Kaposvárnak szebb arca lett

A legtöbben talán akkor hallottak róla először, amikor 2014-ben Műcsarnokban tizenkétezer aranycsótányt állított ki, de Kiss Miklós képzőművész, designer nevéhez számos más interaktív kiállítás, különböző márkák designja és egyéb grafikák fűződnek. Most frissen publikált projektjéről, Kaposvár városának megújult arculatáról beszélgettünk vele.

Miért lehet előnyös, ha egy városnak saját arculata van? 

Megkönnyíti és leegyszerűsíti a kommunikációt, hiszen mindannyian könnyebben kommunikálunk jelekkel és jelképekkel. Egy városarculat pedig épp akkor működik jól, ha a jelképei, színei, formái jól kezelhetőek és ha közvetít egyfajta gondolatvilágot, amire könnyű az embereknek rákapcsolódni. A sárga taxiról vagy az Empire State Buildingről például azonnal asszociálunk New Yorkra. Egy városnak sok mindent kell tudnia ahhoz, hogy felkerüljön a bakancslistánkra, de mindenképpen kell lennie egy erős elemnek, ami által azonnal beugrik a városról egy érzés, egy hangulat.  

Kaposvár arculata esetében mi ez az erős kapcsolódási pont? 

Az arculat kiemelt eleme Rippl-Rónai alakja. Az ő személyére nagyon sok mindent rá lehet építeni, az arculatban lehet dolgozni az aláírásával, a festményeivel, a festményei színeivel. Ha ezeket jól használjuk, akkor Kaposvárra mint Rippl-Rónai városára asszociálunk. 

Miért épp Rippl-Rónai? 

Végignéztük, hogy kik születtek, kik éltek, kik alkottak Kaposváron. Felmerült Vaszary János és Fekete István neve is, de Vaszarynak csak szülővárosa volt Kaposvár, Fekete Istvánnal szemben pedig Rippl-Rónaihoz könnyebb kapcsolódni azáltal, hogy ő vizuális művész volt. Másrészt az ő művészete épp olyan forradalmi volt, mint az általunk kezdeményezett vizuális megújulás, ezért döntöttünk mellette. 

Hogyan kezdtél el dolgozni ezen a projekten? 

Viccesen indult, hiszen engem először csak egy logótervezéssel kerestek meg. Azonban a kezembe került Kaposvár városmárka stratégiája, amit túl általánosnak és elnagyoltnak éreztem. Ebből kiindulva kezdtünk beszélgetni Pintér Rómeó képviselővel és Kovács Kristóf városmárka referenssel arról, hogy mi a városarculat, mit kell tudnia Kaposvárnak ahhoz, hogy vonzó legyen az ott lakók, a turisták és a befektetők számára egyaránt. A diskurzusunkból született két prezentáció, amelyek a város esszenciáját próbálták megragadni. Azt, hogy mi az három mondat, ami leírja a várost. 

Mi ez a három mondat? 

Kaposvár Rippl-Rónai szülővárosa. Központja egy ékszerdoboz, pasztellszínű házakkal kirakott utcák sora, ahol egymást érik a kávézók, a kulturális programok. A leírás első mondata pedig ez volt: Kezdjük a sétát a Kossuth téren, a város főterén.  

Innen jött a logó ötlete? 

Igen, ebből a mondatból ugrott be, hogy persze, a Kossuth tér! Hiszen azt mindenki ismeri! A koncentrikus körök a téren és a körülötte futó ikonikus épületek emblematikus részei a városnak. Pintér Rómeó posztolt is egy fotót felülnézetből a főtérről, azon vettem észre, hogy ez az egész rendszer nagyjából kirajzol egy K betűt is. 

Mi volt a legnagyobb kihívás a projektben? 

Már az elején megalomán elképzelésünk volt: az arculat éppúgy kiterjedt a kulturális attrakciókra, a szabadtéri tevékenységekre, mint a gasztronómiára vagy a városi nevezetességekre. Nagy feladat volt, hogy ezt az egészet már kezdetektől fogva egyben tartsuk, hogy minden kis elem, részlet illeszkedjen a nagy koncepcióba, passzoljon az elején meghatározott formanyelvhez. Éppen ezért nagyon pontosan végig kellett mennünk azon, hogy miből áll egy városarculat. A megvalósult tervek azt az érzetet keltik, hogy Kaposvár több mint egy város. Egy életérzést ad. 

Van valami kötődésed Kaposvárhoz? 

Nincs, viszont az apukám Dombóváron született. 

Azért is gondolnánk, hogy köt valami a városhoz, mert elég sok projektet valósítottál meg ott korábban. Ott van például a Grand’Ann cukrászda vagy az Erzsébet (mára Hansdonner) Sörház)… 

Ezek valójában későbbi projektek, hiszen a városarculat nagy része 2016-ban született meg. Csak azért vártam eddig a publikálásával, mert ezekre a kisebb projektekre szükség volt ahhoz, hogy a nagy arculatot jól fogadják az emberek, hogy ne érezzék túl nagy váltásnak vagy túlságosan elrugaszkodottnak. A kisebb projektekből látták, hogy elindult egy szemléletbeli változás a város vizuális megjelenésében. 

Akkor ezek a kisebb projektek és a nagy arculat egymás mellett haladva alakultak, fejlődtek? 

Igen, de ennek így is kell lennie, mert ha a kisvállalkozók üzletei szebbek lesznek, akkor azzal maga a város is szépül. 

Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy a város arculatával együtt fejlődjön az a csapat is, aki ezt alakítja. Így még jobban gyökeret verhet egy újfajta gondolkodásmód a városról, valamint létrejöhet egy kreatív és inspiráló közösség, akik tovább tudnak ötletelni a projekten.  

Te inkább csapatban vagy egyedül dolgozol szívesebben? 

A projekt méreteitől függ. Ha az enyém a projekt, akkor csapatban is úgy szeretek dolgozni, ha én adom az irányt, mivel én ismerem a teljes folyamatot. Nagyon szeretem azt is, ha valaki kívülről hoz egy friss ötletet, ami jól illeszthető az egész koncepcióba. Ilyen volt például ebben a projektben az a VR tér, ami a Rippl-Rónai Látogatóközpontban valósult meg. Ez két fiatal diplomamunkája volt: a térben állva olyan, mintha benne lennénk egy Rippl-Rónai festményben, és közben festhetünk is.  

A városról való újfajta gondolkodás fontos eleme volt az a 2016-os kampány is, amikor húsz óriási hirdetőtáblán Rippl-Rónai festményeivel találkozhattak az emberek az utak mentén. 

Ezzel az volt a célunk, hogy a várost még inkább összekössük Rippl-Rónai nevével, másrészt ez tulajdonképpen egyfajta kiállításként is működött. A következő évben pedig volt egy ehhez hasonló kampányunk, amelyben a Balaton déli partján található hirdetőtáblákra helyeztünk el manipulált Rippl-Rónai képeket, amelyek humorosan próbálták a balatoni turistákat Kaposvár felé csalogatni. A Rippl-Rónai-képeket népszerűsítő elemek folyamatosan megjelennek az arculatban, és hol az eredetieket mutatjuk meg, hol annak újragondolt verzióját. A festmények ott vannak az olyan szuveníreken is, mint egy bonbon csomagolása vagy egy női kendő. 

A vicc, a humor is fontos szerepet kap a többi arculati elemben is. 

Igen, mindenbe próbálunk beletenni egy apró geget. A Rippl-Rónai Fesztiválra készített kiadványunk címoldalára például egy Rippl-Rónai festményt ábrázoló jégkrém került vagy a Nagypiac tűzfalára is elkészült valódi fülekkel ellátott bevásárló táska, amin Rippl-Rónai József Szőlős csendélete látható. 

A munkáid fontos jellemzője, hogy minden részlet túlmutat önmagán, semmi sem pusztán dekoratív. Ez így van a tipográfia és a színek esetében is. Miért éppen ezeket választottad? 

A betűtípusoknak nincs olyan nagy jelentősége, a talpas Garamondot például a jól olvashatósága miatt választottam. Emellé pedig kerestem egy talp nélkülit is, a minél szélesebb használhatóság miatt. Elkészítettem egy elegáns díszfeliratot is, ami szintén egy Garamond átirat.  

A krómsárgát pedig azért választottam, mert ezt volt Rippl-Rónai kedvenc színe. „Ennél a sárgánál melegebb, hogy nem mondjam, forróbb színt nem ismerek. Ezeket a színeket keresem most, szinte gyűjtöm, lakásomban is, tárgyakon, kendőkön, falakon. A falak színei közt is ezt az egészen világos sárgát szeretem a legjobban” – magyarázta Rippl-Rónai. A másik szín, a sötétkék pedig a Kaposra utal. 

Az fontos egyébként, hogy az arculaton átüssön a te személyiséged is, hogy rajta legyen a munkán a kézjegyed? 

Nyilván nem tudom féken tartani magam, de mindig próbálok alkalmazkodni az adott projekthez. Biztosan sokszor előjön a saját stílusom. A mostani arculatban talán a koncepció és a művészettörténeti hagyomány használata az, ami által felismerhető vagyok. Sok rejtett szimbólumot, jelentést tartalmaznak ezek az elemek is, ez is az egyik sajátossága a munkamódszeremnek.  

Milyen szempont szerint alkottátok meg a különféle termékek, szuvenírek arcát? 

Nagyon fontos volt, hogy minőségi merchandising termékek szülessenek, amelyek igényesek, használhatók és esztétikusak. Bekapcsolódtunk a Kaposvár kincse programba is, amely során a környék kis- és középtermelői termékeinek csomagolását próbáltuk meg egységesíteni és esztétizálni. Lekvárokat, mézeket, sajtokat. Próbáltuk egybekapcsolni őket egy egységes design mentén. A kiadványoknál fontos, hogy jól nézzenek ki, jól legyenek tördelve, legyenek elegánsak és a fotói is magas minőséget képviseljenek.  

Milyen feladatok vannak még előtted az arculatot illetően? 

Reményeink szerint hamarosan elindul egy belvárosi portálprogram is, amelynek az a célja, hogy a főtér közelében található üzletek portáljai is megszépüljenek, ezáltal a sétáló utcák utcakép is szebbé váljon. 

Születőben van egy Rippl-Rónai honlap is, amely a teljes életművet feldolgozza. Ez is nagy kihívás, hiszen nehéz hozzájutni a reprodukciókhoz. Az információs rendszer további fejlesztése is folyamatban van. 

Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond