat. Nagy öröm számunkra, hogy a tapasztalataink szerint évről-évre egyre erősebb gyerekelőadások születnek.
Évről-évre az érdeklődés és a nézők száma is nagyobb?
Igen, úgy tapasztaljuk. Kilencedik alkalommal rendezik meg a fesztivált Debrecenben, az itteni közönség pedig megszokta, megszerette és már várja is ezt az egy hetet március vége felé, hogy megláthassa, a városon kívül hogyan foglalkoznak a kortárs drámával, és milyen előadások készülnek.
Milyen programok kísérik a fesztiválon bemutatott darabokat?
A nyitórendezvényünk idén Vidnyánszky Attila filmje volt Juhász Ferenc költeményéből, aminek nem olyan régen az Urániában tartották a bemutatóját, és itt láthatta először a vidéki közönség. Úgy gondolom, nagyon szép fogadtatásban részesült. Helyet adtunk az Ady gimnázium dráma tagozatos tanulóinak is, a záróeseményünk pedig a Budapest Bár koncertje lesz. Mindig olyan koncerteket keresünk, ahol az előadók a teatralitás irányába is elmozdulnak, tavaly például a Quimby érkezett hozzánk.
Jövőre jubilál a DESZKA. Készülnek valami különlegességgel?
Igen, hiszen nemcsak a DESZKA jubilál, hanem a Csokonai Színház is 150 éves lesz, úgyhogy kétszeres ünneplés vár ránk.
Milyen programokat terveznek a kerek születésnap apropóján?
Rengeteg különböző rendezvénnyel készülünk: a színházi bemutatókat irodalmi estekkel, beszélgetésekkel, kiállításokkal és sok meglepetéssel körítjük majd.
Az idei évadban milyen bemutatók lesznek még a Csokonai Színházban?
Két bemutatónk lesz áprilisban, amelyekre nagy erőkkel készülünk. Az egyik Carlo Goldoni-tól A chioggiai csetepaté Méhes László rendezésében, a másik pedig a Don Giovanni című opera, amit Gemza Péter rendez.
Hogyan válogatják ki, hogy milyen darabok kerüljenek a színházi évadba?
Amikor pályáztunk, egy öt évre szóló tematikus elgondolásunk volt, amelyben a közönséget végigvezetve mi is végigmegyünk a színháztörténet nagy korszakain. A görög drámával kezdtünk, tavaly mutattuk be az Antigonét, idén pedig a középkor és kereszténység van a fókuszban. Ennek kapcsán került színpadra Lackfi János A dühös lovag című ifjúsági darabja, a Mester és Margarita is kiváló választásnak bizonyult, nem beszélve az Akár Akárkiről, Borbély Szilárd darabjáról, amely a középkori moralitások példájára írt úgynevezett amoralitás játék.
Mi lesz a tematika jövőre?
Jövőre a reneszánsz és újjászületés kapcsán kerestünk előadásokat. Nem csak azért, mert tematikában itt tartunk, hanem mert 150 éves lesz a Csokonai Színház, és reméljük, hogy az évadunk is egyfajta öröm és újjászületés lesz.
Lassan két éve már, hogy a színházban igazgatóként is megkezdte a munkát. Hogyan értékeli az eddig eltelt időt?
Nagyon tartalmas és izgalmas, furcsa, hogy már a második évad végéhez közeledünk. Rendkívül tanulságos, sok feladattal és újdonsággal szolgált a számomra. Az biztos, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, de igyekszem megküzdeni vele.
A két szerep ? színésznő és színházigazgató ? nem kerül egymással konfliktusba?
Nem könnyű, hiszen egészen másfajta gondolkodást és hozzáállást kíván az igazgatói és a színészi munka. Az egyikhez nagyon erős magamra figyelésre és befelé koncentrálásra, míg a másikhoz hihetetlen nyitottságra és a külvilágra való folyamatos reagálásra van szükség. A kettő ebben az esetben együtt van jelen, éppen ezért jóval kevesebb színészi feladatot vállalok. Az idén csak egy bemutatóm volt, Mészáros Tibor kollégánk írt és rendezett egy darabot Istent a falra festeni címmel, amiben nagy örömmel vállaltam szerepet.
(Fotó: Csákvári Zsigmond)
