"Nagyon szerettem a muzsikát. De nagyon, de nagyon. Éjjel-nappal csak mindig arról álmodoztam. Aztán, hát látta sógorom, hogy van bennem, na, akarat: tehetség. Há elég pici vótam, de tették is a mozsikát a kezembe. Minden nap, de minden áldott szent reggel tíz órakor vettük a muzsikát a kezünkbe. Gyimesbükkbe születtem, édesapám meghalt, s akkor sógoromék elvettek örökbe engemet, s ő muzsikus ember vót, gyermektelenek vótak (...), ő különben fő suszter ember is vót, de nagyon szépen muzsikált lakodalmakot, bálokot, kalákákot abba'z üdőbe. Ebből jól éltünk, legyen hála az Istennek, idáig ebből éltünk meg, s osztá a suszterságból es keresett a sógorom, s '40-ben osztá elvitték háborúba, s én többet sohse láttam (...) Az első lakadalmat kilencéves koromba mozsikáltam, nénémvel, Annával. Második osztályos koromig jártam iskolába, de akkor történt egy rövidlátásom, s osztá nem es akarták sógoromék, nem kénoztak azzal, inkább a muzsikával, hogy legyen mesterség a kezembe..." - mesélte korai éveiről Halmos Béla és Szomjas György A szívben még megvan című portréfilmjében Zerkula János.
Zerkula 1927-ben született muzsikuscsaládban az erdélyi Gyimesbükkön, és a Gyimesekben élt haláláig. Látását gyerekkorától kezdve fokozatosan elveszítette - de annál jobban érzett, ahogy ő maga mondta: "nem kell látni, érezni kell!".
1989 óta rendszeresen járt Magyarországra táncházakba és koncertezni, többnyire feleségével, az ütőgardonos Fikó Reginával, néha sógornőjével, Pulika Gizellával. Számos rendezvényen lépett fel, többek között a népzenei fesztiválon a Művészetek Palotájában, a Pécsi Folknapokon, a Petőfi Csarnokban rendezett szabadtéri folkestéken, amelyen a Szigony zenekarral közösen gyimesi csángó zenét játszottak, a bukaresti Magyar Kulturális Központban, az Országos Szezonnyitó Táncházi Mulatságon a Fővárosi Művelődési Házban és a Fonó Budai Zeneházban.
A prímást 1997. augusztus 20-án a Népművészet Mestere díjjal tüntették ki. 2002-ben a Mediawave nyitóünnepségén megkapta a "Párhuzamos Kultúráért" díjat.
Egyik legemlékezetesebb fellépése egy különleges találkozás volt, ahol az azóta elhunyt Big Lucky Carter, Mississippi vidékéről származó 82 éves blues zenésszel beszélgettek fiatal korukról, szerelmi életükről, miközben hol együtt, hol külön zenéltek. Találkozásukat Magyar N. Attila Vének című filmje őrzi.
A legendás muzsikus tavaly júniusban a Nyitott Műhelyben mesélt a gyerekkori, fiatal- és felnőttkori "sok házsártról", ami vele megesett. A történetek között helyenként felcsendült egy kis muzsikaszó is.
Zerkula temetése Erdélyben, Gyimesközéplokon lesz pénteken.
