Igaz, ami igaz, a szervezők sem könnyítik meg a javíthatatlan optimisták dolgát, akik "idén biztos jobb lesz!"-felkiáltással újra meg újra nekivágnak az Ötvenhatosok terének: az olyan rettentően eredeti szlogenekre, mint például a tavalyi "Hol a boldogság mostanában?", csaknem lehetetlen a közhelyektől egy kicsit is elrugaszkodó plakátot tervezni. Az idei téma ha izgalmasabb nem is volt, legalább valamivel több teret engedett a fantáziának: restart, újrakezdés - no meg mellesleg a nagybetűs Válság, nehogy lerágható csont nélkül maradjon a pályázni kívánó tömeg.
2009-ben már lényegében felesleges előszedni a megszokott a kérdéseket - hogy mi is az ARC célja, üzenete, missziója -, hiszen az elmúlt néhány év bebizonyította, hogy "a kortárs vizuális kultúra összetalálkoztatása a reklámok zárt világával", a "leszámolás a plakátok kliséivel" (a szervezők korai ars poeticái voltak ezek) üres szavak csupán, melyek csak a legritkább esetben találkoznak a plakátkiállítások realitásával. S ahogy egyre többen és többen értenek a Photoshop-jellegű programokhoz, azaz egyre kisebb kihívás plakáttervet készíteni, úgy társul a rövid technikai jellegű munkához a hasonlóan aprócska agymunka is: egyszerű, buta szóviccek, leegyszerűsítő, egymondatos világképek, az egyes blogokon, weboldalakon található hasonló alkotásoknál gyakran sokkalta kisebb hatású, egyszeri kép-poénok egy ideje a leggyakoribbak a plakátok között. Ráadásul vagy a mindenkori zsűri alkalmatlan tökéletesen a minőségi szelekcióra, vagy a beérkező pályamunkák 99 százaléka is hasonló színvonalú.
Nem meglepő, hogy az idei, jubileumi ARC sem mentes a fent sorolt betegségektől - ám, ha csak hangyányival is, valamivel több most a jó ötlet és a jó kivitelezés, mint tavaly, tavalyelőtt. Megjelent azonban egy eddig nem jellemző - vagy talán csak nem feltűnő? - jelenség, a plagizálás is: Tihanyi Tamás Kiváltság című plakátja egy az egyben a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik régebbi ötletének újragyártása, Kocsi Olga Semmit nem csinálnék másképp... című képötletének "eredetijéből" pedig épp egy éve rendezett fotókiállítást Gáldi Vinkó Andrea. Nos, a nyolctagú zsűri vagy a gondolatok szabad újrafelhasználhatóságának feltétlen híve, vagy csak nincs a helyzet magaslatán.
Idén is jellemző, hogy a plakátok jó része nem értelmezhető a címe, a "képaláírás" nélkül - ez csak egy példa arra, mennyire nincs már szó a plakátforma kihasználásáról a művészetben, avagy művészplakátról, csak egy-egy, a szokásosnál nagyobb méretű nagyításról (hiszen a plakát szinte egyetlen feladata, hogy segítség nélkül eladja önmagát - egyike lenne ez azon attribútumoknak, melyek a plakátforma létjogosultságát adnák, szemben a megszokott, műteremfalra akasztott printekkel).
Jelen van viszont az ellenpélda is: két plakáton is feltűnik a lyukas magyar zászlóba visszavarrt lobogó-közép (az egyiken csak ez a rész maradt tiszta), akad országimázs-plakát ("Magyarország, ahol a kolbász is kerítésből van"), és szintén többször visszaköszön - reflektálva az újrakezdésre - Ádám és Éva is, az egyik képen például a kígyót felfalva az alma helyett. De a legtöbb plakát most is csak egyszerű viszontválasz a "Te hogyan kezdenéd újra?" alapkérdésre: hol harmatgyengén ("Először megpirítom a hagymát", áll a felirat a lábas mellett), hol pedig viccesen (a Koppány a király című lemez borítóján az emlékezetes Bródy-szöveg, miszerint Dózsa lesz György királyunk, Kossuthtal pedig valóra válik a Duna-menti Köztársaság) - akárhogy is, nem többek ezek egyszerű és egyszeri poénnál.
Ártani senkinek nem árt az Ötvenhatosok terén a plakátkiállítás - még az itt parkoló autókat sem szállították el, csak körbekerítették restartos szalaggal -, s a kevéske ötletes plakátért még meg is éri egyszer végigsétálni rajta. Azt azonban, hogy miért is érdemes erre a száz feledhető képre ennyit költeni, úgymond ekkora feneket keríteni neki, aligha lehetne megmagyarázni. Mert művészi indíttatás híján, siralmasan gyenge szelekcióval, elméleti háttér nélkül és képtelenül a gondolatébresztésre, az ARC már semmivel sem képvisel több értéket annál, mint amit manapság bármilyen internetes, amatőröknek szóló és ingyenes kép-készítő pályázat fel tud mutatni.
