A protokolláris aktusok után elfoglalta a színpadot a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, s a maga elsöprő lendületű, sziporkázó játékkedvű Liliomfi-előadásával a lehető legautentikusabb módon megadta a módját az ünnepnek.
Az első versenyelőadást azóta négy másik követte három helyszínen. Az öt tagú zsűri - Alföldi Róbert, Eszenyi Enikő, Horváth Péter, Nánay István és Sáry László - kezd belejönni az erőltetett menetbe: napi két-három-négy produkció megtekintése a feladat. Egyelőre futja az erejükből arra is, hogy részt vegyenek a délelőtti szakmai beszélgetéseken, ahol Alföldi Róbert felkért hozzászólóként üti meg a kezdőhangot. Már szépen edződnek a zsűrorok - muszáj nekik, hiszen a megszokik vagy megszökik alternatívái közül a második itt nem jön szóba.
Nyakó Béla kisvárdai fesztiváligazgató nagy leleménnyel talál ki újdonságokat annak érdekében, hogy évről évre szorosabbá fűzze a város és a fesztivál kapcsolatát. Ezúttal egy kis színpadot emeltetett a főtéren, ahol napközben különböző műsorok, például gyerekelőadások szórakoztatják az arra járókat, máshol utcaszínházba, vásári attrakciókba botolhatunk. Lett egy új, kávéházi helyszín is, ahol pódiumbeszélgetéseket, illetve egyszemélyes műsorokat láthat-hallhat a közönség. A nóvumok közé sorolnám a fesztiválozók étkeztetésébe bekapcsolódó, új falatozót is, amely azért is köthető tárgyunkhoz, mert Ali baba kínai büfé a neve - s ilyenformán simán lehetne akár egy Tasnádi István-komédia címe is.
