Kisfaludy László, a Belügyminisztérium köznevelési helyettes államtitkára a pénteki megemlékezésen elmondta: a költőt rövid, mindössze 42 évig tartó élete során sokat foglalkoztatta a magyarság megmaradásának kérdése. Nem véletlen, hogy színpadi alkotásainak, verseinek témái legtöbbször a magyar történelem tragikus vagy éppen felemelő eseményei. „A magyarságnak ezerszáz éve kell megküzdenie létéért, és nemcsak a kívülről érkező támadásokkal szemben, hanem gyakran belső ellenségeivel is. Kisfaludy Károly tudta és látta saját korában azokat a veszélyeket, amelyek kívülről és belülről is leselkednek nemzeti fennmaradásunkra, hogyha elkényelmesedünk, ha a jólét és a béke elfeledteti velünk, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) főigazgatója kiemelte: Kisfaludy Károlynak köszönhetően vált a magyar irodalmi élet központjává a reformkori Pest, és az ő munkásságával vette kezdetét a romantika térhódítása. Elbeszélő prózájával előkészítette a magyar romantikus regényt, ő írta az első magyar novellát is. Körülötte és az általa életre hívott Aurora című évkönyvben érlelődött a magyar romantika. A Fiumei úti sírkertben nyugvók közül Vörösmarty Mihály, Czuczor Gergely, Bajza József és az irodalomtörténész Toldy Ferenc is az ő ösztönző asztaltársaságához tartozott, és mind útmutatójukként tekintettek Kisfaludy Károlyra – fogalmazott Móczár Gábor
Kisfaludy Károly barátai 1836-ban megalapították a mesterről elnevezett Kisfaludy Társaságot, hogy emléket állítsanak a költőnek és kiadják összes munkáit. A pesti egyetemisták a nagy költő hamvait saját költségükön hozták át a felszámolt Váci úti temetőből a mai Fiumei úti sírkertbe, 1902-ben – emlékeztetett a főigazgató.
Kisfaludy Károly (1788–1830) költő, író, irodalomszervező, akadémikus a magyar irodalmi romantika egyik kezdeményezője és kiemelkedő képviselője volt. Katonai iskolát végzett, és katonáskodás közben barátkozott meg az irodalommal. Bátyja – Kisfaludy Sándor – hatására megpróbálkozott a versírással, majd 1809-ben megírta első drámáját. Otthagyta a katonaságot és képzőművészetet tanult Bécsben. Sorra írta színházi darabjait, amelyek kirobbanó sikereket hoztak számára. Hazánkban ő volt az első, aki az irodalomból élt.
Az MTA 1830-as alapításakor a 23 első rendes tag közé választották. A rövid szépprózai elbeszélés meghonosítója volt. Az 1822-ben általa megindított Auróra című szépirodalmi zsebkönyv körül kialakult Auróra-kör tette Pestet irodalmi központtá. Művei közül kiemelkedtek szatirikus novellái és vígjátékai, melyekben bírálta a változó világot nem értő nemességet.
Nyitókép: Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója a megemlékezésen. Fotó: NÖRI
