A kommunizmus természete A főigazgató A kommunizmus természete című előadásában megjegyezte: a kommunizmus majdnem az egész 20. századot kitöltötte, és a világ minden részére kiterjedt, de "sötét árnyéka ma is rávetül" az emberekre. Még nem vigasztaltuk meg azokat, akiket a kommunista diktatúra megalázott, akiknek kettétörte az életét, akiket megalázott - mondta Schmidt Mária. Még nem kértek bocsánatot a tettesek, még nem tudtak megbocsátani az áldozatok. Még nem merünk bízni egymásban és magunkban, még nem tudjuk elhinni, hogy sorsunk a kezünkben van - vélekedett a főigazgató a Konrad Adenauer Alapítvány és a XX. Század Intézet rendezvényén.
A 20. század "dermesztően tragikus fejezetének" nevezte a kommunizmust, amely birtokba vette a világ hatodát, eltörölte a magántulajdont, kollektivizálta a termőföldeket, államosította a kisipari és szolgáltatóüzemeket, és "elviselhetetlenné tette az állampolgárok életét". Mint mondta, a kommunizmus idején a fogyasztási javak hiánya állandósult, a bőség helyett áruhiány lett úrrá, ezáltal elterjedt és megszokottá vált a lopás és a korrupció. Az emberi szabadságjogokat minden területen korlátozták, s "a szabadság helyett a legabszurdabb, legmegalázóbb kényszerek pókhálójával szőtte át a társadalmat" a pártállami rendszer, s az alkoholizmus népbetegséggé vált.
Az ateizmus jegyében a Szovjetunió hét évtizeden át üldözte a pravoszláv egyházat, és volt olyan politikus, aki kijelentette, öt éven belül nem lesz vallás a Szovjetunióban. Ezzel szemben ma Oroszországban a templomok tele vannak hívőkkel - mutatott rá.
Schmidt Mária beszélt arról, hogy a kommunizmust az "erőszak, a tömeges bűntettek a nácizmushoz tették hasonlóvá", s az "erkölcstelen cinizmus" vezetett a gulag-táborok létesítéséhez, amelyekben a sztálini erőszak 15-20 millió életet követelt. A hatalom agresszív beszédmódot honosított meg, az engedetlenséget megtorolta, és beleszólt az emberek magánéletébe is. Ezzel kiszolgáltatottá és apolitikussá tette a társadalmat - tette hozzá.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója szólt arról is, hogy "a kommunista pártokat a kezdetektől a bukásig a mindenkori pártvezetők személyesítették meg", akik "a marxizmus főpapjai voltak", létüket pedig "az erőszak szavatolta". A totális hatalom az egyenlőséget ígérte, és ragaszkodott marxista próféciáihoz. A vasfüggönytől keletre a Szovjetunió volt az úr, ezt az Egyesült Államok is elismerte. A szocializmust azonban nem lehetett megreformálni, ezt bizonyította az 1968-as prágai tavasz leverése - hívta fel a figyelmet.
Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti vezetője köszöntőjében "butaságnak" nevezte azt a vélekedést, hogy "a kommunizmus halott". Nem szabad elfelejteni, hogy a kommunizmus kárt okozott a társadalmaknak, Németország pedig két borzalmas diktatúrát élt át, a lakosságot a nácizmus és a kommunizmus is sújtotta - mutatott rá. Arra is felhívta a figyelmet, hogy "a kommunizmusnak még mindig van csábereje" az emberekre a kínai gazdasági fejlődés példáján keresztül. Ezért foglalkozni kell a kommunizmus problematikájával, ami különleges kihívás - hangsúlyozta Hans Kaiser.
A Szovjetunió 1980-ban Olaszország megszállását is megtervezte A Szovjetunió 1980-ra elkészítette Olaszország katonai megszállásának tervét "a szocialista világforradalmi eszme" beteljesítésének jegyében. A Kádár-rendszer számolt egy esetleges atomcsapás elszenvedésével is, s úgy vélték, a lakosság 12 százaléka pusztulna el rövid időn belül egy ilyen támadás esetén - mondta el Horváth Miklós hadtörténész a konferencián.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára megjegyezte: a Brezsnyev-doktrína alapján az akkori szocialista országokat saját felségterületének tekintette a Szovjetunió, és a szovjet politikusok azt hangoztatták, hogy a Varsói Szerződésnek joga volt bármelyik tagállamának területére vinni hadseregét előzetes megállapodás nélkül is, a megszállásnak pedig nem volt időbeli határa.
A Magyarország az internacionalizmus szolgálatában 1948-1991 című előadásában a történész beszélt arról, hogy az osztrák semlegességi szerződés aláírása után, 1955 végétől a szovjet csapatoknak nem volt jogalapja Magyarországon állomásozni. Az új jogalap megteremtése érdekében létrehozták a Varsói Szerződést, és mivel Magyarország ennek tagja volt, a szovjeteknek joga lett megszállni az országot.
Mint mondta, mindig akadt olyan ember a magyar politikai elitben, aki "önként vagy fegyelmezett párttagként" végrehajtotta a szovjet utasításokat. 1956-ban ennek megfelelően fordultak segítségért a Szovjetunióhoz a forradalom és szabadságharc leverése érdekében. A szovjet katonai vezetés úgy szándékozta hadseregét lelkesíteni, hogy katonáit arra emlékeztette: Magyarország két világháborúban is az oroszok ellen harcolt.
Máthé Áron doktorandusz hallgató előadásában rámutatott: a kommunista és a nyilas eszmék közötti hasonlósággal maga Szálasi Ferenc nyilas pártvezető is tisztában volt, s a német-szovjet együttműködést - ami 1941-ig tartott a második világháborúban - helyesnek tartotta. A nyilas párttagok között az a mondás is járta, hogy "zöld a paradicsom, de egy idő után vörös lesz", utalva a két szélsőséges politikai áramlat közötti átjárhatóságra. A kutató elmondta: a nyilas és a kommunista párt hatalomszerzési technikája és munkaszervezési eljárása hasonlított egymásra, hiszen mindkét párt először koalíciós partnerként kormányzott, majd egyeduralomra tört, illetve egyformán törekedett az államosításra.
Hubertus Knabe német történész és politikus előadásában hangsúlyozta: országa bizonyos értelemben nemcsak a nemzetszocializmus, hanem a kommunizmus atyja is, hiszen Karl Marx fektette le ennek az ideológiának alapjait, kijelentve, hogy az emberiség történelme osztályharcok története. A kommunizmus kezdetben igen népszerűnek bizonyult Németországban, rengeteg híve volt, ezért amikor Lenin hatalomra jutott Oroszországban, Moszkvában arra számítottak, hogy hamarosan a németeknél is kitör a forradalom - fejtette ki.
A történész úgy vélekedett: jelenleg a németországi korai kommunizmus nagy alakjait, köztük Rosa Luxemburgot pozitív, szinte romantikus színben, demokrataként, utópistaként tüntetik fel, holott programjuk az erőszakon alapult, antidemokratikus volt, és azt célozta, hogy az oroszországihoz hasonló rendszer jöjjön létre Németországban is.
Mint Hubertus Knabe felidézte: Rosa Luxemburg az első általános választások megtartása ellen agitált, és arra biztatott, hogy buktassák meg az akkori átmeneti kormányt. Kedvező imázsának alighanem az az egyetlen mondat az oka, amelyet a németek ismernek tőle, és amely úgy szól: a szabadság mindig a másként gondolkodók szabadsága - fogalmazott a történész, hozzátéve: csakhogy Rosa Luxemburg szabadság alatt a proletariátus különböző áramlatainak szabadságát értette. Ennek ellenére jelenleg is több száz utca viseli a nevét Németországban - jegyezte meg.
A mai Oroszországban a modernizáció a legfontosabb feladat A mai Oroszországban a modernizáció a legsürgetőbb feladat, hasonlóan a peresztrojka idejéhez. Ebben az is segíthet, hogy Moszkva és Washington között megerősödhet a kapcsolat - mondta Valerij Muszatov orosz történész és diplomata a konferencián. Muszatov, aki a szovjet kommunista párt Központi Bizottságának is tagja volt, magyar nyelvű előadásában úgy fogalmazott: Dmitrij Medvegyev orosz államfő látogatása az Egyesült Államokban hozzásegítheti a két országot ahhoz, hogy gazdasági téren is együttműködjenek a jövőben.
A diplomata, aki 2002 és 2006 között Oroszország magyarországi nagykövete volt, kiemelte: a szocializmus eszméje jelenleg is él, erre a legjobb példa Kína, amely az egykori Szovjetunió hibáit figyelembe véve, külkapcsolataiban nyitottságot tanúsítva egyre jelentősebb állammá válik a nemzetközi rendszerben. Ez pedig ellentmond annak a "fatalista nézetnek", amely szerint Gorbacsov reformpróbálkozásai ellenére azért omlott össze a Szovjetunió, mert ez állítólag elkerülhetetlen volt, hiszen a rendszert sehogy sem lehetett volna megmenteni - tette hozzá.
Valerij Muszatov megjegyezte: a szocializmus rendszere sok hasonlóságot mutat a fasizmussal: vezetési módszereiket, a terror és a manipuláció alkalmazását említette példaként. Hozzáfűzte: a második világháborúban igen sok kollaboráns állt át a hitleri Németországhoz. Németországot azonban legyőzte a Szovjetunió Sztálin vezetésével, akit a történész "ellentmondásosnak, gonosznak" nevezett. Mint mondta: Oroszországban jelenleg "divatos" azt állítani, hogy a szovjet nép győzte le a fasizmust, de Muszatov úgy vélte, inkább a demokrácia győzedelmeskedett a totalitarizmus felett.
Norman Stone skót történész Gorbacsov - az utolsó "hasznos idióta" című előadásában elmondta: Gorbacsov akkor jelent meg, amikor a Szovjetunió felett sok, megoldhatatlannak tűnő gond tornyosult. Gorbacsovért valósággal lelkesedett a nyugat - vélekedett a történész. Úgy fogalmazott, a Szovjetuniónak azért is szüksége volt rá, mert "be lehetett úgy mutatni, hogy ő nem olyan, mint a régi fenevadak a múltból".
A történész megjegyezte: saját legnagyobb tévedése az volt, hogy 1986-ig úgy hitte, a Szovjetuniónak sikerült megoldania a nemzetiségi kérdést, s egyetemi hallgatóinak is ezt tanította. Mint mondta: Gorbacsov legnagyobb hibája is az volt, hogy megoldatlanul hagyta a nemzetiségek kérdését. Holott a Szovjetunióban is fontos volt a nacionalizmus, csak más funkciója volt: az önbecsülés, a hit megtartásának eszközéül szolgált - emelte ki Norman Stone.
Stark Tamás történész a kényszermunkáról tartott előadásában hangsúlyozta: a Szovjetunióba 4,3 millió hadifogoly és külföldi civil internált került, többségüket közvetlenül a második világháború után hurcolták el, mivel munkaerőre volt szüksége az országnak. Sztálin a jaltai tárgyalásokon úgy fogalmazott, hogy 4-5 millió német munkájára lenne szüksége a Szovjetuniónak, de nemcsak németekre, hanem az összes legyőzött országra vonatkoztak ezek az igények - idézte fel a történész, emlékeztetve: a fegyverszüneti megállapodásokban ugyanakkor nem esett szó erről.
A Szovjetunió sosem ismerte el, hogy kényszermunkára és nem hadifogolynak vitték el az embereket, mert az ideológia szerint a hadifogság a háború természetes következménye volt, amiért az őket megtámadó, de legyőzött országok a felelősek, viszont a kényszermunkások sorsa a Szovjetunió felelőssége lett volna - magyarázta Stark Tamás. A történész elmondta: a legnagyobb megpróbáltatást a kényszermunkából hazatérő magyaroknak az jelentette, hogy nem az a szabad ország várta őket, amelyre számítottak, hanem egy ahhoz hasonló rendszer, amely miatt a Szovjetunióban is szenvedtek.
