Könyvmisszionárius a közösség szolgálatában

Czakó Rékának, az Égigérő blog alapítójának több mint húsz éve fonódott össze az élete a könyvszakmával, a minőségi gyerekkönyvek iránti elkötelezettsége az általa életre hívott Neveljünk olvasókat! Facebook-csoportban érvényesül közszolgálatként. Ma több mint 28 600 tagjának segít a gyerekek olvasóvá nevelésében, ami társadalmi szinten boldog reménykedésre ad okot: van tovább!

Hat éve élsz német kulturális környezetben, mégis a magyar olvasókért teszel sokat. Hogyan éled meg ennek a kettősségét?

Amikor a kislányommal kimentünk Németországba, akkor már aktív hobbim volt az Égigérő, a gyerekkönyves oldalam, ami mellett az Antikvárium.hu szakmai vezetője voltam. Bölcsődei, óvodai módszertani csoportokkal, szakemberekkel is sokat dolgoztam együtt, mégis azért költöztem Németországba, mert itthon elfogyott a levegő ezen a területen; szakmai szervezetek szűntek meg, minimalizálódtak a lehetőségek – ez engem is bántott.

Vágytam a német kultúra mélyebb ismeretére – amellett, hogy szükségem volt a változásra is. Onnan is figyeltem folyamatosan, hogy mi történik azért Magyarországon az olvasóvá nevelés ügyében. Három-négy éve találkoztam Gombos Péterék felmérésével a magyar családok olvasási szokásairól (Kié az olvasás?, szerkesztette Gombos Péter) – lesújtó volt szembesülni azzal, hogy a magyarországi átlag olvasási szokásaiban egy gyenge kezdés után komoly visszaesés tapasztalható a felső tagozatban.

A német társadalomban ez nagyon másként van, a csapból is gyerekkönyv folyik; kiállításra sem lehet úgy menni, hogy ne találkozzon az ember gyerekekre szabott, tematikus könyvválogatással. Az óvodákban, iskolákban egyaránt kiemelt szerepe van az olvasásnak, az Oscar-díj-átadással szinte egyenértékű ünnepe van a hangoskönyveknek akár a gyerek-, akár a felnőttirodalomban – s a nagy kontraszt láttán, amit a fenti felmérés mutatott az itthoni helyzetről, újra megéreztem, hogy ezt nem lehet tétlenül nézni. Újraindítottam az Égigérő blogot, ezzel párhuzamosan elindítottam a Neveljünk olvasókat! Facebook-csoportot – a kezdő cikk ott lehetett az Index főoldalán (Einstein elárulta, hogyan nevelhet bárki intelligens gyereket). Két-háromszáz csoporttagnál nem számítottam többre, a cikk hatására mégis pillanatokon belül több ezren lettünk – ezek szerint a kialakult helyzeten sokan szeretnének változtatni.

Rátapintottál a hiányokra?

Ahogy gyűltek az emberek a csoportban, lehetett látni, hogy nagyon sok a külföldön élő és a határon túli magyar. Jelenleg majd harmincezer tagunk van – ebből minimum tízezer, de lehet, hogy a csoport fele külföldön nevel kisgyereket. Ez óriási lehetőség a magyar kultúraközvetítés, az anyanyelv megőrzésének szempontjából.

Az Index főoldalától függetlenül ennyi embert vonzani és aktivitásra bírni a csoporton belül – ehhez kell még valami.

Az első lökés óta öngerjesztő a folyamat; ha a Facebook bármely zegében-zugában megjelenik egy gyerekkönyves kérdés, megvan az esélye, hogy egy csoporttársunk ajánló hozzászólása hozzánk vezeti az embereket. Költségvetés nélkül működünk, nincs reklámunk – a csoporttagok viszik a hírt. A mi dolgunk az, hogy a mindennapokra nézve hasznos infókat kapjanak, találjanak a tagjaink.

Sok gondolatot indítanak el bennem a mondataid – amibe most belekapaszkodom, a honlapod neve: Égigérő. Számtalan aspektusa közül melyik a neked legfontosabb?

Nem ez volt az első ötletem a névre. A másként gondolkodó, csodát látni vagy csodában hinni képes felnőtt jelentésrétegeinek szerettem volna frappáns megfelelőjét találni, amikor szembejött a mese az Égig érő paszulyról Kádár Annamária Mesepszichológia kötetén keresztül, aki ezzel a történettel magyarázza a gyerekeknél a mese hatását, ami elhiteti a gyerekkel, hogy csodát érhet el, ha nekiindul, és elkezd küzdeni – ez volt a kulcsinspiráció, ami a fa motívumát is hordozza, s így szorosan kapcsolódik az olvasóvá neveléshez. Hiszem, hogy ahogy elvetjük a magot, s abból a kicsiből valami mély gyökerű és magasba nyúló, teherbíró élet fog nőni, úgy a mesét hallgató kisgyerekből könyvszerető kamasz, olvasó felnőtt válik.

Mi volt a célod az oldallal, és mennyit látsz belőle mostanra megvalósulni?

Az indulásnál tényleg nem volt több a fejemben, mint hogy pár száz emberrel jókat beszélgetünk izgalmas témákról a gyerekkönyvek kapcsán. Ahogy aztán egyre több tagunk lett, belső határokat szabtam, hogy ha három év alatt elérjük a tizenötezer látogatót, majd komolyabban mérlegelem a lehetőségeket. A csoportba kerüléshez mindenkinek válaszolnia kell három kérdésre: az egyik, hogy honnan tud a csoportról. Amikor a soproni autószerelő apuka azt válaszolja erre, hogy a kollégájától hallotta kardántengely-felújítás közben – ez olyan szint, amire nem számítottam volna, mégis mondhatom, hogy ezért kezdtem el: legyen téma az olvasóvá nevelés, foglalkozástól függetlenül; ne csak egy szűk elit világtól elrugaszkodott gondolataként működjön.

A teljes interjú a MeseCentrum oldalán olvasható.

Nyitókép: Shutterstock/Tatjana Bobkova