A kisvárdai művelődési házat hársfák és virágok környékezik, minek következtében a fesztivál merő illatfelhő. Különösen hajnaltájt esik jól letüdőzni. A másik, eddig nem ismertetett helyi specialitás a Várda étterem nevű étkeztetési gócpont. Aki oda betér, pontosan úgy érezheti magát, mintha a Katona József Színház Ivanov-előadásának Khell Zsolt tervezte díszletében ülne.
De térjünk rá az eseményekre, amelyek egymás sarkát tapossák. Volt a tegnapi napon könyvbemutató (Köllő Katalin Csíky Andrásról írt kötetéé), a nézőket a játékba bevonó, kedves gyermekelőadás (A helység kalapácsa Dunaszerdahelyről), Sinatra-dalok estje (Molnos András és Nagy Endre műsora), sőt politikus-színigazgató találkozó is. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma kulturális és oktatási albizottságának két társelnöke tárgyalt határon túli magyar színházak direktoraival, de hogy történt-e ott érdemben valami, arról senki nem tud beszámolni, még az sem, aki ott volt.
Az utolsó harmadába forduló kisvárdai fesztivál legegyenletesebben színvonalas programjának a délelőttönkénti szakmai beszélgetéseket titulálhatjuk. Néhány napig Ascher Tamás tartott élményszámba menő kis elemzéseket a produkciókról, majd az ő távozása után Alföldi Róbert vette vissza az első szó jogát. Eszenyi Enikő, Horváth Péter és Nánay István zsűritagok is lelkiismeretesen részt vesznek a találkozókon, s igen vehemensen, hasznosan és tanulságosan fejtik ki véleményüket. Gyakran kiegészítik, olykor ellenpontozzák egymás mondandóját. Eddig talán csak a gyergyószentmiklósiak Világtalanok-bemutatója osztotta meg őket, de az eléggé végletesen. Alföldi és Nánay elutasították Kiss Csaba darabjának Kövesdy István rendezte előadását, Ascher talált benne értékeket, Eszenyi dicsérte, magam pedig betársulok: Hajrá Eszenyi!
