Kolozsváron adták át a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány idei irodalmi elismeréseit

A Méhes György születésének 110. évfordulója alkalmából rendezett eseményen három kategóriában díjazták a magyar irodalom alkotóit. Az alapítvány összesen mintegy kilencezer euró értékben adott át elismeréseket. Az idei díjazottak között életműdíjas, erdélyi irodalmi díjas és debütdíjas szerző is szerepelt: Szálinger Balázs a Kárpát-medencei irodalmi életműdíjat, Vermesser Levente az Erdélyi Irodalmi Díjat, Papp-Sebők Attila pedig az Erdélyi Irodalmi Debütdíjat vehette át.

Az est házigazdája Simó Ágnes Tekla, a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány titkára volt, aki köszöntőjében felidézte: Méhes György 2002-ben kapott Kossuth-díját az erdélyi magyar irodalom támogatására és a fiatal tehetségek felkarolására ajánlotta fel. Ebből a gesztusból nőtt ki az a kezdeményezés, amely az elmúlt több mint két évtizedben az erdélyi magyar irodalmi élet egyik fontos támogató intézményévé vált.

Nagy Elek, Méhes György fia, az alapítvány létrehozója ünnepi beszédében arról beszélt, hogy a szervezet célja hosszú távú és stabil hátteret biztosítani a magyar kultúra, különösen a határon túli magyar irodalom támogatásához. Kiemelte: a munka nem pusztán emlékezés, hanem felelősségvállalás is az erdélyi magyar szellemi örökség továbbadásáért.

Mint fogalmazott, az erdélyi irodalom öröksége arra kötelez, hogy ne csak őrizzük, hanem tovább is adjuk azt a szemléletet, amely szerint az irodalom közösséget teremt, nyelvet őriz és jövőt épít. A 110. évforduló szerinte egyszerre alkalom a tisztelgésre és megerősítés arra, hogy az alapítvány a könyvkiadás, a kutatás és a magyar irodalom támogatása terén is folytassa a megkezdett munkát.

Nagy Elek beszédében Kolozsvárhoz és Erdélyhez fűződő személyes kapcsolatáról is szólt. Elmondta, minden alkalommal hazatérő emberként érkezik a városba, édesapjától pedig azt a szemléletet örökölte, hogy az erdélyi magyarság szolgálata nemcsak kötelesség, hanem erkölcsi feladat is. 

Az alapítvány jövőbeli tervei között az olvasáskultúra erősítése is kiemelt helyen szerepel. Nagy Elek szerint a digitális korszakban egyre nagyobb kihívás megszerettetni a fiatalokkal az irodalmat, ezért fontos, hogy a támogatás ne csak az alkotókra, hanem az olvasók megszólítására is kiterjedjen. Arról is beszélt, hogy történészek bevonásával kutatási program indult az erdélyi magyar írók és a Securitate kapcsolatának feltárására. Úgy fogalmazott: a kommunizmus évtizedeinek működését és az akkori irodalmi közeg viszonyait azért kell alaposan megvizsgálni, mert a múlt feltárása nélkül nem lehet hiteles jövőt építeni. 

Bár a közelmúltban dokumentumok láttak napvilágot Méhes György és a titkosszolgálat kapcsolatáról, Balázs Imre József irodalomtörténész szerint ez nem változtat az életmű esztétikai értékén és jelentőségén. Az alapítvány elkötelezett amellett, hogy a kutatások révén ezeket a nehéz kérdéseket is a nyilvánosság elé tárja.

Az idei Kárpát-medencei irodalmi életműdíjat Szálinger Balázs József Attila-díjas költő vehette át. A díjazottat L. Simon László József Attila-díjas író és költő, a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának vezetője méltatta. Laudációjában Szálingert olyan alkotóként mutatta be, aki nem csupán folytatója, hanem újrarendezője is a magyar irodalmi hagyománynak.

L. Simon László szerint Szálinger költészete és drámaírói munkássága az elmúlt két évtized egyik legeredetibb teljesítménye. Kiemelte, hogy művei egyszerre kapcsolódnak a magyar klasszikus modernséghez, a történeti-közéleti líra hagyományához és a kortárs európai költészeti beszédmódokhoz. A méltatásban hangsúlyosan jelent meg Szálinger regionális érzékenysége is: a Balaton, Zala, Keszthely vagy a dunántúli táj nála nem puszta háttér, hanem olyan emlékezeti tér, amelyben történelem, politika, mitológia és személyes tapasztalat rétegződik egymásra.

Az Erdélyi Irodalmi Díjat Vermesser Levente költő kapta. Laudációját Kemény István József Attila-díjas költő mondta el, aki felidézte, hogy Vermesser már a kilencvenes évek elején legendás alakja lett a kolozsvári irodalmi közegnek. Mint mondta, a rendszerváltás utáni első filológusnemzedék tagjaként olyan szellemi szabadságot és nyelvi erőt hozott magával, amely több nemzedékre hatott.

Kemény István ugyanakkor hangsúlyozta: Vermesser Levente nem a köré épült legendáért, hanem írott életművéért kapta az elismerést. Bár eddig két verseskötete jelent meg, Az egyensúly ígérete és az Odakint és idebent, ezekben a méltató szerint ott vannak a nagy életműhöz szükséges jelentős versek és emlékezetes költemények. Kemény Vermesser költészetét derűvel, részvéttel és szeretettel áthatott líraként jellemezte, amely a 21. század sötétebb tapasztalatai mellett is képes hiteles örömöt és idilli pillanatokat felmutatni.

Az Erdélyi Irodalmi Debütdíjat Papp-Sebők Attila nyerte el Káté című kötetéért. A fiatal szerzőt Zahorecz Eszter költő és műfordító méltatta, aki szerint Papp-Sebők versei valódi egzisztenciális kérdéseket tesznek fel identitásról, hitről és az ember helyéről a világban.

Zahorecz Eszter laudációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy a Káté versei sokáig külön-külön jutottak el az olvasókhoz, kötetbe rendezve azonban egy következetes és kockázatvállaló költői világ rajzolódik ki belőlük. A méltató szerint Papp-Sebők Attila költészete nem kínál kényelmes kerülőutakat: az én, a hit, az Istenhez való viszony és az emberi létezés alapkérdései felől közelít, miközben nem ismétli automatikusan az istenes vershagyomány bevett nyelvét, hanem újra megkérdezi annak lehetőségeit.

A kolozsvári gálán a díjátadók és laudációk mellett irodalmi és zenei program is helyet kapott. Vindis Andrea és Román Eszter, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészei Méhes György Szép szerelmek krónikája című művéből olvasott fel részleteket. Az est zárásaként Könczei Samu csellista, a kolozsvári Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium diákja és Sógor Dénes zongorista, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia hallgatója Popper Dávid Magyar rapszódia, Op. 68 című művét adták elő.