A peregrinusok 2006-ban, a nándorfehérvári diadalmas csata 550. évfordulóján, a fényes győzelmet arató Hunyadi János hadvezér emlékére tették meg ezt az utat. Nádorfi, aki évtizedeken át gyönyörűséges természeti és fontos dokumentum-, s olykor játékfilmeket is forgatott az MTV-nél, a szépre és a tömörségre való fogékonysággal követte kamerájával a filmbéli időutazást. A közreműködők - a korral elmélyülten foglalkozó Varga Tibor jogtörténész és Szántai Lajos művelődéstörténész - jóvoltából világos korkép rajzolódik ki a trónviszályok, ellentmondásos történelmi események időszakáról.
Az 1440-ben játszódó kisfilmet, amikor is Visegrádról ellopják a Szent Koronát, versenyen kívül, a Filmszemle információs vetítésén láthattuk a Bem moziban. Voltaképp, a Kárpátoknak ölelő karjai közt című, nyolc részes sorozat negyedik darabja.
A forgatókönyvíró és a Dombóvári Gábor riporter által megszólaltatott történészek színes, szakavatott és izgalmas magyarázata tette a filmet fordulatossá; akkor sem éreztünk stagnálást, amikor a visegrádi vár romos, de valós történelmi helyszínein, akár egyhelyben állva, beszélik el a szaktudósok a sokszálú történetet, miközben pontos, világos társadalmi, illetve historikus háttérinformációkkal is szolgálnak.
Nem kevésbé érdektelen eseményt taglalnak a filmen, mint a magyar korona elrablásának hitelesen dokumentált históriáját. Amikor ugyanis Zsigmond király utódja, Albert meghal, özvegye - Zsigmond lánya, Luxemburgi Erzsébet - alighogy megszületett fiát, V. Lászlót megkoronáztatja Komáromban, néhány hónappal később pedig Fehérváron. Az ünnepélyes aktushoz udvarhölgye, Kottaner Jánosné a koronát a királyné megbízásából fondorlatos úton-módon, az őrök kijátszásával, egy párnacihába rejtve ellopja. A magyar királyság legfőbb jelképét ugyanis, az ország rendjei, azaz az Országgyűlés által kiválasztott koronaőrök vigyázzák a visegrádi várban. Woth Imre, a Koronaőrök Testületének elnöke az őrzés szabályairól és a XV. századi eseményekről aprólékosan beszámol.
Luxemburgi Erzsébet azonban hiába hajtatja végre a kockázatos és merőben törvénytelen cselekedetet, és hiába koronáztatja meg csecsemő fiát, a trón a cseh Ulászlóé lesz, akit a viszálykodó magyar főurak másik része támogat. Ezek után Erzsébet gyermekével és a koronával III. Frigyes német-római császár udvarába menekül, aki aztán fogságában is tartja Lászlót és a Szent Koronát, remélvén, hogy alkalomadtán ő is igényt tarthat a magyar trónra. Később, Mátyás trónraléptével azonban hiú reményei szertefoszlanak.
Történelmünk eme szeletével nemcsak azért volt tanulságos részletesebben is megismerkedni, mert múltismeretünket gyarapítja, hanem mert áttételesen ugyan, de kísértetiesen emlékeztet korunk társadalmi megosztottságára, s tanulságul szolgálhat arra, mindez milyen országromláshoz vezethet.
