 |
Alapításának ötvenedik évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, harmincöt éves a Kaláka, találó volt ezért a huszadik századi magyar költészetet megidéző programot a Születésnapomra sanzonosított előadásával kezdeni. S jöttek sorba a közismert, de esetleg régen olvasott, hát szívesen hallott klasszikusok: Kosztolányi (Akarsz-e játszani?), Radnóti (Mint észrevétlenül) vagy újra József Attilától a Jaj, majdnem. Nem hiányozhatott persze a legutóbbi lemezük (Csak az egészség meglegyen) címadó verse Kiss Annától (Öreg legények). Megvásárolható volt a gesztenyefák alatt, akárcsak a többi Kaláka-kiadvány, meg jegyek a 25. Kaláka Fesztiválra. Valamiből a Gryllus Kft.-nek is meg kell élni, gondoltam gonoszkodva, de tulajdonképpen nem voltak zavaróak az ismétlődő termékismertetők. Hiszen Hangzó Helikon sorozatukban nemcsak Kányádi-dalaikat jelentették meg CD-n, hanem egy hasonló méretű könyvecskében a költő verseit is lapozgathatja a vásárló, miközben a megzenésített költeményeket hallgatja. Bár a nézők zöme negyvenen túli volt, a fiatalok körében nagyon hatásos módszer lehet a versek ilyetén népszerűsítése. Ahogy a magyar alternatív pop-rock zene némely, költői tehetséggel megáldott előadója (pl. Lovasi András, Jantyik Zsolt, Legát Tibor stb.) országos ismertségre tett szert, az azt bizonyítja, hogy sokan szeretik a mondanivalóval bíró, művészi ihletettségű dalokat (megbocsássanak a literátorok: verseket), de ez már talán egy olyan generáció, melyet másképp lehet megfogni. Fogékonyak a lírára, de befogadói magatartásuk esetenként felszínes, el kell juttatni tehát a fülükig az irodalmat.
Nem hiszem, hogy egy olyan hangulatos számnak ellent tudnának állni, mint teszem azt
Szabó Lőrinc Hajnali rigókjának Kaláka-tolmácsolása, vagy ha "halkan sír az Ukulele".
|
