Az első alkalommal bemutatott levéltári emlékek az ünnepelt komponista 250 évvel ezelőtti, II. Esterházy Pál Antal idején történt szolgálatba lépését idézik fel. Az akkori időkből származó bútorok által képet alkothatunk a kastély egykori berendezéséről is, de a zeneszerző későbbi alkotói korszakából származó tárgyak, mint például a három különféle aranyozási technikával készült, Ámor alakjával és különféle hangszerek jellegzetességeivel díszített asztaldísz is jól érzékeltetik az őt körülvevő világot. 

Különösen kiemelendők a kiállításon bemutatott történelmi hangszerek további példányai, mint például a Johann Joseph Stadlmann  által 1759-ban készített nagybőgő, melyre a bécsi klasszika idején előszeretettel írtak zenedarabokat, és mely emlékezetünkbe idézi Haydn időközben sajnos elveszett nagybőgő koncertjét is. 

Egy, a játékra ismét alkalmassá tett, Matthias Müller bécsi műhelyében 1805-öt megelőzően készült zongora is megtalálta útját a raktárból a Joseph Haydn tiszteletére rendezett kiállításra. Az Esterházy hercegek kamara és színházi zenei leltárának 1805. augusztus 19-i adatai egy "mahagóni fából készült fortepianót" rögzítenek, mely "Matthias Müller műhelyében készült, és a hercegnő szalonjában került felállításra". 

Az eredeti 1782-es hangszer mintájára 1934-ben készített baryton a történelmi hangszerek és az azokon lehetséges játékmódok iránt akkoriban ismét feltámadt érdeklődést tükrözi, ugyanakkor I. Miklós előszeretettel használt hangszerére is emlékeztet, hiszen a herceg egy Johann Joachim Stadlmann által épített barytonon játszott. 

A bútorok és hangszerek mellett az első alkalommal kiállított heliogravürök és grafikák - közöttük Joseph Ignaz Gurks II. Miklós herceg számára, egy zenegéphez készített rajza - teszik teljessé a történelmi emlékek sorát. 

Birgit Sauer Csók című képe vagy Moizer Zsuzsa festmény trilógiája a látogatókat olyan aktuális témákkal konfrontálja, melyek Joseph Haydn műveiben is visszaköszönnek. A röviddel ezelőtt meghalt burgenlandi művész, Eduard Sauerzopf is képviselteti magát a kiállításon, méghozzá két csodálatos rajzával, melyek közül az egyik Joseph Haydnt, a másik pedig I. Miklós herceget ábrázolja összetéveszthetetlen stílusban.