Költőé és műfordítóé a díj

Az ünnepélyes átadón megjelent a brazil nagykövet is, aki köszönetet mondott a díjért országuk nevében és hangsúlyozta: a Brazíliában élő magyar és a Magyarországon élő brazil közösségekből számos költő kerül ki, akik a művészet nyelvén hozzák közelebb egymáshoz a két országot.

A Balassi Bálint-emlékkard olyan irodalmi díj, amelyet elsősorban azok az alkotók vehetnek át, akik a magyar líra kiemelkedő alakjai, életművükkel pedig az európai szellemiséget őrzik. Ezenkívül 2002 óta olyan műfordítóknak is megajánlják, akik a magyar költészetet ültetik át idegen nyelvre ? többek között Balassi Bálint-verseket is fordítanak. Így ítélték oda idén Nelson Ascher brazil műfordítónak, aki számos Balassa Bálint-verset fordított le portugálra. A díj középkori mintára készült szabja, melyet ? az elismerés 1996-os létrehozása óta ? Fazekas József Balassi-érmes kardkovács készít. A szabja mellett a díjazottak kapnak még egy oklevelet és 2002 óta a Herendi porcelánmanufaktúra kifejezetten erre a célra készített Balassi-szobrát is hazavihetik.

Az átadót a Törökbálinti Cantabile Kórus nyitotta meg, majd a brazil nagykövet vette át a szót, aki hangsúlyozta: Balassi Bálint valóban nagy magyar költő volt, az őt portugálra fordító Nelson Ascher pedig tevékenységével lebontotta a két ország közötti kulturális különbségeket. Ezután a Szent György Lovagrend tagjai átnyújtották a kardot Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspöknek, aki ezt követően átadta a szabját Nelson Aschernek. A magyarul kiválóan beszélő műfordító ? ugyan portugálul, de ? megköszönte a díjat és elmondta, hogy felmenői Magyarországról származnak, elsősorban így került kapcsolatba a magyar kultúrával. Balassi Bálint mellett fordított Kosztolányit és Petőfit is. Balassi Bálint alakja azonban különösképpen megfogta, ugyanis emlékeztette Portugália nemzeti költőjére: Cam?esra, aki szintén vitéz volt amellett, hogy költőként is tevékenykedett, akárcsak Balassi. Beszéde végén kiemelte, hogy Magyarországon nagyon sok és kiemelkedően jó műfordító van, akik őt is inspirálták a munkája során.

Ezután magyarul és portugálul is elszavalták Balassi Bálint Borivóknak való című versét, majd Léka Géza költő méltatta Szikra János munkásságát. Beszédében megjegyezte, hogy Szikra Jánosnak a 2012-ben megjelent verseskötete végén található mondata foglalja össze költőtársa és barátja munkásságát, amely kifejezi azt is, miért őt jelölték a díjra: ?Kötelességem szolgálni, mindent a magyar nemzetnek köszönhetek.?

Szikra Jánosnak szintén Kiss-Rigó László püspök nyújtotta át a díjat, ő pedig köszönő beszédében kiemelte sorstársait, akik szintén megkapták a kardot, és akikkel közös szellemiséget képviselnek. ?A hajlíthatatlan jellem, a minden élő iránt érzett egyetemes részvét köszörüli azt a kardot, amelyet néhányan a haza javára forgathatunk? ? mondta el Szikra János, költő. A díjátadó zenei ősbemutatónak is otthont adott. A szabják átadása után a törökbálinti kórus előadásában hallhatta először a közönség Kovács Zoltán Adj már csendességet című művét.

Fischer Viktória

Fotó: MTI/Balogh Zoltán