A kommunizmus megeszi a lelket - A VIZSGA

Tavaly Vágvölgyi B. András csavart egyet az ötvenhatos filmeken azzal, hogy valamiféle újabb Szabadság, szerelem helyett Kolorádó kid címen tarantinós gengszterfilmet forgatott a Corvin-közbe csak véletlenül elkeveredő srácokról ? most pedig az Állítsátok meg Terézanyut! rendezője, Bergendy Péter gondolt egy hasonlót: az ötvenhatos események csak háttérül szolgálnak egy zsánerfilmhez, egy olyan thrillerhez, ami játszódhatna akár az ötvenes évek CIA-főhadiszállásán is. Csak az itteni szimbólumokat nem hollywoodi filmekből, hanem történelemkönyvből vagy akár személyes tapasztalat alapján tanultuk meg dekódolni: amit egy CIA-filmben a kifogástalan öltöny jelent, azt itt a fekete kabát és a nagy fekete autók. Ennyi a konkrét különbség, a többi a néző fejében zajlik: számukra nyilván mást jelent, ha egy dörzsölt amerikai vallat egy New York-i kispolgárt, mint ha egy ÁVÓ-s teszi ugyanazt egy pesti csinovnyikkal. És A vizsgának épp errefelé kell keresni a gyenge pontját: sehogy sem vergődik zöld ágra azzal kapcsolatban, hogy az előző rendszerről akarna inkább beszélni, vagy nem akar több lenni egy egyébként végig feszült, profi thrillernél.

Hámori Gabriella és Nagy Zsolt

A film elején citált poszt-ötvenhatos törvényrendelet szerint a Belügyminisztériumnak a ?sajnálatos események? hatására át kellett világítania saját beosztottjait, hogy mindenkiről kiderüljön, biztosan lojális-e az államhoz. A vizsgák persze titokban zajlanak: a tartótiszteket előbb bepoloskázzák, majd olyan helyzetbe hajszolják, amikor muszáj dönteni a párthűség és az önérdek között. Így aztán Andrást (akit a Kolorádó Kidben is főszerepet játszó Nagy Zsolt alakít), a vidékről felkarolt fiatal tartótisztet is levizsgáztatja az apjaként tisztelt Markó elvtárs (Kulka János) ? és persze megkérdőjeleződik nem csak az, hogy ki is vizsgázik valójában és ki a vizsgabiztos, de az is, hogy mi a vizsgafeladat. A színészek kifogástalanok, látszólag inspirálják őket a folyton változó személyiségek; Nagy Zsoltnak simán elhisszük azt is, ha elanyátlanodott kisfiúként pislog, és azt is, amikor viccet nem ismerő tartótisztként oszt parancsot, Hámori Gabriella a konspirált lakásban váratlanul felbukkanó barátnő szerepében akkor mutatja meg sokszínűségét, amikor újra és újra más megvilágításba kerül a karaktere, Kulka Jánosnak meg egyszerűen minden mozdulata, szava és pillantása hiteles.

Kulka János

Bergendyben pedig, úgy tűnik, megvan a tehetség ahhoz, hogy a Magyarországról lényegében teljesen hiányzó thrillerműfajban alkosson előbb-utóbb maradandót: igaz, hogy vannak még közhelyes képi megoldásai vagy olyan túlontúl keresett ötletei, miszerint véletlenül pont egy olyan házban legyen a konspirált lakás, amelynek a falára fel van graffitizve a ?ruszkik haza? ? de ugyanakkor kifejezetten otthonosan mozog a zsánerben. A sztori fordulatai többnyire valóban meglepőek (igaz, ez inkább Köbli Norbert forgatókönyvírót dicséri), a feszült jelenetek tényleg feszültek, az izgalmas részek tényleg izgalmasak, amikor aggódni kell valamiért, tényleg aggódunk, a karakterek pedig többnyire jól kidolgozottak és a motivációik is érthetőek.

A thriller tehát jó, de be-beúszik az ötvenhatos oktatófilm is, ha máskor nem, hát olyankor, amikor két szereplő tárgyilagosan ismerteti egymással (fenéket, a nézővel) az épp odavágó törvényszakaszt vagy történelmi tényt. Csakhogy ? épp, mivel jól működik a thrillerek hatásmechanizmusa ? a néző mégis rokonszenvezni kezd az egyik féllel a másik ellenében; márpedig A vizsgában kizárólag az előző korszak söpredéke szerepel: mindenki önszántából, sőt meggyőződésből szolgálja a rendszert, nevel vagy munkáltat besúgókat, kínoz embereket a cél érdekében, és így tovább. A néző tehát folyamatos erkölcsi összetűzésbe kerül saját magával: akkor most a kicsit emberségesebb, de azért kicsit mégiscsak szadista kommunista jobb, mint a kevésbé emberséges, de legalább nem szadista kommunista? Erre pedig nyilván nemigen lehet jó választ adni; morális tanulságként legfeljebb annyit lehet leszűrni, hogy ? mint Fassbindernél a félelem ? a kommunizmus megeszi a lelket, továbbá, hogy ebben a rendszerben nincs jó megoldás.

De ez már csak nézői okoskodás ? a film kétségek között hagy, és vitázhatunk magunkkal addig, amíg szeretteink ki nem hívják ránk a mentőt különös viselkedésünk láttán.