"Csak a rágóguminyomok eltakarítása az épület faláról egy vagyonba kerül minden évben" - nyilatkozott Leonardo Domenici polgármester. Firenze vezetése ezért egy külvárosi hangversenyterembe telepítené a szobrot, hogy tehermentesítse a centrumot. A költöztetésre azért is szükség van, mert három új villamosvonalat terveznek, és az egyik átmenne a dóm és az Accademia előtt.
Sokan bírálják a tervet, mert attól tartanak, hogy a szerelvények okozta rezgés kárt tehet a reneszánsz épületekben. Mások a szoborköltöztetést is ellenzik. Úgy vélik, Dávidnak a toszkán főváros szívében van a helye, és különben sem szabad mozgatni. "A Dávid-szobor rendkívül törékeny, a költöztetés ezért nagyon kockázatos, és az egész olyan, mintha a Mona Lisát a párizsi körgyűrű szélére száműznék a Louvre-ból" - mondta Riccardo Mazzoni, az Il Giornale Della Toscana című lap szerkesztője.
A polgármesteri hivatal szerint viszont mindenki jól járna, ha a turisták nem a belvárosban taposnák egymás sarkát, hanem a kevésbé frekventált kerületeket is felkeresnék. "Évente 10-11 millió látogató zsúfolódik össze egy négyzetkilométeren. Ez tarthatatlan állapot" - mondta Paolo Cocchi kulturális tanácsnok.
Michelangelo Buonarotti 1504-ben elkészült alkotása nem először költözne. Kezdetben a városháza, a Palazzo Vecchio bejáratánál állt, 1873-ban aztán áthurcolták a múzeumba, hogy megvédjék az időjárás viszontagságaitól. A 4,34 méter magas szobor sorsa körül egyébként gyakoriak a viták. Legutóbb például 11 évig tartott, mire a szakértők megállapodtak, hogy vizes borogatással tisztítják meg az egy nagy márványtömbből kifaragott szobrot az ötszáz éves kosztól. A munka végül 2003-ban kezdődött el és két évig tartott.
Valószínűleg a mostani vitának sem lesz egyhamar vége, már csak azért sem, mert az új kiállítóhelynek kiszemelt városszéli hangversenytermet csak 2010-re építik fel.
(Múlt-kor/MTI)
