Interjú Barabás Lőrinccel.

A CAFe Budapest Fesztiválon mutatják be a főként a jazz szcénából ismert Barabás Lőrinc klasszikus zenei kompozícióját a Budapest Chamber Sinfoniettával október 19-én a Várkert Bazárban. A Metamorfózis különböző hangulatokat villant fel filmzeneszerű hangzással, a koncert első felében pedig az alkotó szólóalbumából csendülnek fel részletek.

Idén megjelent szólóalbuma, az algorhythms sok tekintetben új zenei világot képvisel a korábbi munkáihoz képest.

Elég elektronikus hangzású zenei anyag, a korábbiaknál sokkal többet billentyűzöm benne; a zongora, a Fender Rhodes és a szintetizátor hangszínek dominálnak, meghatározóbbak a trombitánál.

Miért?

Egyre jobban szeretek billentyűzni. Korábban effekteztem a trombitát, hogy sokféle hangszínt produkálhassak, a szintetizátor izgalmasabb lehetőségeket kínál, akárcsak a tradicionális polifón hangszer, a zongora.

Már korábban is dolgozott digitális hangfelvevővel, amellyel egymaga játszhatja fel és keverheti be a különböző szólamokat. Miért izgalmas lopperrel játszani?

A szóló szettem erre épül. Ez egy olyan technika, ami rendkívül sokszínű hangzást tesz lehetővé. Szerintem azért is kedvelem annyira, mert egy kézzel játszom a hangszeren, ezért két-három-négykezes dolgokat nem tudok élőben megcsinálni, így viszont fel tudom építeni a zenét, és többrétegű hangzást hozhatok létre egymagam. A Metamorfózisnál is úgy alakítottam ki a zenei dramaturgiát, hogy ez a fajta építkezés tetten érhető legyen. Amikor zenét hallgatok, akkor is szeretem, ha hallom jóformán atomjaira bontva a muzsikát.

Mennyiben más komolyzenét komponálni?

Hogy most ez komoly- vagy komolytalan zene, nem tudom. Érdekelt a szimfonikus zenei hangzás, így született meg a Metamorfózis.

Dramaturgiát emlegetett az imént, de a darabnak nincs hagyományos értelemben vett epikus története.

Valóban nincs, inkább a különböző tételeken belüli dramaturgiára gondoltam. A Metamorfózisban különböző színek, életérzések, hangulatok villannak fel, kicsit filmzeneszerű, vagy programzenére emlékeztető. Különös helyzet ez számomra is, hiszen én legtöbbször a quartetemnek írok zenét, vagy saját magam számára, és nem szoktam kottázni. Itt pedig egy 34 fős zenekarra komponáltam muzsikát, kíváncsian várom, miként hangzik majd.

Nyitókép forrása: https://opusjazzclub.hu