Mozart és Boccherini korában a városi utcák az esti órákban, akárcsak manapság, nem néptelenedtek és csendesedtek el. Korunkban bizonyára sokan vallják meggyőződéssel, hogy annak idején még az éjszakai ricsaj is muzikális volt, de ne feledjük, hogy eleink pontosan ugyanazért háborították a csendet, mint mi: hogy meghozzák a kedvet még egy pohárkához, hogy homályt borítsanak a szerelmesek ábrándos sóhajaira, és hogy elhallgattassák az éjszakai árnyakat.
Boccherini madridi hangtájképével vagy Mozart örökzöld éjszakai szerenádjával leginkább a hangversenytermek ínyencségei között szoktunk találkozni, és nehezen tudjuk elképzelni, hogy ez a fajta muzsika egykoron a hétköznapok hangkulisszája volt. Bő százötven évvel később, a 20. században viszont az éjszakai zenék már gyakorta az érintetlen természet csöndje utáni sóvárgásnak adtak hangot, ilyen például a romantika érzésvilágához kötődő svájci zeneszerző, Othmar Schoeck érzéki vonószenekari kompozíciója is. Az éjszakai színek, árnyalatok, titkok és illatok kavalkádja nemcsak a zene, a költészet számára is kimeríthetetlenül gazdag téma, a Budapesti Vonósok koncertjén ebből kapunk ízelítőt a fiatal színészgeneráció egyik legnépszerűbb művésze, Patkós Márton előadásában.
Műsor:
L. Boccherini: Éjszakai őrjárat Madridban, Op. 30
O. Schoeck: Nyári éj, Op. 58
W. A. Mozart: G-dúr szerenád, „Kis éji zene”, KV. 525
A Budapesti Vonósok koncertmestere Pilz János. Részletek itt.
