?Közönyös a világ... az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jő-megy a népség
Be és ki, szűnes-szüntelen.?
Arany János: Kertben
Az estét a Nana Vortex együttes nyitotta meg. A 2016-ban alakult zenekar stílusa főként a magyar népzenéből, a magyar világzene elmúlt harminc évéből, valamint alapítója, Kaszap Atilla (Budapest Nufolk Revolution, Goulash exotica) korábbi tapasztalataiból is használ fel elemeket. A végső hangzás kialakításában Boros Gábor hangszerelése nyújtott segítséget, aki a jazz és a hip-hop gyökereihez visszanyúlva alakította ki a dalok világát.
Dalszövegeiket olyan költőóriások műveiből vették át, mint Petőfi Sándor, József Attila és Arany János, akiről kevesen tudják, hogy erősen vonzódott a dalköltészethez, és autodidakta módon megtanult zongorázni, valamint kisújszállási kiküldetése alatt szenvedélyes népdalgyűjtővé is vált, nagyszalontai tartózkodása idején pedig körülbelül 353 dallamot jegyzett fel fonográfhenger segítségével. Később nemcsak saját dalait, de Petőfi-verseket is feldolgozott ? eleinte inkább csak az íróasztalának, majd miután Bartalus István zenetörténész rájött Arany ?titkolt? szenvedélyére, és buzdítani kezdte a költőt, végül elküldte szerzeményeit Gyulai Pálnak.
A zenekar az Arany-verseken kívül néhány balladát is megzenésített, mint például a Zách Klárát, melynek rövid, párbeszédes soraival és az egyik vendégfellépő, Busa Pista (Zuboly, Irie Maffia) rappelésével kiemelkedően jól sikerült érzékeltetniük, hogyan is lehet más az irodalom.
A feldolgozott művek a műfaji keveredés ellenére mégsem ütöttek el egymástól, sőt a már-már mantraként hangzó refrének, illetve az energikusan váltakozó dallamokkal összhangban álló énekhang és a hangerő különösen finom váltakozása csak még erőteljesebbé tette az összhatást, melyet Paár Juliannának (ex. Tárkány Művek) köszönhettünk.
Ehhez a jó érzékkel megválasztott hangszerek is nagyban hozzájárultak, melyek között megtalálható volt a szaxofon ? Kaszap Atilla jóvoltából ?, amely a 20. század közepén bekövetkező blues műfaj robbanásának időszakát idézte, valamint a brácsa, amely a magyar népzene egyik jellegzetes hangszere. A hegedűcsaládot bővíti még a nagybőgő, melyen Boros Gábor játszott, a népies vonalat, a nép- és cigányzenét pedig a Szabó Dániel által megszólaltatott cimbalom képviselte. A hangszerek közül természetesen nem hiányozhatott a dob sem, melyen Szabó Sipos Ágoston játszott.
Bíró Szabolcs ?Maszkura?(Maszkura és a Tücsökraj, Goulasch Exotica) harmonikajátéka ismerősen zenghetett, köszönhetően az eddigi zenekarjaiban nyújtott teljesítményének. Ahogy ő fogalmazott: ?már akkor elégedetten fogok innen hazamenni, ha játszhattam egy jót a harmonikámon?.
Az est második felében Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák csaptak a húrok (inkább a hangszerek) közé, akik nemcsak a hazai zenei pályán, de külföldön is egyre ismertebbek.
Az elevenség és a zenével való aszketikus egybeolvadás erőteljesen jelen volt a rackajamnél is, ám szaxofon helyett itt a szájharmonika volt a domináns, melyet az együttes alapítója, Ferenczi György szólaltatott meg. Mindez elsöprően energikus színpadi jelenléttel és az együttes zenéjére jellemző kevert műfaji adottságokból származó párbeszédességgel vette le a lábáról a közönséget. Bár mindenki széken ült, voltak, akik felpattantak és táncraperdültek.
Ami a stílust illeti: a rackajam stílusában keveredett a magyar kultúra és a második világháborút követő amerikai rock?n?roll forradalom iránti rajongásuk, talán ezért is meghatározó nekik Jimmy Hendrix és Chuck Berry forradalmi zenéje. Ugyanúgy, mint Petőfi Sándor és Gérecz Attila ? akinek versei megzenésítéséből 2012-ben lemezt is kiadtak ? forradalmi költészete, melyet a blues, a soul, a funky, a groove és a magyar népzene finom hangolásai egészítenek ki.
A 19. század mélydéli afroamerikai közegből származó üvöltésekből, kántálásokból, hollerekből, spirituális- és munkadalokból, valamint ritmikus elbeszélőballadákból álló blues műfaj meglepő módon nagyon jól harmonizál a magyar költészet remekeivel, hiszen mint ahogyan az említett műfajban, a magyar népzenében és a magyar népköltészetben is meghatározóak a hangzók, a refrénes felépítés és az üvöltésszerű felkiáltások.
Bár a zenekar valószínűleg inkább a ?60-as években ismertté váló elektromos blues műfajából vett át hangzásokat, a műfajok mindenkori keveredésével és a megfelelő műfajok értő egymásra helyezésével kaphatjuk meg ezt a színvonalas kulturális zenei robbanást.
A két együttes egy közös produkcióval tett pontot az est végére, nagyon jól harmonizáltak egymással, ugyanakkor megőrizték sajátos, egyedi stílusukat.
A Nana Vortex legközelebb az EFOTT-on, a Muzsikusok Szigetén lép fel Velencén július 16-án, vasárnap 21:00 órától, a Rackák pedig július 14-én Nagymaroson a Misztrál Fesztiválon fognak zenélni.
Luca Taródi
Fotók: Petőfi Irodalmi Múzeum Facebook-oldala
