Az idei programsorozat beugrásokkal kezdődött. Peskó Zoltán karmester betegsége miatt mondta le a nyitó koncertet és a kurzus egy részét, helyette Tihanyi László ugrott be bravúrosan egy nem könnyű estére. Várjon Dénes zongoraművészt sérülése miatt a hangversenyen Jan Michiels belga zongoraművész, a kurzuson Réti Balázs helyettesíti, ugyancsak virtuózan. Utóbbi négy nap alatt készült föl Bartók I. és II. zongoraversenyéből, amelyeket utoljára 14 éve játszott. Ez játékán nem érződik.
A Savaria Szimfonikus Zenekar és a Kolozsvári Filharmónia Kórusa a fesztivál nyitókoncertjén
Az első koncertet nagy várakozás előzte meg és a Balaton különböző tájain nyaraló zenei szakemberektől a Budapestről busszal emiatt lezötykölődött zenetörténész professzorok során át sokan ültek a fülledt nézőtéren, hogy meghallgassák Kurtág Colinda-balladáját. A szerző 15 év munka után, 2008-ban fejezte be a román szövegre írt művet. Az ősbemutatón, Lugoson, Kurtág szülőhelyén ugyanaz a kar, a Kolozsvári Filharmónia Kórusa énekelt, amely most is, nagyszerűen. A művet karvezetőjük, Cornel Groza dirigálta, közreműködött a fesztivál kamaraegyüttese. Mint mi mindannyian, Kurtág György is érzelmi gyökerek ezreivel kapaszkodik a gyermekkor emlékeibe. Felkavaró élmény volt számára újra találkozni a román nyelvvel és az arra őt egykor megtanító tanárának, Felicien Brinzen emlékével. Kurtág balladája tükrözi mindazt a megrázkódtatást, amit 25 év után szülőföldjén tett lelki majd valóságos látogatása, a komponálás hosszú folyamata során a múltban való elmélyülése jelentett számára. Megrázóan szép és érdekes mű, csodálatos vokális és zenekari párbeszéddel, az ősi balladák veretével és a modern hangzás csillogásával.
Bartók II. zongoraversenyét a Cantata profana követte. A kórus újra nagyszerű volt, a Savaria Szimfonikus Zenekar is kitett magáért. A szólisták, Horváth István tenor és Szegedi Csaba bariton felemás hatást keltettek, de ez nem az énekesek hibája. E mű tenor szólamát egyszerűen nem lehet SZÉPEN elénekelni. Fekvése olyan, amit csak erőlködve lehet megszólaltatni, amitől a hang elgyötört, megkínzott, fénytelen lesz, mint most is. (Az egyetlen kivételt talán Réti József jelentette, akinek hangja még az embertelen fekvésekben is meg tudta őrizni fényét.) Ez a szöveg is eredetileg egy román szövegű kolinda, azaz karácsonyi ének volt, így remekül illett a műsorban Kurtág művéhez, és ugyanolyan szívszorító is. Csak a szöveg román, a tematika Bartóké. A szarvassá vált kilenc fiú kóborlása az erdőben, akik csak tiszta forrásból isznak, nos, ez olyan mély gondolatok gyökere Bartók számára, ahogy ő fogalmazott: ?legszemélyesebb hitvallása?, amit csak a tenor szólam meggyötrése révén tudott elmondani. Horváth István is megszenvedte a szólamot, de becsülettel helytállt, mint Szegedi Csaba is.
Pénteken elkezdődött a Fő téren a háromnapos mulatság a szokásos kirakodó vásárral, szittya pitával (értsd: kenyérlángos), és reggeltől estig tartó muzsikálással. Bartók szellemét idézően a folklór e napok vezérfonala, a környező országok népzenéi szólaltak meg. A szabadtéri külön fesztivált is a kolozsvári kórus nyitotta. Sajnos déli 12-kor, eszelős kánikulában, szinte üres téren. Sajnos, mert csodálatosan énekeltek, szólista lányuk mély, zengő hangja, csodálatos, nehéz hajlításokkal teletűzdelt éneke pedig egy stadionnyi közönséget érdemelt volna. Talán a szittya pita megteszi a magáét és nagyobb tömegeket vonz a színpadon muzsikálók köré a következő napokban, mert az ötlet, a fesztivál belterjességének feloldása, a csápok kinyújtása az utcára nagyszerű ötlet.
