Énekes(nő)t minden költő mellé!
   

   Alapításának ötvenedik évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, harmincöt éves a Kaláka, találó volt ezért a huszadik századi magyar költészetet megidéző programot a Születésnapomra sanzonosított előadásával kezdeni. S jöttek sorba a közismert, de esetleg régen olvasott, hát szívesen hallott klasszikusok: Kosztolányi (Akarsz-e játszani?), Radnóti (Mint észrevétlenül) vagy újra József Attilától a Jaj, majdnem. Nem hiányozhatott persze a legutóbbi lemezük (Csak az egészség meglegyen) címadó verse Kiss Annától (Öreg legények). Megvásárolható volt a gesztenyefák alatt, akárcsak a többi Kaláka-kiadvány, meg jegyek a 25. Kaláka Fesztiválra. Valamiből a Gryllus Kft.-nek is meg kell élni, gondoltam gonoszkodva, de tulajdonképpen nem voltak zavaróak az ismétlődő termékismertetők. Hiszen Hangzó Helikon sorozatukban nemcsak Kányádi-dalaikat jelentették meg CD-n, hanem egy hasonló méretű könyvecskében a költő verseit is lapozgathatja a vásárló, miközben a megzenésített költeményeket hallgatja. Bár a nézők zöme negyvenen túli volt, a fiatalok körében nagyon hatásos módszer lehet a versek ilyetén népszerűsítése. Ahogy a magyar alternatív pop-rock zene némely, költői tehetséggel megáldott előadója (pl. Lovasi András, Jantyik Zsolt, Legát Tibor stb.) országos ismertségre tett szert, az azt bizonyítja, hogy sokan szeretik a mondanivalóval bíró, művészi ihletettségű dalokat (megbocsássanak a literátorok: verseket), de ez már talán egy olyan generáció, melyet másképp lehet megfogni. Fogékonyak a lírára, de befogadói magatartásuk esetenként felszínes, el kell juttatni tehát a fülükig az irodalmat.
   Nem hiszem, hogy egy olyan hangulatos számnak ellent tudnának állni, mint teszem azt
   Szabó Lőrinc Hajnali rigókjának Kaláka-tolmácsolása, vagy ha "halkan sír az Ukulele".
   

 
   Sebő Ferenc és együttese erotikus felhangú népdalokkal kezdett - melyikek nem olyanok, persze, kérdezhetnénk, és Sebő ráutaló magatartást tett, mi az a "jancsika", mely nem nőtt nagyobbra. Horatiustól Varró Dani verseiig szemezgettek, a leghangsúlyosabb Balassi és Nagy László költészete volt. Szándékosan lezser, olykor trágár stílusban értelmezte-ellenpontozta Sebő a több sornyi, latin nyelvű Balassi-versek címét, megrajzolva a költő pályaképét, Nagy Lászlótól pedig bolgár "fordításait" (tömörítéseit) mutatták be az ugyancsak a Hangzó Helikon sorozatban megjelent CD-jükről. A Sebő-koncerteken az utóbbi időben közreműködő Palya Bea szinte táncra perdült, úgy tűnt, nehezen fékezi a lábát - holott ezek is komoly, klasszikus versek.
   

   Aztán a tizenkét évvel ezelőtti költészetnapi rendezvényre alakult Merlin Kommandó bizonyította, hogy a költészetet nem szabad véresen komolyan venni, Janus Pannonius epigrammáival éppúgy lehet bolondozni, mint Karinthy csacska rímeivel. Az "ideiglenesen hazánkban állomásozó" Márta István Gerswin-, Bizet- és még sok-sok improvizációval színesítette a kalákások (Becze, Radványi, Gryllus D.), Huzella, Sebő és Galkó énekét, de Jordán Tamás sem szégyellt beállni a Négyökrös szekér illusztrációjául egy ballagó ökörnek.
   Előadva jobban eljut a vers üzenete a befogadóhoz? Nem tudom, de hogy több emberhez, az bizonyosság.
   Lalaz