G. Donáth Blanka a történelem keresztútjára született. Anyai felmenői között volt osztrák nemzetiségű monarchiabeli katonatiszt, unitárius és zsidó. Voltak átkeresztelkedett, keresztbe házasodott zsidók és magyar falusi gazdák. Az apai ágon Felvidékre menekült, rabbi szerepet betöltő előimádkozótól kulturált, értelmiségi életet élő, óhéber nyelven könyvet író, Palesztina első elnökével héberül levelező körorvostól antiszemita rokonig mindenki. Ő maga, a transzcendens távlat iránti erős vonzalmával egyszerre élt a zsidó hitben és a tizenhat éves korától évente látogatott evangelizációs táborok vonzáskörében. Így töltött Blanka huszonkét évesen, hamis papírokkal két hónapot cselédként Budán, ahonnan férjével együtt váratlanul egy mentőcsoportba került. A csoport Palesztinába indult, de csak Bergen-Belsenig jutott... Kötete Fiadra hagyd örökül - XX. századi memoár címen jelent meg 2008-ban a Papirusz Book kiadásában.
