Az első Neander-völgyiekhez köthető lelet Görögországból az a fog, amelynek elemzése arra enged következtetni, hogy egykori tulajdonosa életének legalább egy részét távol töltötte attól a vidéktől, ahol elhunyt.
Szakértők szerint a Neander-völgyi ősember vadászó életmódja behatárolt területhez kötődött. Ugyanakkor kőeszközei arra utaltak, hogy mégsem volt annyira "röghöz kötött". A 2002-ben megtalált fog zománcának stronciumelemzése alapján a németországi Max Planck Intézet kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy az adott Neander-völgyi egyed mintegy 20 kilométernyire nőtt fel attól a helytől, ahol - a szó szoros értelmében - otthagyta a fogát. Mivel egy adott geológiai környezetben a stroncium bizonyos korig beépül a fogakba, vizsgálatával pontosan megállapítható, hogy egy adott egyed honnan származik.
Eleni Panagopulu paleontológus kutató szerint az elemzés hozzájárul a paleoantropológia egyik központi kérdésének, a Neander-völgyiek mobilitásának a megoldásához: "Leleteink azt bizonyítják, hogy mozgékonyabb életformát folytattak, településhálózatuk pedig sokkal szerteágazóbb, s jobban szervezett volt, mint hittük" - hangsúlyozta a kutató.
Abból kiindulva, hogy a Neander-völgyiek és a modern Homo sapiens egy ideig egymás mellett léteztek Európa bizonyos térségeiben, feltételezhető, hogy a nagyobb mobilitás elősegíthette a két populáció közötti kapcsolatokat kulturális, de esetleg biológiai szinten is.
(Múlt-kor / MTI-Panoráma)
