A határon túli fiatalok szűk egy hétben hoznak létre egy bő félórás előadást, amely a már „megkoronázott” királyok életét meséli el. Az előadást Lőrincz Zsuzsa írta és rendezte.

Mi az oka, hogy idén nem lesz klasszikus értelemben vett szertartásjáték? 

Hosszú, több hónapos előkészítő folyamat előzi meg a próbákat, a szertartásjáték létrehozását. A jelenlegi bizonytalan járványügyi helyzetben nem láttuk biztosítottnak, hogy megvalósulhat az előadás, ezért döntöttünk inkább a halasztás mellett. A Rákóczi Szövetséggel kötött együttműködésünket viszont mindenképp folytatni szerettük volna, ezért idén is sor került a IV. Kárpát-medencei színjátszó táborra, ahová 22 gyerek érkezett a Felvidékről, Vajdaságból és Erdélyből.

Milyen koncepció mentén készül az előadás?

Kis visszatekintő játékunk tulajdonképpen egy időutazás. A szövegkönyvet a nyolc éven át bemutatott koronázási szertartásjátékok szövegeiből állítottam össze, dramaturgiailag hasonló koncepció mentén készült. Liturgikus részek és a királyok életének történetéből kiragadott jelenetek váltakoznak egymással.

Egyed Attila színművész a művészi beszéd rejtelmeibe avatja be a résztvevőket, külön-külön is foglalkozik a szereplőkkel. Molnár G. Nóra, aki most végzett a Színművészeti Egyetemen fizikai színházi koreográfus–rendező szakon, elsősorban a színpadi mozgásban, koreográfiák megalkotásában a társam.

A felújított Bartók Béla téren felállított szabadtéri színpadon játsszuk 14–16-án 20.00 órától, utána rövid szünetet követően kezdődik a vetítés. Ingyenes regisztrációs jegyek a Vörösmarty Színház Jegyirodájában érhetők el.

Évről évre pozitívak a résztvevők visszajelzései a táborról, sokan térnek vissza a koronázóvárosba. Miben rejlik a tábor titka?

A fiatalok önkeresési folyamatában, az önmaguk és a világ megértésében nagyon fontos segítséget tud nyújtani a dráma, a színpadi játék. Erre a táborra különösen igaz, hogy nem a teljesítmény, hanem a részvétel a fontos. Mindenki saját habitusának megfelelően azt viszi magával az egy hét után a táborból, amit össze tud gyűjteni magának.

Az Árpád-ház története fordulatos, a magyar történelem egyik legizgalmasabb korszaka.

301 év, amely a legtöbb szentet adta nekünk, ugyanakkor horrorjelenetekben is bővelkedik: titokzatos halálesetek, családon belüli kegyetlen gyilkosságok sora…

Az Árpád-házi királyokat idéző darabban a múlttal való találkozás, a saját történelmünkkel való szembenézés többletjelentőséggel bír, hiszen határon túlról érkezett fiatalok játsszák. A történelmünket, hagyományainkat elsősorban ismerni kell, mint egy saját batyut, amit születésünkkor kapunk. Életünk során mindig dolgunk lesz vele. Hiszen még megtagadni, eldobni is csak azt lehet, ami már egyszer a mienk volt. Ez nem megúszható folyamat.

Én is erdélyi vagyok, tudom, hogy mennyire mást jelentett nekünk a magyarságunk.

A gyökerek jó esetben nem lekötnek, hanem stabilan tartanak. És minél jobban meg tudjuk vetni a lábunkat, annál szabadabban, bátrabban és messzebbre rugaszkodhatunk. Ha nincs mitől elrugaszkodnunk, akkor csak egy helyben szökdécselünk.

További információ és regisztráció: www.koronazas.hu

Az interjút a Vörösmarty Színház munkatársa készítette.

A képek a próbán készültek. Fotók: Torma Sándor