Kislányhaj és szarvasagancs

Ez persze csak akkor derült ki, ha elég türelmes volt a látogató. Először azt hittük, a kisföldalattin összezsúfolódott tömeg a Szépművészeti felé tart, ám a Bajza utcánál meglehetősen sokan leszálltak, és az állomás padlóján önfeledten rajzolgatókat megkerülve a felszínen kiderült, hogy a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum ilyen népszerű: a járdán kígyózott a sor vége. A sorban állók azonban többnyire már rutinos éjszakai múzeumlátogatóként pontosan tudták, hogy a népszerű múzeumok előtt így megy ez, és viccmeséléssel, a következő állomások megtervezésével ütötték el az időt.

 

Odabent aztán többek között Asztalos Zoltán fogadta az érdeklődőket, aki 21 éve dolgozik restaurátorként a múzeumban. Első látásra szimpla eszközök társaságában mesélt arról, milyen pontos, aprólékos, szerteágazó tudást igénylő feladat egy-egy régi tárgyat kiállítható állapotba hozni ? s közben a ?szimpla eszközökről? is kiderült, hogy nem is olyan hétköznapiak. A koreai bútorokon látható lakk alapanyagát például egy fából nyerik és lámpakorommal keverik össze ? a lassan, hét nap alatt megszáradó lakk már egy rétegben olyan kemény, hogy el lehet nyomni a felületén egy cigarettacsikket. Általában 20-25 réteget visznek fel egy bútorra. ?Mellesleg? egy fél asztallapra elegendő mennyiség kb. 100 ezer forintba kerül. A csiszoláshoz szén mellett például mákolajjal kevert szarvasagancs-port használtak, amelyet ujjbeggyel kellett felvinni? A legnagyobb derültséget talán az váltotta ki, amikor kiderült, hogy a távol-keleti ecsetkészítő mesternek az a legnagyobb áldás, ha kislánya születik, a legfinomabb ecsetet ugyanis öt év alatti kislányok hajából lehet készíteni ? és ha épp fiút hozott a gólya, hát nem marad más hátra, mint hogy a turistákat kérdezzék meg, nem vághatják-e le a kislányuk haját.

 

Mindezen megszerzett tudás birtokában vághattak neki a látogatók a Hajnalpír országa címmel nemrég nyílt, a koreai művészet egy szeletét bemutató kiállításnak. A pici tárlat tökéletesen meg tudta idézni egy 18-19. századi koreai otthon belsejét a férj szobájának irattartó-szekrényeivel, a feleségek szobáit díszítő míves szépítőszeres-ládikákkal, a törékenységükben tökéletes porcelánokkal. Aki időben érkezett, Dr. Csoma Mózes előadásából azt is megtudhatta, mennyire mutatnak valóságos képet az egykori Korea világáról a napjainkban divatos szappanoperák, aki viszont inkább a kertben ücsörgött volna egy kicsit, belevághatott egy papírhanbok, vagyis egy tradicionális koreai viselet hajtogatásába. S ha ez is megvolt, egy frissítő ginzengtea elkortyolgatása után jöhetett a következő állomás.