Először jártam filmforgatáson, de mindig úgy képzeltem, hogy hatalmas a káosz. Mindenki fel-alá rohangál, a stáb egyik tagja a terem egyik feléből kiabál a másikba kollégájának, hogy hozza oda ezt vagy azt, a színészek pedig halál unottan várakoznak egy-egy jelenet között a szobájukban vagy ide-oda üldögélnek a díszletfotelekben. Lehet, hogy sok film így készül, de ami a Game Over Clubot illeti, egyáltalán nem ez volt a tapasztalatom. Bár az alcím azt mondja: ebbe a klubba nem akarsz tartozni, én kicsit mégis.
A terepet nem nehéz elképzelni: monitorok, kamerák, kábelek, lámpák mindenhol, káosz viszont nem volt sehol, mindenki pontosan tudta, mi a feladata. Az újságírók és a fotósok szünetben kaptak lehetőséget arra, hogy megrohamozzák a színészeket, illetve a rendezőt interjú- és fotókészítés reményében. Ez körülbelül másfél órát jelentett, mialatt a rendezőnek és a színészeknek egyetlen rossz szavukat sem lehetett hallani, végig kedvesek, mosolygósak, viccesek és segítőkészek voltak. Tűrték, hogy mindenki velük akart beszélgetni, mindenki őket akarta lencsevégre kapni. ?Állj arrébb, kérlek, fordulj meg, légyszi, menjünk világosabb helyre, ez zajos, itt nem lehet kérdezni, irány be!? ? az alkotók pedig szó nélkül a kedvünkre tettek, hogy minél jobb interjúk és fotók készülhessenek.
Szerettem, hogy a színészek elfogadták: most interjúidő van. Bárkihez mentem, kedvesen fogadott, pedig tudtam, hogy fárasztó napokon vannak túl. Az pedig, hogy miket is meséltek a forgatásról, a karakterükről, a filmről, a felkészülésről, alább olvasható. Akik interjút adtak a Kultúra.hu-nak: Földes Eszter, Kálloy Molnár Péter, Kamarás Iván, Nagypál Gábor és Thuróczy Szabolcs színészek, valamint Géczy Dávid rendező.
A történet
Egy szálloda. Egy éjszaka. Néhány furcsa ember. A török dürümárus, a randifüggő kozmetikus, a sikkasztó futballedző, a diákjába szerelmes magyartanár, a nyugdíjazott taxisofőr és az életunt rendőr. Mi a közös bennük? Hogy ma éjszaka mindannyian öngyilkosak akarnak lenni. Bármi áron. Fekete komédia nagyszerű színészekkel és féktelen röhögésekkel.
A futballedző: KAMARÁS IVÁN
?Olyan fociedzőt játszom, aki nagy bajban van és a családját szeretné megmenteni. Az öngyilkosklub, amelyhez a figurám is csatlakozik, egy Facebook-esemény kapcsán jön össze, a tagok pedig közösen akarnak véget vetni az életüknek. A film kicsit szatirikus, kicsit groteszk, tele van fekete humorral, de persze, ragaszkodik a vígjátéki stílushoz? ? meséli Kamarás Iván. Géczy Dávid rendezővel a színész nem először dolgozik együtt: ?Dávid régi barátom, tízéves munka- és baráti kapcsolat van közöttünk, több filmet is készítettünk már együtt, például A győztes vagy a Vér és tűsarok című kisfilmeket. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, és örülök, hogy végre elkezdhette forgatni első nagyjátékfilmjét. A színészgárda is szuper, Dávid tökéletesen végiggondolta, melyik karaktert ki játsszon.? A saját szerepével is teljesen elégedett Kamarás Iván, mint mondja: ?egy extrovertált figurát alakítok, de a végére elég mélyen megismerjük, és kiderül, miért is ilyen, mi a problémája.
Azt szeretném, hogy ez a figura, ahogy Dávid meg is írta, ne csak egy bunkó fociedző legyen, hanem egy szerethető karakter, akinek szíve van, akivel és akin a nézők nevetnek és sírnak.?
Vajon a humor mennyire illik ehhez a témához? ? kérdezem a színésztől. ?Amikor az ember a legmélyebben van, az egyetlen, ami marad, a humor. A túlélés eszköze, az egyetlen mentsvár lehet az irónia, az önirónia, hiszen az embernek tudnia kell magán is nevetni, akár a legrosszabb állapotban is képesnek kell lennie elővenni a humort, mert sokszor csak az segít.?
Mi a film üzenete? ? teszem fel az újabb kérdést, mire Karamás Iván így felel: ?Az, hogy semmi értelme az öngyilkosságnak, tessék életben maradni és észrevenni a szépséget az életben. Ebben a rohanó, nagyon stresszes világban ugyanis hajlamosak vagyunk csak a rosszra koncentrálni és a nehezítő körülményeket látni, a jó részek felett pedig elsiklani. Az élet tele van apró meglepetésekkel, minden nap ajándék. Ha ezt felismerjük, akkor ez elég muníció arra, hogy tovább éljünk. Ott vagyunk egymásnak, mindig vannak új emberek, akikben megtalálhatjuk önmagunkat vagy azt, aki szeretnénk lenni, ez pedig reményt, hitet, erőt ad a folytatáshoz a legnehezebb helyzetekben is. És az is nagyon fontos, hogy
a bajba jutott embereken igenis lehet segíteni: sokszor egy jó szó, egy apró cselekedet, odafigyelés életet tud menteni.?
KÁLLOY MOLNÁR PÉTER: a nyomozó
Kálloy Molnár Péter Zsolt nyomozót játssza, akinek 25 év rendőrösködés után végre megadatott, hogy nyomozó lehet. ?A karakterem nagyon felnéz a főnökére, a főfelügyelőre, akit Végh Peti alakít ? ők ketten mennek ki rendőrök kíséretében megnézni, mi is történik abban a bizonyos szállodai szobában. Elkezdik kivizsgálni az ügyet, majd kiderül, hogy a figurám rendesen ki van bukva, mert nem ismerik el, és nem sok minden sikerült az életében. A főnöke hazaküldi pihenni, de ő visszamegy a szobába, ahol az öngyilkosklub tagja vannak, és beáll közéjük? ? meséli karakteréről a színész. Mint mondja:
fordulatos, fejlődő szerep az övé, és mindig hálás feladat nyomozót játszani, akit ő még sosem alakított.
?Végh Petivel nagyon jó páros vagyunk, most ő a pörgős, én a lassabb, nyugisabb figura?.
Kálloy Molnár Péter kiemeli: a rendezőnek az a szándéka, hogy a Game Over Club ?igényes film legyen, és minden figurának meglegyen a tisztességesen eljátszott és megélt alapja. Fontos, hogy ezek komolyan vett, nem felszínesen alakított, vígjátéki karakterek ? mindebből pedig rengeteg minőségi poén tud kisülni, nem pusztán blődli bohóckodás. Belülről úgy látom, hogy nagyon élvezhető és színvonalas film lesz.?
THURÓCZY SZABOLCS: a magyartanár
Thuróczy Szabolcs egy magyartanárt alakít, aki beleszeret a tanítványába. Ezt otthon elmondja, majd kidobják a saját házából, melyet ő épített, és egy nyolcadik kerületi panel hetedik emeletén találja magát. ?Sodródik az árral, alkoholproblémákkal küzd, teljesen kicsúszott a lába alól a talaj. Hasonló karaktereket szoktam játszani? ? mondja a színész. Hozzáteszi: bár folyamatosan dolgozik a karakterén, azért elárulja, mit szeret benne. ?Azt, hogy
reménytelenül szerelmes. Megcsapja az arcát az új, friss levegő, amelynek nem tud ellenállni, ezért ki akar lépni valamiből és őszintén elmondja: valahol máshol jár a szíve.
Egyszerű és bonyolult is, amikor egy ötvenhez közeli ember megbolondul, vagy lát egy utolsó reménysugarat és abba kapaszkodik, sokszor értelmetlenül. Ez az az eset, amikor az ötven körüli férfiak elkezdik játszani, hogy még mindig férfiak, és mennyi erejük van ? aztán kiderül, hogy mindez csak egy oldalról igaz, vagy csak ők gondolják.?
Az öngyilkosság mint téma kapcsán elmeséli: ?Sok olyan öngyilkost ismerek vagy hallottam, akikről kiderült, hogy csak jelezni akartak a környezetüknek. Többször is megkísérelték már az öngyilkosságot, de úgy, hogy végül ne sikerüljön: nem annyi gyógyszert vettek be, vagy telefonáltak az utolsó pillanatban. Az öngyilkosság tehát sokszor szimbolikus, inkább figyelemfelhívás, ami rendkívül felkavaró.
Talán a film erőt adhat azoknak, akiknek kibeszélnivalójuk van, akik mentális problémákkal küzdenek.
Mert tud segíteni, ha elmondhatjuk a másiknak, hogy mi miért vagyunk a pokol legalján.? A humort Thuróczy Szabolcs is fontosnak tartja, szerinte ?humor nélkül nem lehet létezni, az olyan, mint az oxigén. Szeretem belecsempészni az alakításaimba.?
A kozmetikuslány: FÖLDES ESZTER
A színésznő bipoláris zavarral küzdő, randifüggő kozmetikuslányt játszik, és mint elárulja: pont ezt a két tulajdonságot szereti karakterében. ?Színészileg nagy kihívás és izgalmas az ilyen szerep. Bár sokaknak az lehet érdekes, hogy a randifüggés mennyi pikáns dolgot jelenthet, ennél sokkal fontosabb, hogy milyen pszichológiája van mindennek. Annak, hogy valaki eljut odáig, hogy randi- és kapcsolatfüggő legyen, miközben nem tud senkihez sem kötődni, majd mindez hogyan vezet el a depresszióig. Ennek általában nagyon banális oka van: bizonyos történéseket az egyik ember teljesen egészségesen fel tud dolgozni, míg a másik odajut, hogy randifüggő lesz, és nemcsak párkapcsolati, de szociális problémái is kialakulnak. Ugyanilyen izgalmas a karakterem bipolaritása is, mert az ilyen személyiség minden, csak nem kiszámítható. Ez azt jelenti, hogy különböző helyzetekben rittig nem azt fogja reagálni, amit a nagy átlag, amire számítana az ember, hanem teljesen más, szélsőséges reakciója lesz.?
A színésznő sem pozitívként, sem negatívként nem tekint a figurájára. ?Ez a lány nem rossz ember. Akkor játszom jól, ha sikerül úgy elkapnom a figurát, hogy az egyik pillanat azt érzi a néző: hú, de meg kellene rángatni szegény lányt, milyen idegesítő ? a másik pillanatban pedig legszívesebben megölelné, mert annyira törékeny és érzékeny. E között a két pólus között próbálok egyensúlyozni.?
Földes Eszter azt is elmeséli, hogy egyáltalán nem áll távol tőle a pszichológia. ?Hobbiszinten foglalkozom pszichológiával, nagyon sok ezzel kapcsolatos könyvet olvastam és olvasok ma is. Sőt: Dávidnak is segítettem abban, hogy mi legyen az az apró és nagyon banálisnak tűnő történet, amely miatt a lány eljut odáig, hogy randifüggő és boldogtalan lesz, ami miatt végül úgy dönt, véget vet az életének.?
A humor fontosságáról a színésznőt is megkérdezem, mire ő így válaszol:
?Nincs olyan helyzet, amelyben nincs helye a humornak.
Persze, nem mindegy, hol milyen humort használunk, ennek is számos formája van. Egy ilyen téma kapcsán egyértelműen a fekete humor tud előtérbe kerülni. Azt gondolom, sokat fognak nevetni a nézők, ha képesek arra, hogy saját magukon is nevessenek. A legviccesebb helyzetek pedig mindig ott születnek, ahol valami nagyon komoly dologról van szó.?
NAGYPÁL GÁBOR: a dürümárus
Nagypál Gábort Yusuf Şükürként, egy török származású, 17 éve Magyarországon élő dürümösként láthatjuk a filmben. ?Yusuf komoly magánéleti kudarcon van túl, amely összefügg az igazságszolgáltatással, vagyis az igazságérzetében végtelenül sértett, kirekesztett, kívül rekedt ember ő, aki eljut odáig, hogy ennek így tovább nincs értelme és csatlakozik az öngyilkosok klubjához? ? mesél szerepéről a színész. Ő is, akárcsak színésztársai, saját élményekből dolgozik, ahogy megfogalmazza:
?mindannyiunkban ott rejlenek a frusztráció magjai, és a színésznek feladata, hogy ezeket megtalálja, felnagyítsa és úgy formálja, ahogy azt az adott karakter megkívánja?.
És hogy mit szeret karakterében? ?Ezt a frusztráltságát, a szemlélődő létezését, ugyanis nem ő a nagydumás a filmben, inkább figyel, megfigyel, néha megszólal, de alapvetően outsider, az eseményekkel sodródó emberke.? Nagypál Gábor is a többiekhez hasonlóan gondolkodik a humorról, ?éltető erő, és minden gyomorszorítás közepébe kell egy gyufafejnyi humor ahhoz, hogy élni lehessen? ? vallja. Szerinte is nagy hangsúly van azon, hogy érdemes figyelni a körülötted lévőket, és ha úgy adódik, segítséget, támogatást adni és kérni. ?Soha nincs annyira a világba vetetten egyedül az ember, mint ahogyan azt érzi. Az idegenség érzése pedig a személyes helyzetekben fel tud oldódni, és egyszer csak már nem idegenek vagyunk egymásnak, hanem sorstársak, ismerősök egy terhelt helyzetben.?
Az alfa és az ómega, a rendező: GÉCZY DÁVID
A Game Over Club Géczy Dávid első nagyjátékfilmje, és habár már írt többet is, mint meséli, ez volt az első olyan, amelyre sokan mondták, hogy ebből filmet kellene készíteni: ?színészek, producerek, mindenki zöld utat adott?. A rendező azt is elárulja: ?úgy írtam a forgatókönyvet, hogy a színészek arca, hangja a fejemben volt. Akár Thuróczy Szabi is megkaphatta volna a fociedző szerepét ? pláne, hogy sokáig focizott és rekedt hangja van ?, de ezt a szerepet azonnal Kamarás Ivánnak szántam. Thuróczy Szabit Szabó Győző ajánlotta nekem a matektanár szerepére, Szabi pedig magyartanárrá alakította a saját karakterét, lehetőséget adva az irodalmi idézeteknek, párhuzamoknak. Intellektuális figuraként, megnövesztett szakállal tökéletes.?
Felvetem Dávidnak, hogy létezik egy könyv, Nick Hornby A Long Way Down (Hosszú út lefelé) című regénye és az abból készült, azonos című angol film, mely első pillantásra nagyon hasonlít az ő sztorijához. Hiszen az alaptéma ott is az öngyilkosság. ?Amikor megírtam a forgatókönyvet, akkor tudtam meg, hogy van egy ilyen Nick Hornby-könyv, és azt is, hogy készült belőle film is. A könyvet azóta sem olvastam, sőt: a filmet sem láttam, mert nem akartam, de megkértem valakit, hogy nézze meg helyettem. Kiderült szerencsére, hogy teljesen más, mint az én történetem. Nálunk például minden egy éjszaka alatt zajlik. Elkezdtem aztán kutakodni, és találtam olyan olasz, spanyol, izlandi filmeket, amelyek öngyilkosokkal foglalkoznak, nemcsak drámában és thrillerben, hanem humorral feldolgozva.?
Kérdésemre, hogy miért pont az öngyilkosságot választotta filmje témájának, azt mondja: ?én magam soha nem akartam öngyilkos lenni, viszont a közvetlen környezetemben is volt öngyilkosság, ami nagyon elgondolkodtatott. Az pedig elég ijesztő tény, hogy Magyarország élen jár az öngyilkosságok tekintetében. A szenvedélybetegségek ? drog, alkohol stb. ? sajnos nagyon erősen jelen vannak a kultúránkban, de azt gondolom, ha ezt humorral kezeljük, akkor talán van kiút. Én pozitív szemléletű ember vagyok, így ez pozitív kicsengésű film lesz.
Nem mondom, hogy mindenki túléli az utazást, de látjuk a fényt az alagút végén, a film a maga módján happy enddel zárul.?
Azt, hogy mi a film üzenete, mindenki magának szűri majd le ? emeli ki a rendező ?, de azt azért hozzáteszi: ?ha képes vagy a problémáidat megosztani másokkal úgy, hogy nem csupán magadra figyelsz, hanem a többiek gondja is elkezd foglalkoztatni, akkor a te problémáid már nem is tűnnek olyan nagyoknak. Ez a társaság végül ? bár nem így indul ? terápiás csoporttá válik, hiszen lassacskán elfogadják egymás hibáit és egymás sorsába kezdenek el beleszólni. Nem akarok semmilyen csavart lelőni azzal kapcsolatban, hogy ki kit ismer a filmben, de az fontos, hogyan reagálunk egy vadidegen élethelyzetére, hogyan tudunk rá reflektálni, segítséggel fordulunk-e a másik felé vagy cinikusan, ártó szándékkal. Én az előbbiben hiszek, és azt gondolom, hogy még a rosszmájú emberekből is ki tud jönni a jó szélsőséges helyzetben.?
A film helyszínéül a használaton kívüli Rác gyógyfürdő szolgál; a döntésről a rendezőt faggatom. ?Ez valahol egy szellemszálloda, olyan, ahol még sosem szálltak meg. Azért választottuk ezt a helyet, mert ezekkel a nagy színészekkel csak nyáron lehet forgatni, ilyenkor viszont minden szálloda tele van. Csoda, hogy van egy üres hotel, ahol majdnem minden filmhelyszínt megtaláltunk Székely Ágnes gyártásvezetővel. A szálloda külseje nem ez lesz, de a belsejét 90 százalékban ki tudtuk használni. A film központi világa a szobák, de emellett a szennyesledobótól a liftaknán és a konyhán át a bálteremig, minden helyiség játszik, úgyhogy elég mozgalmas mozi lesz.
Dráma, mikrorealista rezdülések, szürreális jelenetek, akció ? minden van benne.
Igyekszem ezeket arányosan szerepeltetni, hogy intellektuálisan is jól szórakozzon a néző, de ne is unatkozzon, mindig történjen valami.?
