Hogyan jelenik meg és milyen érzéseket közvetít a kisvárosi tér az ifjúsági vagy felnőtteknek szóló regényekben? Ezt a kérdést járta körbe az IGYIC (Ifjúsági és Gyermekirodalmi Centrum) Szabadesés – Hangok a perifériáról című workshopja, amely a Vadlazac sorozat rendezvénye volt.
Az online beszélgetésen Szekeres Nikoletta, a HUBBY – Magyar Gyermekkönyv Fórum elnöke, Csobánka Zsuzsa Emese magyar- és drámatanár, valamint Pacskovszky Zsolt író vett részt.
Szekeres bevezető, Ahogy egy ember eltűnik a föld színéről című előadásában négy művön keresztül azt vizsgálta, hogy a kisváros miként jelenik meg a kortárs ifjúsági irodalomban. Berger Viktor megállapításából indult ki, amely szerint a regény helyszíne sosem külső kontextus: a terek mindig visszahatnak a szereplőkre, értelmezik a társadalmi csoportokat.
Tud-e a mai ifjúsági irodalom új értelmezést adni a vidék kilátástalansága vagy a vidékről való elvágyódás toposzával kapcsolatban?
Szekeres elsőként Frances Macken You have to make your own fun around című alkotását hozta példának. Ennek fülszövegén szerepel az a megállapítás, hogy a fejlődésregények nagy részének a vidék a kiindulópontja. A kisváros ezekben a történetekben jellemzően zárt, kevés perspektívát adó közeg, amelyből a hős ki akar törni.
Foucault-t Eltérő terek című írásában kifejtette, hogy a világ nem az időn keresztül kibontakozó entitás, hanem egy pontokat keresztező és szálakat összekötő háló. A megértés tétje tehát az, hogy sikerül-e elhelyeznem magam a térben.
Az ifjúsági regények a folyamatos úton levésről szólnak: a hősök azt a teret keresik, ahol megtalálhatják, értelmezhetik önmagukat.
Pacskovszky Zsolt Szabadesés, Németh Eszter Kötéltánc, Totth Benedek Holtverseny és Sepsi László Ördögcsapás című regényeiben a kisvárosok állóvízszerű holtágak, ahol a fiatalok identifikációs folyamatai, különféle szorongásai és traumái részben hasonló mechanizmust mutatnak. A zárt közeg szorongató élményt jelent számukra, miközben elvágyódnak.
Az Ördögcsapásban és a Holtversenyben a város üressége a nyomasztó – mindkét szövegben van egy részlet, ami az adott helyszínt egy Walking Dead-díszlethez hasonlítja. A Kötéltánc a fullasztó kisvárosi környezet egy szerethetőbb és elnézőbb olvasatát adja. A Szabadesés körbepásztázza az egész helyszínt, és láttatja a kisváros határait is.
A fiatalok mind a négy regényben úgy lakják be ezeket a tereket, hogy nemcsak fiktív valóságukat élik át, hanem az elmúlt idők folyamataira is reflektálnak, hangsúlyozta Szekeres. Hozzátette: ezekben a történetekben fontos az online tér szerepe is. A regények azt mutatják, hogy a kisváros helyszínei közül a fiatalok a könyvtárat, a kocsmákat, a művelődési házakat és az uszodákat lakják be.
A kisvárosi miliőből való kitörés lehetőségét minden esetben a műveltség vagy a tehetség jelenti.
Az egyén fejlődése, individualizálódása párhuzamos a zárt térhez való viszonyulásával.
Csobánka Zsuzsa Borbély Szilárd Nincstelenekjének középiskolai feldolgozásához kínált módszertani kereteket. Szerinte ez súlyos regény, mégis érdemes elolvastatni már a középiskolásokkal is. Meg lehet ugyanis általa válaszolni olyan kérdéseket, hogy hol vagyunk otthon valójában, milyen az a tér, amelyben meglelhetjük a harmóniát, tudunk-e önmagunk otthona lenni.
A regény számos nyugtalanító szempontot vet fel (pl. negatív cím, hiányközpontúság, kegyetlen világ), de éppen ezért hiteles válaszokat tud kínálni az előbb említett kérdésekre. Csobánka szerint azonban nagyon fontos, hogy ehhez először megfelelően érzékenyítsük a diákokat, alkalmat adva nekik arra, hogy a saját érzéseiket meg tudják fogalmazni a regényben felvetett problémákkal kapcsolatban.
Hol vagyok otthon? Mit érzek idegenségnek? Milyen szükségleteim vannak?
Ezt például drámapedagógiai játékkal, családi kör felállításával is el lehet érni, amely során azt vizsgálják, hogy a főhős miként viszonyul a többi szereplőhöz.
A regény kapcsán a zsidókérdésről, a közönyről, a felelősségvállalásról, az idősekhez való viszonyunkról, az öregedésről, a halálról és a talajtalanságról egyaránt lehet beszélni. A Nincstelenek legnagyobb tanulsága: még ha szűk keretek közé szorult világban élünk is, választhatjuk a szabadságot, és értelmet adhatunk az életünknek.
Pacskovszky Zsolt Szabadesés című regényének témája szintén súlyos. A válófélben levő szülők gyermekének, Bencének fel kell(ene) dolgozni azt is, hogy az édesanyja már várandós az új (és Bence által nem igazán kedvelt) párjától, édesapja pedig depressziós, és iszik. Bence elszigetelődik, és szerelmi viszonyba kezd az új magyartanárnőjével. A problémák végül annyira sűrűvé válnak, hogy már nem látszik számára kiút, ezért leugrik egy kilencemeletes ház tetejéről.
Az író elmondta, hogy a regényt a Móra Tabu Könyvek sorozatába írta. Először a szerelmi viszony lett volna a fő szál, ám végül ennél sokkal komplexebbé vált a téma. A történet alapját személyes élményei, valós helyzetek adják: 19 éves koráig Celldömölkön élt. Nem érezte ott rosszul magát, de egy idő után kinőtte a kisváros kereteit.
A szerző saját múltjának helyszíneit emelte be a regénybe. Ezek mára már sokat változtak ugyan, Pacskovszky esetében azonban erősebbek az emlékei, mint az, amit ma lát, ha Celldömölkre visszatér. A kilencemeletes panel tetejéről belátható az egész város. Onnan körbepásztázva döbbensz rá, hogy milyen kicsi is valójában. A kisvárosban régebben jobban megbámulták egymást az emberek, míg ma már inkább a bezárkózás a jellemző, fogalmazott az író.
A beszélgetés október 9-én hangzott el az IGYIC Facebook-oldalán.
Nyitókép: Rene Asmussen/Pexels
