Gyermekkoromban nem különösebben nagy, de minőségi ? amolyan konzervatív polgári ? könyvtár vett körül otthon. A csak kicsit is pikánsabb tartalmú, szövegű műveket (Babits Mihály fordításkötete, az Erato is köztük volt) gondos kezek kissé hátrébb sorolták, esetleg gerincükkel befelé helyezték el az üvegezett könyvszekrényben. Ilyen jelekből az olvasásra épp rákapó serdülő fiatal nagy biztonsággal következtet arra, mi a helyes választás. Az irodalom felé vezető úton sokat köszönhettem a családi prüdériának. A jelzett gyakorlatot mégsem folytatom, s erősen fogadom: Csehy Zoltán fordításgyűjteményét polcomon oda helyezem, ahová való. S bár okozhat némi fejtörést, ha fiam előbb fogja lapozgatni, mint az esedékes Tüskevárat, különösebben nem tartok a majdnem négyszáz oldalnyi versanyagtól (a görög vázaképek felhasználásával készült, egyszer-egyszer talányos vagy drasztikus illusztrációktól valamivel jobban).
A Kalligramnál második, bővített kiadásban napvilágot látott album verseinek egy kis hányada nem erotikus, csupán szerelmes. Anakreón ?Szeretlek és gyűlöllek?-je ugyanúgy, mint a ? kevesen tudják ? latinul is verselő Charles Baudelaire ugyan érzékibb tájakra sikló, mégis fohász-szerű Franciskája. Nem célunk (lehetetlen is) kilúgozni a kötetből a lehető legváltozatosabb erotika a Tízparancsolat hatodik parancsolatába gyakorta beleütköző vágyait, vízióit, aktusait, pozitúráit, fiziológiai és tudati lecsapódásait, mégis szívesen mondjuk az egyik szapphói töredékkel: ?kivirul a lélek?, ha a szabad, mérlegelő-választó olvasás az emberi természet korláttalanságaként látja meg a testi szerelem dimenzióit a nagyszerű nyelvi megformálású versszövegekben. Értelmezhetjük úgy: az ágyban a harmadik a fordító, aki a szavak szépségébe öltözteti a vetkezettséget.
Fordítói, nyelvi bravúrban nincs hiány. Csehy oly kiváló filológus és költő, hogy paradox módon azt róhatjuk fel neki: majdnem egyenlő szintre hozza a közel százötven poéta (köztük számos ismeretlen) eredetileg eléggé eltérő színvonalú költeményeit. Ez persze az uralkodó időmértékes versformák (a hexameter, a disztichon, az antik strófák) keltette benyomás is. Az olvasó parányi, tartalmas eligazítások, jellemző idézetek, továbbá névmagyarázó függelék révén kap segítséget a tájékozódáshoz.
A priapikus, fajtalan, libertinus, obszcén, szabados, malac és egyéb jelzőkkel ? szakkifejezésekkel és bizalmas minősítésekkel ? is illetett líratípus ezen antológiája literátus magasrendűségében leginkább Timár György Szajna-parti Erosz (1984) című, a francia irodalom Ámorjait, Cupidóit, Aphroditéit megelevenítő magyarítás-remeklésével állítható párhuzamba. Fordítástechnikai vonatkozásban Csehy Zoltán leckéje jobbára más volt, mint Timáré: eltérő fordítás-előzményekkel és -szemléletekkel méri össze magát. Az erotikus vers hazai fordításhagyományát a kendőzés (és részint ebből fakadóan a formálási nehézkesség) jellemzi nagy általánosságban, még legjobb költőink legjobb átültetéseit is (itt említve egy drámairodalmi példát, Arany János hatalmas vállalkozását, az Arisztophanész-összes lefordítását). Csehy a legutóbbi három-négy évtized különféle ? jól kitapintható ? okokból nyíltabbá, nyersebbé vált magyar irodalmi közbeszédének övezetében, jókedvű vaskossággal és tartalmas játékossággal fordít. Szókimondásához olyan ? anakronisztikus, de telibe találó ? kifejezéseket is örömest alkalmaz, mint spleen, totál, tök (=teljesen, nagyon), slicc, lenyomott (=elsietett), szülinap s egyebek. Labdázik a szavakkal, pontosan tudja például, mikor írhatja le a faszerkezetet úgy, hogy az összetett szó ne az összetétel mentén válassza le első egységét olvasáskor.
E kivirult, gyümölcsöző fordításkultúra sem hoz természetesen romolhatatlan, végérvényes nyelvi terméseket. Csehy maga figyelmeztet rá: hosszabb ideje tartó munkájának egyes periódusaiban elméletileg is módosulhatott felfogása (ezt jelzi a tulajdonnévírás nem csupán a metrum megkövetelte vegyessége stb.). A folyamatosan változó nyelvhasználat, az átlagosan jellemző nyelv-elfogadottság mint társadalmi jelenség szabályozhatja-inspirálhatja másképp is a fordítót a jövőben. Az arányok és problémák is módosulhatnak. A(z egy) férfi és (egy) nő csillapíthatatlan testi vágya mellett már most is tárgyazódó csoportszex, homoszexualitás, szodómia a jelenkori nemiség szélsőségei felől tekintve akár ?unalmas? is lehet. A feminizmus, a nőirodalom, a gender-perspektívák, az ifjúságszociológia (hiába a kétségtelen irodalmi értékek) a szövegekben uralkodó nő- és gyermekszemléletet is kérdőre vonhatják. E bonyolult problémakötegek is a Hárman az ágyban kvalitását bizonyítják ? első megközelítésben viszont az olvasó számos magyar nyelvűvé varázsolt versremekkel és sok jó verssel gazdagodik lélekben.
