Szent Erzsébet testvéréhez, IV. Béla magyar királyhoz és családjához nagyon közel álltak a ferencesek, akik a szentté avatás után szinte azonnal Erzsébetnek szentelték győri templomukat. Az 1239-ben, Nagyszombatban megjelenő klarisszák is a boldog emlékezetű királyleány tiszteletére emelték kápolnájukat. A betegek ápolása szorosan kapcsolódott a személyéhez: 1238-ban Kassán Szent Erzsébet egyháza a szegények kórháza mellett állt, de egy róla elnevezett ispotály feküdt a Gellért-hegy alatt is.
Gabriel Cornelius Ritter von Max (1881) olajfestménye a gyermek Erzsébetről
A Türingiához közelebb fekvő, szászok által lakott Szepességben is kimutatható a kultusza. Késmárkon például az 1251-ben alapított Szent Erzsébet templomról kapta egyik legrégibb elnevezését, amely erre az egyházi intézményre utalt. Az uralkodóház névadási gyakorlata is a megkülönböztetett tiszteletről tanúskodik. IV. Béla Erzsébetnek keresztelte egyik leányát, és a keresztségben az ő nevét kapta annak a kun fejedelemnek a leánya, aki István ifjabb (a későbbi V. István) király hitvese lett. III. András első házasságából született gyermekét szintén Erzsébetről nevezték el.
Az Árpád-ház 1301-es kihalását követő trónharcokban az Anjouknak - legitimációjuk érdekében - egyértelműen hangsúlyozniuk kellett az Árpád-ház boldog őseitől való leszármazás fontosságát. A XIV. század elején keletkezett Descriptio Europae Orientalis szerzője, akinek személyét többen a nápolyi udvarban diplomáciai küldetést teljesítő Andreas Hungarusban látják, teljesen pontos leírást adott az Árpádok családjáról, a szent királyok mellett természetesen megemlítette Szent Erzsébetet is. Gazottus Ágoston zágrábi püspök a Károly Róbert mellett érvelő 1307-es beszédében a király felmenői közül kiemelte Erzsébetet, aki Germániát "ragyogta be dicső szentségének sugaraival".
A nápolyi Anjouk is számon tartották Szent Erzsébetet. Ebben nagy szerepe volt Magyarországi Máriának, V. István király leányának, aki II. (Sánta) Károly nápolyi király felesége lett. Az Árpád-házi királyleány rendkívül sokat tett a magyar szentek népszerűsítése érdekében. Szívéhez nagyon közel állt a Santa Maria Donna Regina klarissza templom és kolostor, amelyet 1293-ban egy földrengés pusztított el. Mária királyné számadásaiban 1298-tól rendszeres tételként szerepelt az újjáépítésre elkülönített összeg.
A támogatásnak köszönhetően az 1318 körül elkészülő templom a francia gótika egyik remekműve lett, a falak kifestését Mária a kor legjelentősebb római művészére, Pietro Cavallinire és műhelytársaira bízta. A nagy hatású festő 1308-ban II. Károly király hívására érkezett Nápolyba, ahol Szent Erzsébet élettörténetét külön, mintegy húsz jelenetben, öt keretes képmezőben foglalták össze.
Károly Róbert nagybátyja, Lajos, Toulouse egykori püspökének szentté avatása érdekében is számos szentbeszéd született. Francois de Meyronne provence-i ferences szerzetes az egyikben kijelentette, hogy "Lajos anyja, Magyarországi Mária Szent István, Imre és László magyar királyok családjából származik, és István volt annak az országnak az első keresztény királya. Újabban pedig csak egyetlen királyi vérből származó nőt avattak szentté, Szent Erzsébetet, akinek családjából boldog Lajosunk édesanyja is való."
Egy másik szentbeszédében szintén a Szent Erzsébettel való rokonságot hangsúlyozta. Sancia, Bölcs Róbert nápolyi király felesége is megkülönböztetett tisztelettel viseltetett Erzsébet iránt. A királyné az 1331-es ferences rendi nagygyűlésre küldött levelében büszkén írta, hogy "Krisztus akarta, hogy Szent Erzsébet nemzetségéből származzam, aki oly igen hűséges és igaz leánya volt Szent Ferencnek...".
Erzsébet népszerűségét jól mutatja, hogy a közép-európai dinasztiák előszeretettel nevezték el gyermekeiket az Árpád-házi szentről. A lengyel Piast Erzsébet 1320-ban kötött házasságot Károly Róberttel, míg I. (Nagy) Lajos felesége, a bosnyák házból származó Kotromanic leány szintén az Erzsébet nevet viselte. Az Anjou-udvarban volt még egy harmadik Erzsébet is, aki Lajos király testvérének, István herceg és Bajor Lajos német-római császár leányának, Margitnak a házasságából született, valamikor 1353 körül.
Piast Erzsébet férje halála után jelentős szerepet vállalt az ország kormányzatában. Ide sorolható két, a politikai célokat sem nélkülöző zarándoklata. 1343-ban Itáliába ment, hogy András herceg nápolyi királlyá koronázását személyes jelenlétével és a magával vitt irdatlan mennyiségű nemesfémmel elősegítse. Az ügy előmozdítása érdekében Rómába is elzarándokolt. Küküllei János rendkívül élénk beszámolója kitért a királyné gazdag adományaira is.
A szerző információit látszik alátámasztani a Szent Péter bazilika 1361-es jegyzéke. A leltár szerint Erzsébet a nagyobb oltárnak egy olyan liturgikus textíliát adott, melyen Szűz Márián, Szent Péteren és Pálon kívül hat magyar, illetve Anjoukhoz köthető szentet ábrázoltak. Szent István, Szent Imre, valószínűleg Toulouse-i Szent Lajos, Szent László, Boldog Margit mellett Szent Erzsébet is köztük volt. A dél-itáliai úttal hozható összefüggésbe azt a triptichon, amely napjainkban egy floridai gyűjteményt gazdagít.
A kép közepén a Madonna trónusa mellett egy pár térdel és imádkozva tekint fel a Szűz Mária ölében ülő, feléjük élénk mozdulattal forduló Gyermekre. A jobb oldalt a rózsát tartó Szent Erzsébet néz a donátorokra, a bal oldalról pedig Szent Domonkos tesz ugyanígy. A világi alakok valószínűleg Erzsébet királynét és fiát, András herceget jelenítették meg.
A királyné 1357-ben újabb zarándokútra vállakozott, amelynek célja a népszerű kegyhely, Aachen volt. Az útitársak között helyet foglalt IV. Károly német-római császár és hitvese. A májusi peregrináció során Marburgot is érintették. Itt május 21-én ünnepélyes körmenetet tartottak, melynek során Szent Erzsébet aranyból és ezüstből készült, drágakövekkel ékesített ereklyetartóját körbevitték a városban. IV. Károly ekkor részesítette kiváltságban a marburgi ispotályt. (A császár egyébként Erzsébet tiszteletére nevezte el a következő évben megszületett leányát.) Ismerve Erzsébet királyné mecénási tevékenységét, minden bizonnyal gazdag adományokkal látta el névadó szentjének marburgi sírját, igaz, erről a források nem számolnak be.
