Az előző héten az első magyar filmnek tekintett A táncz című alkotásról írtunk, melynek bemutatóját 1901 április 30-án tartották – a dátum 2018 óta a magyar film napja. Ugyan A táncz készítésének és premierjének helyszíne a máig üzemelő Uránia volt, nem ez volt az első vetítőhelyszínünk.
Az egyszemélyes filmnézőt, a „kukucskáló mozinak” is emlegetett kinetoszkópot 1891-ben szabadalmaztatta Thomas Edison. Megbízottjai Budapesten is bemutatták a találmányt, egy városligeti pavilonba sok érdeklődőt oda is csalogattak vele 1896 nyarán. Ebben az évben Budapesten jártak Lumière-ék operatőrei is, akik az ezredévi díszfelvonulásról készítettek felvételeket – a kezdetleges kamera a Dísz téren állt. 1963-ban, a Filmvilág egyik számában Magyar Bálint részletesen ki is tért erre Az első budapesti filmvetítés című írásában. Ebből derül ki az is, hogy alig fél évvel az első párizsi mozivetítés után, 1896. május 10-én mozgóképbemutatót tartottak a Royal szálló utcára nyíló kávéházában.
Több verziót is találhatunk arról, pontosan melyik helyszín kaphatná meg hivatalosan az „első” címet, jó eséllyel győzedelmeskedne egy ilyen versenyben valamelyik fővárosi kávéház. Esélyes versenyző lenne az Andrássy út 41. szám alatt rövid ideig működő Ikonográf, mely 1896 júniusában nyitott, egy hónappal később bezárt. A bezárás oka, hogy egy rosszul felvett filmen Ferenc József feje lemaradt, a vetítést a felháborodott nézők otthagyták, a mozgófilm, mint olyan, évekre rossz hírbe került. A helyiségben működött évtizedekig az Ádám söröző.
Ám más a helyzet, ha olyan mozit keresünk, amely rendszeresen visszajáró közönséggel, változatos műsorral működött hosszabb ideig. Mindenképpen Pestben kell gondolkodni: a budai közönség cselédszórakozásnak titulálta eleinte a mozit, fintorogva fogadták, az első budai mozi a Diadal volt, mely 1911-ben nyitott az első kerületben, a Krisztina körúton. Többször is bezárt, utoljára 2014-ben nyitott újra, ma Tabánként ismerjük.
Az első vetítések egész Európában a kávéházakban zajlottak, a jó üzletvezetők mind éltek a kinematográf adta lehetőségekkel. A furcsa masina oldalán lévő kurbli tekergetését nagyjából egyenletes tempóban kellett végezni, hogy a kép a lehető legkevésbé legyen szaggatott. A Rákóczi úti Velence kávéház vezetője valószínűleg nem szívesen vett volna fel emiatt egy embert, így a kávédarálót működtető fiút hívta a géphez. Ez a fiatalember később a hazai filmgyártás egyik ismert és szép pályát bejáró operatőre, Bécsi József volt. Az a bizonyos „első” címke is kijárhatna a Velence kávéháznak: a hely Tisza mozi néven futott – de korábban volt Phőnix, Rákóczi is. 1994-ig tartottak benne vetítéseket.
1988-ben kaptak engedélyt az üzemeltetők, hogy a kávézó kínálta szolgáltatások mellett képeket vetítsenek egy lepedőre. A vászon mindkét oldalán helyet foglalhatott a közönség, és a filmtekercs a vetítőgépből kígyó módjára egy papírkosárba vándorolt.
Az Urániáról már szó volt az előző részben is: egy tönkrement éjszakai mulató alakult mozivá, a földszinti oldalfalon ma is ott vannak a tükrök.
Az egykori Kamara mozi nézőtere eredendően a Hungária fürdő medencéje volt. A Dohány és Nyár utca sarkán található homlokzatmaradvány őrizte a neon hirdetősort egy ideig.
Vándormozisok is járták a várost, különböző pesti és budai tereken állították fel sátraikat és ott fogadták a közönséget. A Városligetben, a Népligetben, a Teleki téren, a Batthyány téren és üres telkeken is gyakorta lehetett találkozni velük.
Az első, eredendően mozinak szánt épület az Apolló volt, 1906-ban épült. 1914-ben vetítéseket is tartó kabarévá alakult. A díszes, de nem túl tartós anyagból épült mozit 1923-ban lebontották, helyére került az 1926-ban megnyílt Corvin áruház. A mozi 1915-ben a Royal Szálloda épületébe költözött, ott működött 1990 utáni végső bezárásáig mint Apolló, majd Vörös Csillag mozi.
Cikkünkhöz Kelecsényi László Mozizó Budapest című könyvét használtuk.
