Az Erdélyi Református Múzeum, a Maros Megyei Múzeum és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum együttműködése révén létrejött Oratio, studio et collectio – Az erdélyi református kollégiumok 400 éve című tárlat eddig Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen volt látható, és minden állomáson újabb anyaggal bővül. A kolozsvári tárlat a gyulafehérvári, nagyenyedi, marosvásárhelyi, kolozsvári, székelyudvarhelyi és szászvárosi református kollégiumok szerkezetét, történetét és gyűjteményeit mutatja be. Kurátorai Kovács Mária-Márta, Szász Hunor és Tamás Iringó.
A megnyitón Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese elmondta: a tárlat az erdélyi református oktatástörténetnek állít emléket, amelyre méltán büszke a közösség. Csúcsteljesítményei a nagykollégiumok voltak, de az oktatás már a 16. században a falvakban is elkezdődött, és az egyház kezdettől fogva mindenki számára elérhetővé tette az oktatást ösztöndíjak, patrónusok révén. Az intézményekben a lelkészképzés mellett az értelmiség művelése is zajlott, és hogy egyikük sem nőtt egyetemmé, csak a mindenkori karhatalmon múlott – mondta.
Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója a tárlat kezdeteit elevenítette fel, rámutatva: a múzeum a székelyföldi város református kollégiumának utódintézménye, annak gyűjteményéből nőtt ki, ezért az alma mater fennállásának 350. évfordulója előtt tárlattal tisztelegtek. Ezt a Maros Megyei Múzeum a marosvásárhelyi kollégium történetével bővítve mutatta be. Kifejtette: a kollégiumok az oktatás fellegvárai, tudományos központok voltak, a gyűjteményeikben fellelhető tárgyak a lokalitást és a felekezeti hovatartozást is jelentik. Reményét fejezte ki, hogy a kolozsvári bemutató csak egy újabb állomása a projektnek.
Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója közölte: a kollégiumok fontos szerepet játszottak a városok történetében, nemcsak iskolák voltak, hanem könyvtárak, múzeumok, tudományos és szociális központok is. Kiemelte: a tárlat az erdélyi múzeumok közötti együttműködés révén jött létre, és meglátása szerint ezek jövője a közös tematikus kiállításokban van.
Kovács Mária-Márta kurátor elmondta: a tárlat a kollégiumok gyűjteményszerepét is kidomborítja, ezeknek könyvtára, érem- és ásványgyűjteménye, valamint képtára is volt.
Tamás Iringó kurátor a tárlatvezetésen elmondta: a kiindulópont az országgyűlés kollégiumalapítási határozata volt 1622-ből, amelyet Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kérésére hozott. Ennek nyomán Gyulafehérváron megnyílt az első erdélyi református kollégium, a mai nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium elődje.
A tárlat vázolja az egyes kollégiumok történetét, ismerteti azok egy-egy jelentős tanáregyéniségét, a kollégiumi életet, az oktatás szerkezetét. Bemutatja a szertárak, érem- és műtárgygyűjtemények, könyvtárak fontos darabjait – ezeket minden egyes állomáson az adott város iskolája adja. A Kolozsváron látható tárgyak a szászvárosi kollégiumnak a kolozsvári Apáczai Csere János Kollégiumban fennmaradt gyűjteményéből származnak.
A tárlat 2025. október 25-éig látogatható. A kiállításnak otthont adó Erdélyi Református Múzeumról Sipos Gábor történész, levéltáros elmondta: bár közel nyolc éve jött létre, nincs betagozódva a romániai múzeumi rendszerbe, holott meglátása szerint ezt szorgalmazni kell. Nagy szükség lenne rá, mivel akkor a szakmai támogatás mellett román költségvetési forrásokban is részesülhetne az intézmény.
