Az operett műfaja Európában a 19. század végén jött divatba, és hamarosan óriási népszerűségre tett szert, mint a beatzene a maga idejében. Milyen társadalmi folyamatok húzódtak a műfaj kialakulásának hátterében?
A 19. század utolsó negyedében kiépültek a világvárosok, ahol nagy tömegek éltek, a nincstelenektől egészen a gazdagokig. A munkások mellett már jelentős erőt képviselt a középosztály, akinek szüksége volt a kikapcsolódásra, és pénze is volt a szórakozásra. Az opera inkább a tehetősebb, felsőbb osztályt célozta meg. Az új, feltörekvő rétegnek szüksége volt arra, hogy olyan műfajt teremtsen magának, amely egy más életérzést tükröz, amivel azonosulni tud. A színházak mellett számtalan szórakozóhely ? orfeum, mulató, varieté ? jött létre, és ezzel párhuzamosan különböző műfajok jelentek meg. Beindult tehát a szórakoztatóipar és a ?szemtelen? operett.
Milyen műfajok tekinthetők az operett előképeinek, melyek voltak hatással a kialakulására?
Mivel az operett esetében zenés színházról beszélünk, a kuplékat mindenképpen meg kell említeni. Ezek a próza és a dal műfajának keverékei voltak. Vagy például a sanzonok, amelyek főleg a szerelemről szóltak. A színháztudósok szerint az ?újfrancia? vígjáték szintén segítette az operett elindulását. Scribe vagy Feydeau műveiben például tökélyre fejlesztették a helyzet- és a jellemkomikumot, kigúnyolták az emberi tulajdonságokat, és több szálon futó cselekményeket rajzoltak fel. Jellemzőjük volt a szerep-párosok felvonultatása is. Ez később az operett is átvette, a primadonna?bonviván, táncos-komikus?szubrett párosokba. Az operett-buffó szerepkörének gyökerei a comedia ?dell arte és a cirkuszi bohócok világáig nyúlnak vissza.
Csak városias jellemzői vannak ennek a műfajnak vagy a vidék vonásai is megjelennek benne?
Német nyelvterületen, így nálunk is nagyon jellemző volt a népszínművek elterjedése. Ez az irányzat jelentősen befolyásolta az osztrák-magyar operett keletkezését. A Monarchiában is kialakult a paraszt-polgárok egy gazdagabb rétege, akik saját világukat, saját történeteiket szerették volna viszontlátni. A népszínmű nagy hatással volt az operett szövegkönyveire és zenéjére is. A magyar operett speciális ritmusa, a verbunk és a csárdás szintén népi hagyományból táplálkozik, amelyet Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő előszeretettel alkalmazott a valcerrel és a kánkánnal vegyesen, de Ábrahám Pál már dzsessz-operettet írt a 30-as években.
Az ötvenes években az államosítás és ezzel párhuzamosan a határok lezárása milyen hatással volt a műfajra?
A magyar énekesek átjárása Bécsbe, Berlinbe, Párizsba vagy Amerikába a diktatúrában megszűnt. Azonban a bezártság paradox módon kedvező hatással volt az Operettszínházra: erős, egységes társulat alakult, egy főszerepet legalább három, egyformán kimagasló képességű művészre lehetett kiosztani, és őket a legszélesebb hazai közönség is láthatta, illetve hallhatta a rádió élő közvetítésein keresztül.
Hogyan tudták működtetni ebben az időszakban a színházat?
Ez volt a nevezetes Gáspár Margit-féle korszak. Az Operettszínház fenntartása a nagy létszámú színész- és énekkar, balettkar, zenekar miatt az államosítást követően is jelentős összegű állami támogatást kívánt. Rákosi a Csárdáskirálynő megtekintését követően fenyegetőzött is, minek támogatást adni annak a félhülye arisztokrácia életéről szóló darabnak, amelynek ekkora sikere van. Ezért a művelt, intelligens, de a pártot mindenben hithűen követő direktor asszony vezetésével megpróbálták megalkotni a ?fából vaskarikát?, azaz a szocialista operettet annak érdekében, hogy a társulatot egyben tarthassák.
Gáspár Margit fontosnak tartotta, hogy szocialista témákról is szóljanak a bemutatott művek, mint például Fényes Szabolcs Két szerelem című bányász-operettje vagy Székely Endre Aranycsillag című honvéd-operettje. Ennek a folyamatnak egyik legjellemzőbb példája az Állami Áruház című operett volt, amit meg is filmesítettek. Gáspár Margitnak a társulatot óvó, féltő, róla gondoskodó attitűdje hihetetlen biztonságot teremtett a művészeknek, megóvta őket a megbélyegzéstől, a politikai atrocitásoktól.
A különböző történelmi időszakok a színészi játékot is befolyásolták?
A színjátszás és a színész művészete mindig korszakfüggő. Az egy adott színészre jellemző hanghordozás, a manírok, a színészi játék egy másik korszakban már akár nevetségesek is lehetnek. Az operettet nemcsak azért nehéz művelni, mert kiválóan kell tudni énekelni és táncolni, de színészileg nagyon nehéz egyensúlyozni azon a vékony mezsgyén, amely ízlés és ízléstelenség határa között húzódik. Nagyon kell tudni, hogy hol a határ, ahol nem tűnik giccsesnek a felnagyítás, a geg, a poén. Az az önmegmutatási vágy, amely a színészekben természetszerűleg ott lakozik, ebben a műfajban könnyen túlzásba csaphat át.
Van-e valami olyan jellemzője ennek a műfajnak színészi játék szempontjából, ami csak az operettre jellemző?
A poentírozás mindenképp ilyen. Időnként még a szövegen is változtattak egy-egy poén kedvéért. Ez nem volt nehéz, mert nem annyira a szöveghűségen alapul ez a műfaj. Az operettek szövegkönyvei és dalszövegei soha nem voltak kötöttek. Még az is előfordult, hogy a szerzők is átemeltek dalokat vagy poénokat egyik darabból a másikba. Bizonyos színészekre is rászabták a szöveget, például az 1954-es Csárdáskirálynőt a Honthy-Feleki színészpáros kedvéért jelentősen átírták. Ez akkoriban megszokott dolog volt.
A magánszínházak korában sok pénz kellett egy-egy nagynevű színész megszerzéséhez, és ezt csak úgy tudták megadni, ha minden este teltház volt, és a közönség azt kapta, amit várt. A színészsors sosem volt egyszerű, de amikor állami alkalmazottakká váltak, az egy kiszámíthatóbb életpályát jelentett. Akkor viszont a pártirányítás szólt bele egy-egy színész pályafutásába.
A szocializmus időszakának végére mi jellemzi a műfajt?
A szovjet mintára átvett esztrád zenét háttérbe szorította a beates, dzsesszes hangzás. Fényes Szabolcs A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak, vagy a Szerdán tavasz lesz című, Bacsó Péterrel közösen írt műve jó példa erre, de később egyre inkább helyet követelt magának korunk modern népoperettje, a musical.
Rácz Anna
