 |
| Fischer Iván dirigálja a Fesziválzenekart |
(MTI) - James Jolly, a cikk szerzője megemlíti, hogy korábban nagy sikert aratott a Budapesti Fesztiválzenekar két másik Mahler CD-je, VI. és II. szimfónia felvétele. A IV. szimfónia felvétele még 2008 szeptemberében készült a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben; a szólista Miah Persson svéd szopránénekesnő.
A cikk részletezi Fischer Iván elkötelezettségét Mahler zenéje iránt, azt a sajátos érintettséget, amely nem csupán a közös közép-európai gyökerekkel magyarázható. "Fischer Ivánt Mahler zenéjének őszintesége ejti rabul, amiben semmiféle kimódoltság nincs. Keresetlenül szólal meg, minden taktusa hiteles és őszinte. Mahler esetében soha nem adódik az a benyomás, hogy fontolóra vette volna, minek is kell következni, ösztönösen érezte ezt. Ezzel magyarázza Fischer Iván Mahler zenéjének mai hihetetlen népszerűségét. A modernség jegyében szövi a zenekari szólamok, a hangok szövetét, a hagyományokat pedig a német szimfonikus tradíciók tiszta, tonális nyelvezete testesíti meg" - írja James Jolly.
A beszélgetésből az derül ki, hogy Fischer Iván számára nem igényel megterhelő, sok időt kívánó felkészülést egy-egy Mahler-kompozíció előadása, mert hamar ráhangolódik a zeneszerző mondanivalójára. Ez azonban nem jelenti, hogy a felvett részek meghallgatásakor ne merülnének fel benne olyan kételyek, mint bármelyik előadóban, amikor visszavonhatatlan döntést kell hoznia: mi kerüljön a korongra.
"Úgy olvasva Mahler IV. szimfóniájának a partitúráját, ahogy Fischer Iván vezényletében a mű elhangzik, ismét megdöbbentett, hogy milyen sok jegyzettel volt ellátva a kotta és milyen másként hangzik el a mű egyik vagy másik dirigens interpretálásában. Amikor később ezt kifejtettem Fischer Ivánnak, a karmester lecsapott az interpretálás kifejezésre, mondván, hogy nem szereti. Véleménye szerint, ha valaki interpretációként fogja fel egy mű előadását, aligha merül fel az illetőben, hogy valamit rosszul csinálhat. A zeneszerzőnek nagyon világos elképzelései voltak, a zenész pedig, amikor előadja a darabot, igyekszik átérezni, megérteni és tolmácsolni ezeket. A legjobb előadás akkor születik, ha a zenész azonosulni próbál a darab szerzőjével" - értelmezi James Jolly Fischer Iván zenei megközelítését.
A cikk szerzője kitér a Budapesti Fesztiválzenekar negyedszázados történetére, kezdeti nehézségeire, valamint a két alapító - Fischer Iván és Kocsis Zoltán - mai rivalizálására. Szó esik arról is, hogy az együttes évente 30 hetet dolgozik. Fischer Iván meggyőződése szerint ugyanis ennél több munka már kihat a zenekar frissességére és lelkesedésére. A BFZ egyébként nincs híján e két tulajdonságnak. Mint James Jolly megjegyzi, őt, akárhányszor hallja a zenekart, megdöbbenti az együttes mindent elsöprő lelkesedése, amelyre Fischer Iván nemcsak támaszkodik, hanem el is várja a zenészeitől.
Úgy látja, hogy a BFZ esetében szó sincs a szokványos maestro és zenészek alá- és fölérendeltségi viszonyról. Szenvedélyes, elkötelezett muzsikusok zenélnek együtt. Együtt futballoznak és bridzselnek, és a turnékon együtt esznek, ha lehet, ugyanabban a hotelben szállnak meg. Nincs ő és mi attitűd, ahogy a próbáknak sincs megszabott vége, valószínűleg ez is közre játszhat abban, hogy az együttest a világ legjobb 10 zenekara között jegyzik.
