A Bëlga sztorija valahol 1998 körül kezdődött, legfontosabb helyszínként talán a buddhista főiskola, no meg a Tilos Rádió érintésével, hogy aztán a virtuális tér közvetítésével egyre többen kezdjenek érdeklődni a rendhagyó rapcsapat után. Mégötlövés, Tokyo, Simson és Secretman kegyetlen iróniájú, gyakorta nyomdafestéket nem tűrő szövegeivel nem az elképzelt gettóélet árnyoldalait citálta, hanem hétköznapi kis életünk mindannyiunk által unásig ismert kliséit állította - némiképp újszerű megvilágításban - pellengérre, a zenei alapokat pedig Lord Cursor, no meg (az egykori X-Labos) Titusz szolgáltatta.
Hogy mennyire sikeresen, arról egy tehetségkutató második helye, a rádiós válogatás-CD-ről a hallójáratainkba költöző Ovi, 2002-ben pedig a Majd megszokod címmel boltokba került első Bëlga-lemez tanúskodik. Hogy lazán pofátlan vagy pofátlanul laza, az tulajdonképpen mindegy is, ami tény, az az, hogy a már említett Ovi, a kétrészes Kalauz, A gyaloglás vége, a Maci és persze a Nemzeti Hiphop szinte kultikus magasságokba katapultálta a koncertjein (önmagát és) a közönséget válogatott baromságokkal szórakoztató formációt, a csengőhang- letöltések terén elért kiváló eredményekről már nem is beszélve.
A nagy kavalkádban Lord Cursor és (az azóta önálló produkciójával Sickratman néven még nagyobb viharokat kavaró) Secretman egyszer csak kiszállt a buliból, Simson pedig Bauxitra keresztelkedett, ez azonban mit sem ártott a píszínek nem kifejezetten nevezhető bandának. A zeneileg elődjénél színesebb második lemez többek között a focidrukkereket, a politikai elitet, a szeretetvallást, és a divatmajmolókat fricskázza - na, kábé ez vár ránk is a szombathelyi Beat Dis bemelegítője után a Gödörben.
