A Pesti Magyar Színház már meghirdette az iskoláknak a Lázár Ervin Program térítésmentes előadásait. Hol tart most a munka?
A Lázár Ervin Program egy olyan, Európában egyedülálló kezdeményezés, amely lehetővé teszi, hogy az általános iskolás gyerekek térítésmentesen, állami támogatással jussanak el színházba évente egyszer. Öt színház részvételével zajlik a pilot program: Nyíregyháza, Békéscsaba, Sopron, Kaposvár, Budapesten pedig a Magyar Színház. A mi színházunk egyelőre a Közép-magyarországi régióból várja a nézőket, de idővel – akárcsak a Nemzeti Színház – az egész országból fogad majd iskolás csoportokat. A program az iskolások olvasmányigényeihez alkalmazkodik, és a tantervben előírt irodalmat igyekszik a színház eszközeivel megszerettetni a diákokkal.
Miként tudják ellátni a jelenleg működő színházak a fiataloknak szóló előadásaikkal ezt a megnövekedett igényt?
Éppen a megnövekedett igényben bízunk. A jelenleg futó előadások mellé újabb bemutatók kellenek. Minden csatlakozhat a programhoz.
Az, hogy a Pesti Magyar Színház ennek zászlóshajója lesz, egybevág az ifjúsági színházi törekvéseikkel.
Középtávú stratégiánk, hogy ifjúsági- és családi színházként működjünk, hosszú távon pedig ifjúsági színház leszünk. Bízunk benne, hogy idővel nemzeti státuszt kaphatunk.
A most bemutatott A maratonfutók tiszteletkört futnak című előadásuk 18-as karikát kapott, egyáltalán nem illeszkedik ebbe a profilba.
A 19-20-21 évesek talán nem fiatalok? De igaza van: ezt az előadást nem az ifjúsági programunk részeként mutattuk be, hanem a nemzetközi nyitás jegyében. Az igazgatói pályázat kiírásában az az elvárás is szerepelt, hogy nyissuk ki a színházat, és ne csak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is vállaljunk feladatokat. Ennek egyik eszköze a nemzetközileg elismert, külföldi alkotókkal létrehozott előadás. A maratonfutók... rendezője az olasz Paolo Magelli, de a dramaturg, a zeneszerző, valamint a díszlettervező is külföldi színházi szakember. Igazi színházi ínyencség jött létre erős gesztusokkal és komoly csapatmunkával. Felkavaró, megosztó előadás született, amelyet nem felejt el egykönnyen a néző. Komolyan véve ifjúsági színházi koncepciónkat meg szeretnénk mutatni, milyen lehetne a színházunk, ha beléphetnénk az európai színházak közé, és vihetnék magunkkal a nálunk felnőtt, igényes, érzékeny fiatal nézőket. Az ilyen színház lehetne, mint az említett darab is.
Tagja vagyunk az Európai Színházi Szövetségnek, amely szintén segít abban, hogy bekerüljünk az európai vérkeringésbe. Ősszel az egyik programjuk keretében más európai színházakkal közösen hozunk létre egy nemzetközi koprodukciót. A terveink szerint a színészeinknek, alkotóinknak is szervezünk nemzetközi workshopokat, és izgalmas külföldi előadásokat is elhozunk majd ide, hogy megmutassuk a magyar közönségnek.
Mit jelent az, hogy ifjúsági színház?
A fiatalok önállóan ritkán jutnak el színházba: vagy a családdal, vagy az iskolával érkeznek. Éppen ezért a hétköznapi programjainkkal az oktatási intézményeket igyekszünk megszólítani, a hétvégi kínálatunkkal pedig a családokat. Az Időfutár, a Rumini, a Tündér Lala című előadásaink már mind az iskoláknak ajánlott ifjúsági programba illeszkednek, miként a következő évad bemutatói közül a Gulliver, a Pinokkió valamint a Rómeó és Júlia is. Ezek az iskolai tananyag részei. A családoknak szóló kínálatunk pedig: A muzsika hangja, a Valahol Európában, a Legyetek jók, ha tudtok, illetve jövőre ilyen lesz a Kincses sziget című regény musical változata.
Az ifjúsági törekvés szakmailag nem szab korlátokat?
Nem, mivel a cél a szakmailag igényes, minőségi megvalósítás. A fösvény Haumann Péterrel fiataloknak és felnőtteknek is tartalmas estét kínál. Nem lebutítani akarjuk a darabokat, ellenkezőleg: minél korszerűbb színházi nyelvet beszélve vonzóvá tenni magunkat akár az egyetemisták számára is. A Maratonfutók beszéli ezt a színházi nyelvet, és az Időfutár is, kissé lazábban és viccesebben. Természetesen másként kell megszólítanunk az okostelefonok világában szocializálódott fiatalokat, mint a korábbi közönségünket. A SunCity című – televíziós sorozat ötletére épült – interaktív előadásunkban kimondottan arra kérjük a közönséget, hogy kapcsolja be a telefonját, és a letölthető alkalmazással szavazzon, vegyen részt a történet alakításában. Az a célunk, hogy a fiatalokat „megfertőzzük" a színházzal, hogy az élményt hatására a kultúrára iránt fogékony, gondolkodó értelmiségivé váljanak.
A klasszikus daraboknál elengedhetetlen a modern újragondolás?
Szerintem igen. A klasszikus címek színrevitelekor is innovatív, újszerű és érvényes adaptációra törekszünk a modern eszközökkel, korszerű formanyelvvel. Au elavult nyelvezetű szövegekhez merészen hozzányúlunk, és a mai fiatalok vizuális kultúrájához, tempójához, ízléséhez igazítjuk. Az Időfutár és a SunCity egyaránt felvonultatja a multimédiás eszközöket, miközben értéket közvetít, fogódzókat ad. Az a fontos, hogy az előadás kilendítse a nézőt a komfortzónájából. A színház lehet meghökkentő, kacagtató, felkavaró; unalmas viszont semmiképpen.
Milyen drámapedagógiai programok társulnak ehhez?
Vannak hagyományos programjaink is, de igazán izgalmas és újszerű az audionarrációból átvett láttatástechnika. Az audionarrációt a látássérült nézőink számára dolgoztuk ki, verbális leírással közvetítjük számukra, hogy mi zajlik a színpadon. Ezt a technikát emeljük át a gyerekfoglalkozásokba, akképp', hogy őket kérjük meg, fogalmazzák meg, mit látnak, az milyen érzéseket vált ki belőlük.
Évekkel ezelőtt indították el a hallás- és látássérülteknek szóló előadásaikat. Ez a fontos kezdeményezés megtalálta a közönségét?
Míg eleinte mi magunk kerestük meg az intézményeket a lehetőséggel, addig mára ők jelentkeznek nálunk, hogy szívesen eljönnének egy-egy előadásra. Fontos, hogy gyerekek, fiatalok is érkeznek, ez számukra olyan lehetőség, amelyről korábban nem is álmodhattak. Ők viszont már kisiskolás korukban megismerkednek a színházzal, és úgy szocializálódnak, hogy ez az életük természetes része; integrált körülmények között, ép nézőkkel együtt élvezhetik az előadásokat. Kifejlesztettünk egy applikációt, amely lehetővé teszi, hogy a saját okostelefonjukon fülhallgatóval hallgassák az audionarrátort, de mi is biztosítunk készülékeket azok számára, akik nem rendelkeznek vele. A hallássérült nézőink számára pedig jelnyelvi tolmács segíti a megértést. Mi vagyunk az egyetlen hazai színház, ahol minden darabot akadálymentesítettünk a hallás- és látássérült nézőink számára. Erre vagyok talán a legbüszkébb.
Az akadálymentesítésben elért eredményei elismeréseként kapta idén a Balázs Béla-díjat is?
Igen, ezzel az elmúlt 20-25 évben a különböző külföldi televíziós csatornák magyar változatának az elindításában betöltött szerepemet méltatták. Ebben a munkában a legfontosabb a filmes audionarrációs modell felállítása volt, amit hatéves nemzetközi egyeztetés és kutatómunka nyomán, a BBC modell mintájára állítottunk fel itthon. Sokat dolgoztam azon, hogy a filmek vizuális jelrendszerének verbális képleírással történő közvetítését meg tudjuk oldalni a vak vagy gyengénlátó nézők számára is. Vagyis a díj leginkább az ügynek szólt, amit képviselek, és ez nagy öröm. Az az álmom, hogy minden moziban és színházban elérhető legyen ez a fajta technikai segítség a látássérültek számára, s így ne zárjunk ki senkit a mozgókép vagy a színházi előadás nyújtotta kulturális élményből.
Korábban beszélt a társulatépítés nehézségeiről. Hol tartanak most?
A Magyar Színház mára egy jól prosperáló intézmény lett, a korábbi 47 százalékos látogatottságot 90 százalék fölé emeltük. Nyilván a teltházas előadások a színészek számára is vonzóbbak, egyre többen szeretnének hozzánk csatlakozni. A következő évadban Cserhalmi György végzős kaposvári osztálya érkezik hozzánk szakmai gyakorlatra, tehát egy egész színészosztály vesz részt a munkában, akik közül a legtehetségesebbeket szeretnénk leszerződtetni. Arra törekszünk, hogy minél több fiatal alkotót hívjunk, hogy ők készítsenek fiataloknak szóló előadásokat.
Az épület igen rossz állapotban van.
Ez egy nagyon lelakott színház, ahol még 1966-ban felszerelt eszközökkel is dolgozunk, lényegében a lelkesedés tartja össze, tehát igencsak ráfér egy felújítás.
Remélhetnek pénzt ehhez?
Most, hogy szakmailag bizonyítottunk, igen.
Mennyibe kerülne?
Egyelőre a tervekre kell pénzt szereznünk a kulturális tárcától, a pontos állapotfelmérésre akkor lesz lehetőségünk. Biztos, hogy több milliárd forintos beruházásról van szó.
Mikor kerülhetne erre sor? Be kell majd zárniuk?
Egy időre ezt az épületet biztosan be kell majd zárnunk, de az átmeneti időszakban a színház más helyszíneken működik majd tovább. Remélem, hogy két-három éven belül elkezdődhet a felújítás.
Ön a Színházművészeti Bizottság elnöke. Mi a helyzet a tao-támogatások helyébe lépő állami támogatások elosztásával?
Az új rendszer – attól, hogy új – még nem biztos, hogy rosszabb, mint az előző. A jogosult szervezeteknek a pályázatuk benyújtásakor azt is vállalniuk kell, hogy átvilágítják eddigi működésüket. Ez is egy plusz szűrő az új rendszerben, az esetleges jogtalan felhasználás és a visszaélések kiküszöbölésére.
Mikor juthatnak hozzá a támogatáshoz az intézmények?
Ez egy átmeneti év, több tárca együttműködésére volt szükség, ami nyilván lassította a folyamatot. Minden tisztességesen működő pályázó komoly anyagot adott le, szerződéskötések előtt áll az ügy, és meggyőződésem, hogy ha kiépül az új rendszer, az a rendelkezésre álló forrásnak sokkal jobb, hatékonyabb, feladatorientált elosztását teszi majd lehetővé, figyelembe véve a színházak vállalásait.
Nyitókép: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
