1924. április 25-én született az egyik legsikeresebb és legtermékenyebb magyar dalszerző, akinek olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Nehéz a boldogságtól búcsút venni, az Isten véled, édes Piroskám, a Kislány a zongoránál, a Nem csak a húszéveseké a világ, a Jöjjön ki Óbudára és a Kicsit szomorkás a hangulatom…

fortepan_147893_16.jpg
Szenes Iván és Szepesi György 1973-ban. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

Felsorolni sem lehet a slágerei köznyelviesült fordulatait (például: kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek), végül is mindenkiben ott van egy Szenes Iván, akinek dalból van a lelke, vagy eltöltött néhány évtizedet abban a korban, amelyben házilag készült a Piros Arannyal díszített szendvics és a tojáslikőr, és még a zenekarok is maguk rakták össze hangfalaikat a vasútállomásokról és templomokból lopott hangszórókból. Csak a slágerek nem készültek házilag, arra megvoltak a megfelelő szervek, a szórakoztatóipari főosztályok.

Szenes Iván dalaiból nem olvasható ki a 20. század magyar történelme, hiszen a slágerek megmaradtak az idilli presszós, sétahajós ORI-műsorok világában, a zenés estek Lánchíd konyak illatú kulisszáiban. Viszont Szenes privát életében volt néhány frontális ütközés a Történelemmel. Ahogy mindenki másnak is, aki szemtől szemben állt a sorsfordító eseményekkel. Ugyanakkor kevés embernek volt az életében annyi jellegadó motívum, amellyel magát a történelmet lehetne körülírni, mint amennyi Szenes Ivánéban.

Unokanővére, Szenes Hanna, Izrael nemzeti hőse, akit a második világháborúban a britek képeztek ki, és több társával együtt ejtőernyővel dobtak le Jugoszláviában, hogy Magyarországra érve próbálják megakadályozni zsidó honfitársaink deportálását. Szenes Hannát még a határon elfogták, megkínozták és megölték. 2022-ben a Széna téren leplezték le a mellszobrát.

Szenes Iván édesapja, Szenes Andor írta a Csipkés kombiné című örökzöldet, amely dalnak köszönhetően a vajdasági 3+2 együttes több mint félmillió lemezt (Halvány őszi rózsa) adott ki a nyolcvanas években. Szenes Iván Kertész Imrével együtt újságíró is volt a Világosság című lapnál, ő lett a Vidám Színpad alapító dramaturgja, és az Országos Cirkuszvállalat Varietéosztályának és szabadtéri színpadának a művészeti vezetőjeként is dolgozott.

fortepan_106291_3.jpg
Kertész Imre Szigligeten 1975-ben. Fotó: Hunyady József / Fortepan

Kevesen tudtak annyit a szórakoztatóiparról, mint ő, aki szakmányban írta a nívós kabarétréfákat, zenés darabokat, és – amiről mindenki ismeri – az édes-bús, szívfacsaró vagy vidám és léha táncdalokat. Részint neki köszönhetően volt elviselhetőbb minden, amit gyűjtőnéven szocializmusnak hívunk. Nem csak a húszéveseké a világ. Kicsit szomorkás a hangulatom. Nehéz a boldogságtól búcsút venni. Találkozás egy régi szerelemmel. Kicsi, gyere velem rózsát szedni. Kislány a zongoránál. Mindenki ismeri ezeket a dalokat, azok is, akiknek az életében a legfontosabb tájékozódási pont a TikTok.

Szenes Iván megteremtett egy idillt, egy olyan álomvilágot, ahol a kislányok szépen zongoráznak, és ahol mindenkinek van egy álma.

Mert minden, ami körülvett minket, valamire mutatott a múltban, amiről nem lehetett beszélni, ezért ő ajánlott valamit. Megmutatta az idillt, a nagy érzelmeket, amelyeket nem cenzúrázott a slágercéh, mert a szerelmet, a vágyakozást nem vették el azok, akik Máté Péter-estekkel egybekötött divatbemutatók után a pártgyűlésre mentek.

Szenes Iván nyolcvanhat évesen, 2010. szeptember 13-án hunyt el.