Más ez a könyv, mint az előzőek. Talán érezte írás közben, hogy kell egy zárszámadás. A zárkózott, filozofikus nevettető, meghatóan emlékszik kollégáiról, akiket tisztelt, szeretett. Én nagyon ismertem őt, de ezzel a könyvvel meglepett. Egy alkalommal engem nevezett meg szakmai utódjának. Kíméletlen, szarkasztikus, bár kedves stílusban próbált az általa meghatározónak tartott útra terelni. Ezt, a másokért aggódó, kiszolgáltatott, őszinte szeretettől áthatott oldalát mindig eltitkolta. Azt hiszem védte magát. Mint régen, a színpadon, most is azt hozta: a nem várt, rögtönzésnek tűnő komoly felkészülést. Akár az életben, ebben a könyvben is igyekezett elbújtatni csak kevesek által ismert oldalát, igazi 'Körmendis" írásokkal próbálta bagatellizálni búcsúját a volt kollégáktól, a színpadtól. Egy színpadon játszottam a legtöbb - már nem élő - szereplővel és Körmendi könyvéből sokat tudtam meg róluk. Jani bátyám, jó, hogy megírtad a könyvet. Látod, még most is tudsz meglepetést szerezni.
