Konferencia a magyar ellenkultúráról

A tavalyi konferencia tapasztalata az volt, hogy a XX. század második felében kialakított magyar kulturális fősodorral szemben számos jelentős alkotó képezett ellenáramot. Személyük és tevékenységük ismertté vált, hatásuk kellően jelentős volt ahhoz, hogy olykor maga a fősodor is válaszoljon rá. Az idei találkozó célja az, hogy az ellenkultúrát elméleti szinten is bemutassa.

Máthé Áron történész szociológus, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese beszédében kifejti, hogy mit jelent az ellenkultúra, honnan származik a kifejezés és hogyan alkalmazható a kádári restauráció világára, illetve mi a különbség az ellenállás és az ellenzékiség között. Martsa Piroska szobrász-restaurátor Martsa István szobrászművész életét és munkásságát tárja az érdeklődők elé. Zuh Deodáth, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Lendület Morál és Tudomány Kutatócsoport posztdoktori kutatója arra keres választ, hogy az építészetben hogyan állíthat elő ellenkulturális terméket saját szakmájában egy olyan alkotó, aki hathatós anyagi támogatásra szorul művei megvalósításában, illetve akinek tervei utolsó részleteit is engedélyeztetnie kell.

A konferencián kiderül, hogy Najmányi László, Nagy Feró és Deák-Bárdos Ági zeneisége miben tért el a korszak három sztárjától: Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta és Kovács Kati dalaiétól. Csatári Bence történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tudományos kutatója Koncz Zsuzsa pályafutásának művelődés- és kultúrtörténeti szempontból érdekes, fontos, valamint a pártállam szempontjából rendszerspecifikus momentumaira fókuszál. Bólya Anna Mária, a Magyar Táncművészeti Egyetem egyetemi docense, az MMA MMKI tudományos munkatársa azt vizsgálja, hogy Béjart „felforgató” és „ritualizáló” koreográfusi stílusát hogyan viszi tovább, értelmezi át Markó Iván, milyen új elemekkel alakítja ki saját, hungarikumként értelmezhető totális színházát. Vajon Markó Iván esetében a Béjart-hatáson túl mi adta a korabeli közönség számára az underground jelleget? A politikailag érzékeny – sőt olykor betiltott – szüzsék? A magyar keresztény könnyűzene színre lépését Szilas Imre 1968 áprilisában a Mátyás-templomban bemutatott húsvéti miséje jelzi, amelyet nagy érdeklődés övezett.

Horváth Gergely, a Magyar Kultúráért Alapítvány-csoporthoz tartozó Petőfi Media Group ügyvezetője előadásában a magyar keresztény könnyűzene kezdeteit, jelentőségét és mai lehetőségeit, valamint fontosságát emeli ki. Falusi Márton költő, író, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa arra mutat rá bizonyos versek elemzése kapcsán, hogy létezik-e magyar neoavantgárd líra. Farkas Attila filozófus, az MMA MMKI tudományos munkatársa arról beszél, hogyan támadta a korai magyar punk a kommunista rendszert, de annak értelmiségi ellenzékét is, és hogyan számolt le a hatvanas évek eszméivel. Szekfű András filmtörténész, címzetes egyetemi tanár előadásában bemutatja a tavaly 70. születésnapját ünneplő Müller Péter Sziámi útját az Ex-Kódex című filmhez.

A találkozó célja, hogy számos legendával leszámoljon, így az Állambiztonsági Szolgálat és az ellenzéki jellegű ellenkulturális rendezvények, performanszok és a koncertek kapcsolatát is elemzik a kutatók. Számos egykori és mai tabu kerül terítékre: így például a hit és az underground, az újprotestáns kisegyházak kulturális szerepe vagy éppen a keleti spirituális tanok térhódítása. Ugyanakkor azt az oldalt is elemzik az előadók, ahonnan az ellenkultúra nem kísértés, hanem kihívás volt: hogy mit jelentett a 3T rendszerét kényszerűségből elfogadó művészek számára. Felmerülhet továbbá a kérdés, hogy a felszámolt parasztság öröksége, a népművészet az 1980-as években mivel járulhatott hozzá a kortárs művészetekhez.

A március 2-án, 10 órakor kezdődő konferencia élőben követhető az MMA MMKI YouTube-csatornáján.

Kiemelt kép: Pop-meccs gála 1986. február 8-án. Koncz Zsuzsa énekel, mögötte Dolák-Saly Róbert gitározik. Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán