Az idei programsorozat beugrásokkal kezdődött. Peskó Zoltán karmester betegsége miatt mondta le a nyitó koncertet és a kurzus egy részét, helyette Tihanyi László ugrott be bravúrosan egy nem könnyű estére. Várjon Dénes zongoraművészt sérülése miatt a hangversenyen Jan Michiels belga zongoraművész, a kurzuson Réti Balázs helyettesíti, ugyancsak virtuózan. Utóbbi négy nap alatt készült föl Bartók I. és II. zongoraversenyéből, amelyeket utoljára 14 éve játszott. Ez játékán nem érződik.
Az első koncertet nagy várakozás előzte meg és a Balaton különböző tájain nyaraló zenei szakemberektől a Budapestről busszal emiatt lezötykölődött zenetörténész professzorok során át sokan ültek a fülledt nézőtéren, hogy meghallgassák Kurtág Colinda-balladáját. A szerző 15 év munka után, 2008-ban fejezte be a román szövegre írt művet. Az ősbemutatón, Lugoson, Kurtág szülőhelyén ugyanaz a kar, a Kolozsvári Filharmónia Kórusa énekelt, amely most is, nagyszerűen. A művet karvezetőjük, Cornel Groza dirigálta, közreműködött a fesztivál kamaraegyüttese. Mint mi mindannyian, Kurtág György is érzelmi gyökerek ezreivel kapaszkodik a gyermekkor emlékeibe. Felkavaró élmény volt számára újra találkozni a román nyelvvel és az arra őt egykor megtanító tanárának, Felicien Brinzen emlékével. Kurtág balladája tükrözi mindazt a megrázkódtatást, amit 25 év után szülőföldjén tett lelki majd valóságos látogatása, a komponálás hosszú folyamata során a múltban való elmélyülése jelentett számára. Megrázóan szép és érdekes mű, csodálatos vokális és zenekari párbeszéddel, az ősi balladák veretével és a modern hangzás csillogásával.
Bartók II. zongoraversenyét a Cantata profana követte. A kórus újra nagyszerű volt, a Savaria Szimfonikus Zenekar is kitett magáért. A szólisták, Horváth István tenor és Szegedi Csaba bariton felemás hatást keltettek, de ez nem az énekesek hibája. E mű tenor szólamát egyszerűen nem lehet SZÉPEN elénekelni. Fekvése olyan, amit csak erőlködve lehet megszólaltatni, amitől a hang elgyötört, megkínzott, fénytelen lesz, mint most is. (Az egyetlen kivételt talán Réti József jelentette, akinek hangja még az embertelen fekvésekben is meg tudta őrizni fényét.) Ez a szöveg is eredetileg egy román szövegű kolinda, azaz karácsonyi ének volt, így remekül illett a műsorban Kurtág művéhez, és ugyanolyan szívszorító is. Csak a szöveg román, a tematika Bartóké. A szarvassá vált kilenc fiú kóborlása az erdőben, akik csak tiszta forrásból isznak, nos, ez olyan mély gondolatok gyökere Bartók számára, ahogy ő fogalmazott: ?legszemélyesebb hitvallása?, amit csak a tenor szólam meggyötrése révén tudott elmondani. Horváth István is megszenvedte a szólamot, de becsülettel helytállt, mint Szegedi Csaba is.
Pénteken elkezdődött a Fő téren a háromnapos mulatság a szokásos kirakodó vásárral, szittya pitával (értsd: kenyérlángos), és reggeltől estig tartó muzsikálással. Bartók szellemét idézően a folklór e napok vezérfonala, a környező országok népzenéi szólaltak meg. A szabadtéri külön fesztivált is a kolozsvári kórus nyitotta. Sajnos déli 12-kor, eszelős kánikulában, szinte üres téren. Sajnos, mert csodálatosan énekeltek, szólista lányuk mély, zengő hangja, csodálatos, nehéz hajlításokkal teletűzdelt éneke pedig egy stadionnyi közönséget érdemelt volna. Talán a szittya pita megteszi a magáét és nagyobb tömegeket vonz a színpadon muzsikálók köré a következő napokban, mert az ötlet, a fesztivál belterjességének feloldása, a csápok kinyújtása az utcára nagyszerű ötlet.