Hess András regényes alak: keveset tudunk róla. Sem születése, sem halála ideje nem ismert, sem semmi további, ami alapján egyéni vonásait felrajzolhatnánk. De 550 éve ő volt az első magyar nyomtatott könyv megalkotója, a Várban utcát neveztek el róla, és a magyarok többsége ismeri – mert az iskolában megtanulja – a nevét. Úttörő volt, hiszen – mint a Magyar Kultúra Lippai Krisztina által Farkas Gábor Farkas művészettörténésszel készült interjújából megtudjuk – ezen a tájon csak pár évtizeddel később vert gyökeret a nyomdászat. Hess későbbi sorsáról 1473 után semmit sem tudunk, és egyébként sem jelentős nyomdája is megszűnik, talán természeti csapás következtében. Mintha, miután teljesítette történelmi kulturális küldetését, már nem írták volna tovább a szerepét – mint egy színdarabban, amelyben egy felvonással korábban még a főhőst játszotta.
Nem is András volt, hanem Andreas – hiszen német –, számunkra mint „tiszteletbeli magyar” mégis mindig András marad, hiszen feltette Magyarországot a nyomdászat terén éllovas országok „rekordlistájára”. És mintha a Budai krónika előszavában általa írtakból – „Óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia krónikájának kinyomtatását, tehát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és szívderítő” – a magyarok iránti szimpátia, sőt az irántuk való fokozott érdeklődés csengene ki. E ponton nem lehet nem utalni Örkény halhatatlan, a Nézzünk bizakodva a jövőbe című egypercesére, amely Visegrád emlegetésével egyértelműen Mátyás királyt és általa a dicső múltat hozza képbe, majd vetíti a jövőbe. Vagyis arra ébreszt rá, hogy amiről ma mint megvalósíthatatlan abszurditásról beszélünk, az valaha valóság volt: a magyar királyság nagyhatalmi státuszának idején csakugyan divatszámba mehetett a magyarokhoz kapcsolódni, tőlük megbízást elfogadni, velük üzletelni – és közben kicsit esetleg magyarrá, Andreasból Andrássá is válni.
Mátyás és a politika, a hatalmi viszonyok szerepe más szempontból is perdöntő volt a nyomdász Hess életében. Őt ugyanis eredetileg Vitéz János esztergomi érsek hívta Magyarországra, aki azonban közben összeesküvőként kegyvesztetté vált, ami akár meg is hiúsíthatta volna a nagy vállalkozást. Jellemző az a kiszolgáltatottság, amely ekkor jellemezte a helyzetét, és hogy a siker érdekében kénytelen volt „kellő rugalmassággal” átírni a Krónika eredetileg Vitéz Jánosnak hálálkodó előszavát, patrónusaként ekkor már Kárai László prépostot megjelölve (aki amúgy Vitéz megbízásából kereste meg korábban Rómában).
A Magyar Kultúra magazin könyv témájú lapszámának bemutatójáról itt számoltunk be, a lapból szemelvények itt találhatók. A magazinra való előfizetés lehetőségéről bővebb információ itt olvasható.
A Budai krónika (Chronica Hungarorum) eredeti példánya az Országos Széchenyi Könyvtárban. Fotó: OSZK
