A Párizs és Bécs közötti gyorsvonatok az 1880-as évek elején már – Budapesten és Orsován át – Bukarestig közlekedtek, ennek nyomán vetődött fel a gondolat Georges Nagelmackers belga bankárban, hogy az általa alapított Nemzetközi Vasúti és Hálókocsi Társaság (CIWL) a kor arisztokráciájának és kalandvágyó pénzembereinek minden igényét kielégítő luxusjáratot indítson a mesés Kelet, Isztambul felé.
A belga üzletembert az Egyesült Államokban tett utazásain nyűgözték le a minden kényelemmel ellátott Pullmann-hálókocsik, s cége számára is hasonló, amerikai mintára készült, forgóvázas étkező- és hálókocsikat szerzett be. A pazar kivitelű, favázas, faburkolatos kocsik oldalát az egyik fő részvényes, a belga király oroszlános címere díszítette.
Az első világháborúig használt fényűző vagonok egyike ma a budapesti Vasúttörténeti Parkban látható.
A CIWL, amelynek neve 1884-ben egészült ki a „Nagy Európai Expressek” kifejezéssel, 1882 októberében invitálta meg az első vendégeket a próbajáratnak szánt Párizs–Bécs oda-visszaútra.
Az utasok a fényűző elhelyezés mellett ínyencek számára összeállított menüt is élvezhettek.
Az első Orient Express (a nevet hivatalosan csak 1891-től használták) 1883. június 5-én indult Párizsból, és több mint 2500 kilométer megtétele után, két és fél nap múlva ért a havasalföldi Gyurgyevóba (Giurgiu). Az utasok innen hajón keltek át a Dunán a bulgáriai Ruszéba, ahonnan újabb hét órát vonatoztak Várnáig, az út 15 órás tengeri hajózás után Isztambulban ért véget. A hajóutat is beleértve 3186 kilométer megtétele 83 és fél órát (három és fél napot) vett igénybe. A szerelvény magyar szakaszon 689 km-t tett meg.
A vonatra csak első osztályú jegyet lehetett váltani, ezért a kalandvágyó, gazdag utasoknak a 457 aranyfrank menetdíjra 20 százalék felárat is kellett fizetniük. Az első vonatok két poggyászkocsiból, középen két hatfülkés, 14 személyes hálókocsiból és a 24 személyes, konyhával ellátott étkezőkocsiból álltak.
A favázas belső burkolathoz az első világháborúig teafát használtak, a berendezés monogramos bőrgarnitúrákból és gazdagon díszített, csillogó réztárgyakból állt.
A kocsikban egyszerű gőzfűtés volt, a hálókban kezdetben gyertyával világítottak, ezt később felváltotta a gázvilágítás.
Az Orienttel utazni nemcsak az átszállás miatt volt viszontagságos, olykor dunai árvíz, földcsuszamlás és hóakadály is késleltette a szerelvényt, 1891-ben egyszer rablók támadtak a luxusvonatra, és csak váltságdíj fejében engedték szabadon foglyaikat.
Az expressz első öt évében a Strasbourg–Stuttgart–München–Bécs–Budapest–Temesvár–Orsova–Bukarest–Várna útvonalon haladt. 1884-re elkészült a Budapest–Zimony–Belgrád, majd 1888-ra a Belgrád–Nis–Szófia vasúti pályaszakasz. Az első közvetlen, átszállás nélküli járat 1888. augusztus 11-én ért Isztambulba, a menetidő 67 óra 35 percre rövidült.
Az expressz az első világháborúig élte fénykorát, uralkodók, politikusok is igénybe vették a pompával felszerelt kocsikat, mint például Ferdinánd bolgár cár, Daniló montenegrói trónörökös és Ranai maharadzsa az összes feleségével.
Az első világháború után már három Orient Express is közlekedett: a hagyományos útvonal mellett a Simplon Orienttel Párizsból az Alpokon át Lausanne, Milánó, Velence, Belgrád és Szófia érintésével lehetett eljutni a török fővárosba, az 1930-ban indult Arlberg Orient két végállomása London és Athén volt, a szerelvény Párizst, Zürichet, Innsbruckot, Bécset, Budapestet és Belgrádot érintette.
Az Orient Express a második világháború után elvesztette luxusjellegét. A vasfüggöny leereszkedése után a kommunista országok saját, másodosztályú kocsikat is kapcsoltak a szerelvényekhez, amelyek útvonala egyre rövidült. A vonat 1977-ben haladt végig utoljára Párizs és Isztambul között, az 1990-es évek végére Bukarestig, majd csak Budapestig, 2001-től Bécsig járt, 2007 és 2009 között már csak Strasbourg és Bécs között szállított utasokat.
Az évek során az Orient Express elnevezést több üzemeltető és vasútvonal is használta. Az 1982-től közlekedő Venice-Simplon Orient Expressen Londonból kiindulva Velencéig lehet eljutni fényűző körülmények között, a nosztalgiajárat időnként a Keleti pályaudvarra is befut. A járatot 2024-től az Egyesült Királyság EU-ból történt kilépése (Brexit) miatt átalakítják, megszüntetve a brit szakaszt. A svájci Intraflug vállalat 1976-tól az eredeti CIWL-kocsikkal indította meg a Nosztalgia Orient Expresst Zürich és Isztambul között, ez 2007-ig közlekedett. 2017-ben az Accor vendéglátóipari óriásvállalat ötven százalékos részedést vásárolt a francia államvasúttól (SNCF) az Orient Express márkában, és tavaly bejelentették, hogy 2025-től újraindítják a járatot a Párizs–Isztambul útvonalon. 2024-től egy másik járatot is indítanak Orient Express La Dolce Vita néven, amely nyolc különböző útvonalon közlekedik majd olaszországi városokba.
A luxusvonat a populáris kultúra része lett. Már Bram Stoker Drakula című regényében ezzel utaznak az Erdélyből Angliába tartó vámpír üldözői, az Oroszországból szeretettel című James Bond-filmben ezzel menekül el a 007-es ügynök Isztambulból. A luxusvonat Agatha Christie képzeletét is megragadta, a krimik királynője 1929-ben utazott a luxusvonattal, és egy isztambuli szállodában vetette papírra Gyilkosság az Orient Expresszen című regényét. Az 1934-ben megjelent műből 1974-ben Sidney Lumet, 2017-ben pedig Kenneth Branagh forgatott filmet a legnagyobb sztárok főszereplésével.
A nyitóképen a vonat egy 1883-as metszeten. Forrás: Leemage / AFP
