?Nem tervezem, hogy még valaha az életben verset írok, sőt, a szövegeim önkéntelen líraiságát is egyre inkább nyűgnek érzem, mintsem erénynek? ? nyilatkozta ezt 2000-ben, a Lenni jó kötetének megjelenése kapcsán adott interjúban. Azóta megjelent a Trabantfejű nő, és most egy újabb lírai szövegcsokorral jelentkezik a könyvhétre. Miért tűnik aktuálisnak az, hogy Erdős Virág versekkel jelentkezzen?

Azóta több próza-kötetem is megjelent, ilyen volt a Másmilyen mesék (Magvető, 2003), az Eurüdiké (Magvető, 2007), illetve született egy dráma-kötet (A merénylet, Palatinus, 2009), és egy, a szívemhez különösen közel álló verses mesekönyv is (Pimpáré és Vakvarjúcska, Móra, 2012). Az utóbbi egy-két évben viszont annyira megváltozott körülöttünk a világ, hogy úgy éreztem, ehhez egy radikálisan új megszólalási formát kell találnom. Ezek a versek nem akarnak árnyalt társadalomképet festeni, ahogy azt egy intelligens nagyregény vagy akár egy szenvedélyes drámai szöveg tehetné, viszont arról, amit első blikkre tűrhetetlennek és tarthatatlannak gondolnak, ki akarják mondani, hogy tűrhetetlen és tarthatatlan. "Álljon meg a menet!", szokta mondani az apukám. Valami ilyesmit szeretne mondani ez a könyv is.


erdos_21_250x250.png
Erdős Virág és új kötete (Forrás:könyves.blog.hu)

Az Ezt is el című új kötetet hogyan jellemezné? Mennyiben újszerű verselésében, tematikájában vagy hangvételében, mint az eddigiek?

Ez a kötet végül is azt a vonalat folytatja, amit A Trabantfejű Nő című, 2011-ben megjelent és azóta már egy második kiadást is megért verseskötetem néhány versével kezdtem el. A Márciusi kesergő, a Hol, az Édes Hazám című versek, illetve a most megjelent Ezt is el kötet írásai arra a konkrét helyzetre próbálnak meg a maguk kezdetleges és mondhatni ?dadogós? módján reagálni, ami mostanra körülöttünk kialakult. Ezek a szövegek gyakorlatilag a ?pillanat hevében? születtek, egy adott kor ?belső használatra? szánt lenyomatai. Ennyiben és csakis ennyiben tekinthetők ?haza-verseknek?. Rólunk szólnak, nekünk, és nem tesznek mást, mint a közös dolgainkról való együtt-gondolkodásra késztetnek a maguk szükségképp provokatív nyelvezetén. Az ábrázolt jelenségek természetesen nem egyik napról a másikra alakultak ki, a velük való szembesülés mégis sokunk számára felért egy alapos fejbeverődéssel. Olyasmi ez, mint mikor az ember mondjuk egy régóta fenyegető, mégis hirtelen támadt természeti katasztrófa kellős közepébe csöppen. Kétségbeesésében és tehetetlenségében nem tud mást tenni, előkapja a fényképezőgépét, és megpróbál annyi képet ellőni, amennyit csak tud. Nincs ideje komponálni, vacakolni a beállítással, ráadásul mivel maga is részese a történéseknek: remeg a keze. A dokumentálás igyekezete persze senkit sem mentesít a cselekvés kényszere alól, az alól, hogy segítsek, ha a szomszédomnak a szemem láttára omlik össze az élete. De adott esetben az is a segítség egy formája lehet, ha egyszerűen csak elmondom, amit láttam. Ha szólok, hogy baj van. Szólok neked, másoknak és mindenekelőtt azoknak, akik még mindig bárányfelhőket vizionálnak a villámok szabdalta égre.


Kollár Klemencz László, a Kistehén zenekar frontembere slágert írt Ezt is elviszem magammal címmel, az Ön verséből. Azóta részese lett a Rájátszás névre hallgató kezdeményezésnek, amely a költészet és a zene jótékony, egymást kiegészítő, inspiráló fóruma lett. Ez jó reklám, kellemes szórakozás, vagy produktív alkotói együttműködés az Ön számára?

Leginkább talán az utóbbi. Az említett vers például meg se született volna, ha nincs a Rájátszás. Maga a kezdősor és egyben a refrén ("Ezt is elviszem magammal") Laci ötlete volt, ezt küldte át nekem a zenei alappal együtt. Ehhez kellett megírnom a dalszöveget. A szöveg refrén nélküli változata végül vers formájában a mostani kötetbe is bekerült.


Az Édes hazám című versét blaszfémiaként interpretálták, a Na, most akkor címűt új nemzeti dalként aposztrofálták, a Van egy ország fogadtatása és fogyasztása is erőteljesnek bizonyult. A társadalmi folyamatokra való reflektálás miért fontos Önnek? Mit ér a líra fegyvere a társadalom, egy mindenkori kormány ellen?

A költészet nem a ?mindenkori kormány? politikájára hat, hanem az emberek szívére. Márpedig ez egy óriási sansz, tulajdonképp a legdurvább arroganciával kiépített államgépezet sem álmodhat ilyen korlátlan és ilyen totális hatalomról. Ez nyilván kissé naiv és romantikus megközelítésnek tűnik, pedig komolyan gondolom, hogy az irodalom tulajdonképp a ?civil kontroll? egyik legfontosabb terepe. A ?fékek és ellensúlyok? sokat emlegetett rendszerének leglelkesebb őrzője és egyben leghatékonyabb aktora ugyanis - hangozzék mégoly költőien is - a szívével gondolkodó ember.


Jellemző Önre a sokszínűség: a dráma, a próza vagy mesejáték is szerepel köteteinek műfaji hovatartozásai között. Mitől függ Önnél, hogy milyen formába bújtatja az aktuális mondanivalót? Erdős Virág költő vagy író?

Ezeknek a címkéknek nincs jelentőségük. Az ember próbál adekvát formát találni az aktuális fixa ideáihoz, a többi pedig jön magától. Én ezzel a könyvvel most lezártam magamban egy korszakot és próbálok új utakat keresni a magam számára még akkor is, ha ezzel esetleg csalódást okozok azoknak, akik az eddigiekhez hasonló verseket várnak tőlem. Nyáron egy MOME-s fiatalok által szervezett projekt keretében néhány hétre leköltözöm Bódvalenkére, azt remélem, hogy az ott szerzett élmények új inspirációt jelentenek majd.

Készítette: Milojev Zsanett