Könyvjegytől az emléklapig – Mire jó az ex libris?

Gondolta volna, hogy az ex libris nem csupán arra szolgál, hogy könyveinkbe ragasztva jelezzük könyvtárunk jövendő fosztogatóinak (akik persze csak kölcsönkérik, kölcsönkuncsorogják a könyveinket, hogy aztán elfelejtve, kitől származik a kötet, megokolják, miért nem tudják visszaadni)? Pedig a könyvjegy ma már sokkal több annál, mint amire a neve utal. Hogy mi mindenné lett ez az aprócska nyomtatvány, arról Vasné dr. Tóth Kornéliával, az Országos Széchényi Könyvtár Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárának tudományos munkatársával, a Kisgrafika folyóirat szerkesztőjével és számos szakirányú könyv, cikk szerzőjével beszélgettem.

Az ex libris-kultúra eredeti funkciójában szorosan kötődött a könyvhöz, s a könyvművészettel, a bibliofíliával együtt virágzott. A könyvnyomtatás megjelenése után a könyvek tábláján jelölték a tulajdonost, a megrendelőt, többnyire egy címer vagy hasonló képecske segítségével.

Mátyás corvinái között sok olyat találunk, amelyeken efféle supralibros (az ex librisnek az a változata, amelyet nem a könyv belsejében, hanem az elülső tábláján helyeznek el) jelöli, hogy a kötet a királyi könyvtárba tartozott. Az ex libris újabb fejlemény – magyarázza a kutató. Önálló grafikai alkotás, s hagyomány szerint a kötéstábla belső felére ragasztják. Az „újabb fejlemény” kifejezés azonban kissé csalóka.

Az első európai ex libris Hans Igler német káplán nevére készült, aki egy sünt – a nevéhez hasonlító német Igel szó sünt jelent – rajzoltatott a vélhetően legelső könyvjegyre 1470–1480 körül.

Az olvasás terjedésével, a könyvkultúra virágzásnak indulásával, a könyvtárak gyarapodásával természetesen az ex librisek száma is megszaporodott. Magyarországon magánszemélyeknek, intézményeknek is készültek ex librisek a 16. század elején. A legrégibb magyar ex libris Teilnkes János pozsonyi könyvgyűjtőé. A nevét valószínűleg elírták, valójában Telekes lehetett. A képet egyébként jeles alkotó, Dürer egyik tanítványa készíthette. Több humanista tudósunk, mint Istvánffy Miklós vagy Oláh Miklós is rendelt könyvjegyet, akárcsak a bártfai Szent Egyed-templom, a csornai prépostság és persze egyre több főúr.

És ettől kezdve a könyvjegyeknek kettős feladatuk volt.

Egyfelől a kiadványhoz tartozó tulajdonjogot jelölték, másfelől a hatalmi reprezentáció eszközei lettek.

Fennmaradt Zrínyi Miklós és Nádasdy Ferenc könyvjegye, ahogy más arisztokraták ex librisei is. Érdekességük, hogy ezek között már akadnak olyanok, amelyek nem címert, hanem portrét ábrázolnak. Zrínyi Miklós például a képmását tetette a könyvjegyre.

A 16–17. században nekilódult ex libris-kultúra egyik első fénykora a 18. század lett. Ekkor már szinte minden főúri könyvtár, a Batthyányaké, a Széchényieké vagy a Grassalkovich családé mind-mind rendelkezik egyedi könyvjeggyel. Vasné dr. Tóth Kornélia érdekességként Széchényi Ferenc ex libris sorozatát emelte ki, amelynek első, legkorábbi változata még címeres nyomtatvány, később azonban a címer háttérbe szorul, és a motívumkincs a modern ex librisek, azaz a megrendelő személyes igényeit kifejező képvilág felé mutat. A családi könyvjegy utolsó változata már romos tájban kardját lecsatoló veteránt ábrázol, a címer pedig csak kiegészítő elem.

Hamarosan a kisnemesi, polgári könyvtárakban is megjelenik a személyes könyvjegy: jogászok, orvosok, könyvtárosok bukkannak fel az ex librist készíttetők között. Sok esetben a megrendelőnek nincs is címere, így a 19. századtól előtérbe kerülnek a tematikus ex librisek, amelyek a megrendelő foglalkozását, érdeklődését, személyes elképzelését jelenítik meg.

Az újabb fordulatot a 19. és a 20. század fordulója hozza. A szecesszió nagy érdeklődéssel fordult a kisnyomtatványokban rejlő művészi lehetőség felé, s megjelent a könyvektől független ex libris. A modern ex libriseket már nem nagyon ragasztják könyvekbe:

a kisgrafikai lapok önálló gyűjtés tárgyává váltak.

A 20. században az ex libris funkciójában elmozdult az úgynevezett in memoriam lapok felé. Manapság leginkább akkor készíttetünk ex librist, ha valakinek vagy valaminek emléket szeretnénk állítani. Tavaly volt például Széchényi Ferenc könyvtáralapítónk halálának bicentenáriuma, ekkor az ő emlékére készíttetett könyvjegyet az OSZK ex libris-kutatója. Az ilyen nyomtatványok természetesen nem kerülnek be könyvekbe, önmagukban gyűjtik őket.

A kutató azt is elmondta, hogy már a szecesszió óta alakulnak gyűjtőegyesületek.

1890-ben született meg az angol ex libris társaság, amely a tagok közötti cseréket szervezi. Magyarországon elsőként 1909-ben jött létre ilyen egyesület, a Szent György Céh. Mai szervezetük, a Kisgrafika Barátok Köre több mint hatvan éve működik. Kiadja a Kisgrafika című újságot, havi találkozókat szervez, nemzetközi rendezvényeken vesz részt, egyszóval igazi gyűjtői klubként szolgálja az ex libris kultúra ügyét. Az alaposabb tájékoztatás érdekében Vasné dr. Tóth Kornélia sokrészesre tervezett sorozatot indított az OSZK blogján Ex libris gyűjtők, gyűjtemények sorozatcímmel.

Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kisgrafikai lapok nagy részét hamarosan digitalizált formában is megcsodálhatja a közönség. Elérhető lesz a mintegy 1100–1200 darabos régi anyag a Régi Nyomtatványok Tárából és a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárban gyűjtők neve szerint rendszerezett, körülbelül tízezer modern ex libris. A szakértő szerint a digitális anyag nagyszabású virtuális kiállításhoz vagy izgalmas képes albumhoz hasonló lesz, amit mindenki kedvére lapozgathat. És Vasné dr. Tóth Kornélia arról is meg van győződve, hogy érdemes is lesz belelapozni ebbe a gyűjteménybe.