A Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán végezte tanulmányait, ahol mestere Csekovszky Árpád volt. Milyen tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodott ezek az évek alatt, hogy a kerámiaművészetet hivatásául választotta?
Igen, a mesterem Csekovszky Árpád volt, és ő is vett fel a főiskolára. Mivel nagyon kevesen juthattunk be a szakra, így több tanárunk volt, mint ahány hallgató. A tanulás szempontjából ez egy nagyon jó helyzet volt. Az elméletet évfolyam szinten összevonva tanultuk, például a művészettörténetet, vagy az akkoriban még tanított tudományos szocializmus tárgyakat. A gyakorlati oktatás általában szilikát szakon történt, üveggel, kerámiával és porcelánnal összesen 12 ember foglalkozott. A kerámia szakon három ember tanult, és erre a létszámra 27 tanár jutott. Tehát nagyon személyes kapcsolat alakult ki közöttünk. A szobrász tanárunk Kovács Ferenc volt, rajzolni pedig Litkei József tanított. A főiskolán két évig rajzoltunk és mintáztunk élő modell után. Én nagyon szerettem és a többiek is, amely által fontos alapvető készségeket, képességeket sajátíthattunk el. Ez az európai művészetnek meghatározó jellemzője volt. Nem szabadna elhagyni. Szerettem a főiskolára járni azt csinálhattam, amihez kedvem volt. Gulyás Dénes volt az ábrázoló geometria tanár, Király József a színtant tanította. A főiskolát a kevésbé szorgalmas diákok is elvégezhették, többen már csak kíváncsiságból is végigvitték a tanulmányaikat. Engem másodjára vettek fel, ezért első ízben beiratkoztam az építőmérnöki főiskolára. Először azt hittem, a kettő egyszerre is menni fog, de rájöttem, hogy ha komolyan akarok foglalkozni a kerámiával, akkor akár éjszakába nyúlóan is rajzolhatok, terveket készíthetek.
Volt kiemelkedő oktatója, kitől tanult a legtöbbet?
A főiskola előtt, a gimnázium nyári szüneteiben nagyon sokat tanultam. Az Épületszobrász Vállalatnál Somogyi József szobrászművész és Mattioni Eszter festőművész tanítottak. Édesanyám munkája az volt, hogy a művészek által kivitelezett alkotások kihelyezését, felállítását segítse. Ők foglalkoztak velem először, tanítottak, tanácsokat adtak. Mattioni Eszter két munkáját láttam kivitelezni: a Rókus kápolna oltárképét és padlóját. És megengedte, hogy a kivitelezésben segítsek, a nyári szünet alatt szinte mindig ott voltam. Múzeumba küldtek, kiállításokra vittek. Tanultam a ?Művész létet?. A kerámiával tanácsukra Kiss Roóz Ilona keramikusművészt kerestük meg, aki szívesen elvállalt. Korongozni, mázazni, égetni Ili nénitől az Ő műtermében tanultam Sarkantyú Judittal közösen. Nagyon szép időszak volt ez az életemben. A Cházár András utcai műterem a keramikusművészek megismerését is jelentette sokan betértek egy-két szóra. Gádor István két házzal arrébb lakott és dolgozott. Említhetném még a Majoros házaspárt is, és még sokan mások a segítségemre voltak. A kerámia nagyon megbecsült művészeti ág volt, számomra pedig rendkívül érdekes.
A főiskolán a szaktanárok mind kiemelkedőek, Európa szinten is a legjobbak között voltak. Például a már említett Litkei József fantasztikus rajztanár volt, és szinte minden grafikai módszert megtanított. Pláne, ha az ember még érdeklődést is mutatott, akkor az órának nem volt határa. Mindig addig tartottuk az órát, amíg a munka el nem készült. A külföldi kiállítások szereplője, Schrammel Imre pedig a látókörünket szélesítette. Egy kicsit kinyitotta a szemünket, hisz abban az időben még nagyon keveset tudtunk utazni. Sokat mesélt például Svédországról. Egy nagyon jó műhely hangulat uralkodott a Szilikát Tanszéken.
Akkor mondhatni, így fedezték fel a tehetségét?
Mondtam, hogy én nem szeretem a bronzszobrokat, mert nem színesek. Pont előtte voltunk Görögországban a családdal és nagyon tetszettek a festett szobrok. Például ahogyan a szemeket drágakövekkel építették be. Akkor beszéltünk róla először, hogy meg kellene próbálnom a kerámiát. Engem már akkor is a kerámia szobrászati része érdekelt. A művészettörténetben az etruszkok voltak, akik technikailag a legmagasabb szintre jutottak. Például hatalmas lovas figurákkal és több méteres szobrokkal jelölték meg az épületet.
Később már önálló péceli műtermében folytatta a munkát. Hogyan képzelhetjük el a műtermét?
1979 óta van saját, önálló műtermem, amióta Újpestről Pécelre költöztünk. Újpesten nehezebbnek tűnt műtermet létesíteni az elektromos fejlesztés nehézségei miatt. Anikó leányunk is megszületett, és ahogy ez lenni szokott ahova a gyerek járt, az akkor épült Petőfi utca iskolába egy ?ÉLETFA? 36 m2 bauxitmeddő anyagból dombormű készült. A rét emlékére, amelynek a helyére építették az iskolát. A hat éves gyermek szemmagasságában álltak azok a növények, amelyek régen virítottak és a teljes falat betöltő óriás életfa a 14 éves már fejlődének indult kamasz kibontakozását életét szimbolizálva. A zeneiskola: VIVA la MUSIKA 12m2 porcelán dombormű zenész lebegő angyalokkal, Pekáry kúria udvarán PAULA kút, majd a Ráday Gedeonra utaló PARNASSZUS ? PEGAZUS kompozíció. 5m. porcelánsamott.
A mesteremmel a főiskola után sem szakadt meg a kapcsolat, sőt barátság alakult ki köztünk. Gyakran meglátogatott ott Rákoskeresztúrról, majd később többször is szerveztünk a két várossal közös kiállításokat.
A főiskola után az Iparművészeti Vállalat Kerámiaüzemének tervezőjeként kezdett el dolgozni, ahol érdekes kísérleteket folytatott porcelánokkal és agyagmázakkal.
A belsőépítészettel és kerámiával foglalkozó vállalatnak galériái és üzemei is voltak. Én egyenesen Hollandiából kerültem oda. A diploma utáni héten ugyanis elutaztam, és akkor volt alkalmam végigjárni az ottani cégeket, egész Hollandiát bejártam. Utrechtben állásajánlatot is kaptam egy kerámiaszövetkezetben, ami nekem kifejezetten tetszett, mert teljes komplex tervezés a hamutáltól a fali domborműig terjed hamutálak és nagy falak kialakítása lett volna a feladat. Én azonban hazajöttem, mert hivatalosan szerettem volna kimenni, de három évig nem kaptam útlevelet. Ez aztán még jobban erősítette bennem a kísérletező vágyat. A diplomamunkámban elég sok kísérleti máz és anyag volt. Kifejezetten érdekelt a skandináv stílus, ami által nagyon szépen lehet alkalmazni ezeket a mázakat. Ott először készíthettem egyébként ilyesmit. Letisztult, egyszerű színű, szép formájú, elegáns anyagokkal foglalkoztam. Az egyik legérdekesebb munkám a VIT pályázat volt, amely során a gyár gépeire terveztem extrudált falburkolatot, ami aztán lekerült Pécsre gyártásra és a metrókat azzal burkolták. Öt évig dolgoztam ott, az évek során hatalmas rutinra tettem szert. Minden hónapban két prototípust le kellett adni, én faragtam meg a gipszet, és az első darabot ki kiégetve.
Mire jutott a kísérletek során? Melyik volt a kedvenc fázisa?
A kísérletezés a mai napig is jellemző rám. Hódmezővásárhelyen 17 éve kezdtem el dolgozni, ahol később létrehoztam a Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumot. Ez is ennek a kísérletező kedvnek köszönhető, hiszen én a diploma óta mindig ott veszem az alapanyagot, a porcelánokat, a samottos anyagot, mert nagyon jó minőségűnek találom őket. A kedvenc fázisom a kerámia volt.
Hogyan jött a szimpózium létrehozásának ötlete? Hogyan értékeli az eddigi munkát?
Az ötlet Rapcsák Andrástól ered, akivel Budapesten egy kiállításon beszélgettünk. Aztán kaptam egy meghívást egyéni kiállításra a Tornyai János Múzeumba. Egy év múlva az? in Memoriam Tornyai János? kiállításon ugyanott már 62 keramikusművész szerepelt. A következő évben, 1998-ban pedig megalakult a Vásárhelyi Kerámia Szimpózium.
Korábban két alkalommal is voltam szakgyakorlaton Hódmezővásárhelyen. Akkora már személyes kapcsolatok, sőt barátságok is alakultak ki. Miután az anyagot ott vásároltam, én kezdtem először saját műhelyben alkalmazni a porcelánt. Galériaforgalomba, szériába porcelánt bocsátani akkor elég különleges volt. Aztán kialakult, hogy minden tárlatnál összehívtak. Teljesen meglepő volt az is számomra, hogy egy salgótarjáni képcsarnok kiállításra megkaptam az akkori művészeti alap Nívó-díját. Azokat a tárgyakat még a mai napig is szeretem, és korszerűnek tartom a formájukat és megoldásukat. Többségüket azonban már elajándékoztam. Még az is lehetséges, hogy majd újra gyártok közülük párat.
Nem sajnált megválni tőlük?
Amikor ajándékot adtam, akkor nem, azt nagyon szívesen tettem. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy nem készítem el őket újból. Amikor önállóan kezdtem el dolgozni Pécelen, akkor jöttek be építészeti megbízások is, egyik a másik után. Akkor egy egész más karakterű munkát készítettem. Például szószékek, úrasztalok készítésében és egyházi rekonstrukcióban vehettem részt. Nyolc templom belső felújítását közösen végeztük el Harsányi Attila építésszel. Az építészeti vonzódás a mai napig megmaradt, de nekem már a főiskola előtt is nagyszerű mestereim voltak. Hatalmas élményt jelentett, dolgozni látni őket.
A Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány elnökeként is tevékenykedik. Mi az alapítvány célja?
Az alapítvány létrehozása nagyon szép történet, ami csak a szakmáról szólt. Fantasztikus társakkal együtt dolgozva 2001-ben alapítottuk. Az alapítvány kurátorai önkéntes munkát végeznek, számtalan egymásra épülő program kigondolásában és megvalósításában vettek részt. Sok rendezvénysorozat az alapítvány nevéhez fűződik, melynek célja a magyar kerámiaművészet és a hozzá kapcsolódó művészeti területek alkotófolyamatainak, a művek megőrzésének, bemutatásának és a műfajjal kapcsolatos művek publikálásának támogatása.
2014-ben érdemes művésszé választották, Pécelen pedig a legfiatalabb díszpolgárként tisztelik. Hogyan értékeli ezeket az elismeréseket?
A kitüntetést, díjat, ha az ember kapja, örömmel fogadja. Nagyon sok őszinte gratulációt kaptam, de az irigység féktelen megnyilvánulását is. Péceli díszpolgár 15 éve vagyok.
Milyen kiállításokra készül most?
Egyéni és kollektív, hazai és külföldi kiállításokra egyaránt:
?Keszthely Balatoni Múzeum ? XX. PELSO?15 a KERÁMIA ÉS GOBELIN BIENNÁLE
?Pécel Ráday ? kastély ? VIII. KÖNYV ? tárgy Biennále
?Vásárhelyi Kerámia Szimpózium beszámoló kiállítás
?Borsos Miklós és tanítványai
