Kísérletet tettem az Ön sósborszeszével, s a siker minden várakozásomat felülmúlta
A 19. század végi Magyarország egyik legnagyobb vállalkozói sikertörténete a Brázay Kálmán (1839–1925) által megalkotott és világszerte ismertté tett sósborszesz, amely több mint száz éven át a magyar háztartások nélkülözhetetlen gyógyító-frissítő készítménye volt.
A sósborszesz német gyógyszerészek közvetítésével jutott el Budapestre. Thék Mór patikus volt az első gyártó 1858-ban, őt követte öt évvel később Werther Frigyes. Igazán népszerűvé azonban Brázay Kálmán tette, aki franciaországi tanulmányai alatt ismerkedett meg ezzel a termékkel, olajokat és minőségi növényi aromákat oldott fel alkoholban, amelyet pontos arányok alapján sós vízzel hígított. 1865-ben a mai Múzeum körúton nyitotta meg fűszeráru-nagykereskedését, ahol a saját készítésű sósborszeszét is árulta – ismertette Jenei Gabriella, az MNMKK Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum főmuzeológusa.
„A cégalapító Brázay Kálmán inasévei végén, 1855-ben még gyalogosan indult nyugat-európai tanulmányútra, tíz év múlva már fűszer- és gyarmatáru-kereskedést nyitott Pesten, 1867-től pedig saját üzemében gyártotta a vásárlók körében egyre kedveltebb kozmetikai cikkeit. Szappanok, krémek, fogkrémek kerültek a piacra, a legfontosabb termék azonban a sósborszesz, a fertőtlenítő, frissítő hatású, sós vízzel, illóolajokkal kevert etil-alkohol. »Rheuma, csúz, fagyás, fog- és fülfájdalmak ellen« ajánlották az egykori hirdetések” – olvashatjuk Z. Karkovány Judit Kossuth Lajos és a Brázay család című, a Füredi História 2010 decemberében megjelent írásában.
Az 1870-es évek második felében Brázay Kálmánnak köszönhetően még az emigrációban élő Kossuth is kipróbálta a sósborszeszt, és lelkes hangvételű levélben számolt be a hatásáról: „Egy időben látásom már annyira megzavarodott volt, hogy szemorvoshoz voltam kénytelen folyamodni; az glaucomát emlegetett, s operatió szükségéről beszélt. Nem fogadtam el tanácsát, hanem kísérletet tettem az Ön sósborszeszével, s a siker minden várakozásomat felülmúlta. A koromgolyó forma árnyak, melyek oly sűrűen jártak fel s alá szemeim előtt, hogy olvasnom teljes lehetetlenség volt, mindjárt pár napi használat után ritkulni kezdtek, s folytatott használat mellett tökéletesen elmaradtak, úgy hogy most egészen tisztán látok, sőt szemeim annyira megerősödtek, hogy jó világítás mellett szükségből még szemüveg nélkül is olvashatok, daczára annak, hogy szemeimet épen nem kímélem; telescopicus és górcsői vizsgálatokkal bíbelődöm, s 75 évem daczára nem tudok azon rosz (sic!) szokásról lemondani, hogy gyertyavilág mellett olvasgassak éjfélig is rendesen. – Ha érzem, hogy szemeim fáradni kezdenek, jól megmosom a sósborszeszszel különösen ügyelve arra, hogy a szeszpára jól a szembe jusson, és minden rendben van. Ez csakugyan megbecsülhetetlen eredmény.”
Kossuth gyógyulásának hírével Brázay hirdetést adott fel a legolvasottabb lapokban Tokiótól New Yorkig, ennek nyomán tízezres megrendelések érkeztek a világ minden tájáról. Nem ez volt az egyetlen nagy hatású hirdetése – a szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a termék reklámozói között olyan neves írókat is találunk, mint Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Benedek Elek és Molnár Ferenc, akik versben és egy-egy novellában népszerűsítették a „kiválónak tartott csodaszert”.
