A program elindulása után és a 2024 végére tervezett tárlat megnyitása előtt egy évvel, a Budapesti Design Hét keretében, október 12-én a Walter Rózsi-villában rendezendő minikonferencia a munkaközi eredményekre világít rá nyolc rövid előadás segítségével.
Sebestyén Ágnes Anna Kurz Auguszta (1904–1984) munkásságára fókuszál, aki mondhatni véletlenül lett magyar építész(nő). A Szudéta-vidékről származott, anyanyelve német volt, tanulmányait a prágai egyetemen az első női építészhallgatók egyikeként végezte. Itt ismerte meg későbbi férjét, Feuer Gusztávot (1901–1952), aki a numerus clausus miatt szintén Prágában szerzett mérnöki diplomát. 1932 után Budapesten telepedtek le. Mivel építészdiplomájukat nem tudták honosíttatni, belsőépítészként és bútortervezőként tevékenykedtek. Az előadás Kurz Augusztára, illetve a harmincas években Budapesten folytatott tervezői tevékenységére fókuszál, de tervezőtársként Feuer Gusztáv is a történet szerves része.
A kolozsvári szakmai tudatban Lázár Elzy a Gio Ponti irodája által tervezett villa társtervezője. Az épület viszonylag közismert: „a város leghíresebb... legszebb háza”, „a Ponti-villa”, megrendelője Coriolan Tătaru orvos, dékán, polgármester, miniszter. Az építész hölgy „jó családból” származott, Bécsben, jeles közép-európai építészektől tanulta a szakmát, a leghíresebb olasz építésznél töltött gyakornoksága alatt pedig rögtön a Domusban is megjelent munkával kezdte karrierjét. Az építésznőt Pásztor István mutatja be.
A Magyar Építész Nők program keretében az elmúlt két évben a pálya korai úttörőit is kutatták, úgy a budapesti Műegyetem hallgatói között, mind külföldi intézményekben. Kovács Dániel előadása az újonnan előkerült szereplők életútjait és a velük kapcsolatos eredményeket ismerteti röviden, az első magyar nőként építészdiplomát szerző Kohlbach Ellától a svájci egyetemen diplomázó Bettelheim Franciskán keresztül a budapesti műegyetem pionírjaiig.
Kovács Zsuzsa (1902–1974) az egyik első képviselője az építészettel, kifejezetten építő iparművészettel foglalkozó nők hazai sorának. Reklám-, csomagolás-, pavilon-, textil-, épületkerámia vagy díszlettervezés területeire is kiterjedő belsőépítészeti és bútortervezői munkásságával, aktív elméleti tevékenységével – amelynek középpontjában a célszerű és ideális kislakás problematikája, a típustervezés, alapvetően az építés és társadalmi rendszer összefüggéseinek vizsgálata állt – megkerülhetetlen a két világháború közötti időszak művészettörténetében. Az 1945 előtti alkotói periódusával, kapcsolatrendszereivel egy tíz évvel ezelőtt megjelent tanulmány foglalkozik. Jelen projektben való részvétel ezen alapkutatás folytatását, kifejezetten Kovács építészeti vonatkozású munkáinak, a háború utáni tervezővállalatoknál eltöltött éveinek, a pártállami és ideológiai elköteleződésének, a sorozatgyártásra szánt és került bútorainak, üzletberendezéseinek, illetve egyetlen megvalósult magasépítési tervezési feladatának feldolgozását célozta meg. A kutatás előrehaladtával olyan családtörténeti ismereteket is sikerült feltárni, melyek nem csupán az indulás és pályaválasztás története kapcsán, hanem az egész életmű szempontjából revelatív hatással bírnak. Reichart Dóra előadása amellett, hogy rövid összefoglalót kíván nyújtani Kovács Zsuzsa fél évszázadot átívelő munkásságáról, a személyes, családi vonatkozású információk ismertetését helyezi a középpontba.
Az 1950-es évek végétől működő Fejes Mária Anna építész pályáját a lakóépületek, nyaralók és gyermekintézmények tervezése határozta meg. A tervezés mellett kutatással is foglalkozott: tanulmányutakat tett Franciaországba és Lengyelországba, ahol lakóépületek, lakótelepek, szabadidő-létesítmények és nyaralók építésének problémáit tanulmányozta. 1969-ben lett tagja és magyar főtitkára az Építésznők Nemzetközi Szövetségének (UIFA). Magyaróvári Fanni Izabella előadása Fejes Mária Anna kutatói és tervezői munkáira és a típustervezésben betöltött szerepére fókuszál a közelmúltban a MÉM MDK-ba került hagyaték tükrében.
Dr. Brennerné Becker Zsuzsanna Budapesten született, építészdiplomáját 1950-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. 1952 és 1983 között – kisebb megszakítással – a Lakóépülettervező Vállalat (LAKÓTERV) tervezőmérnöke volt, ő jegyzi a budapesti Gubacsi úti lakótelep lakóépületeit, de az újpalotai lakóteleppel kapcsolatos típustervek adaptálása is munkái közé tartozik. Ugyanúgy az 1963 és 1967 között épült Lakatos utcai lakótelep iskolája is, amelyet a nagyközönség az Utánam, srácok televíziós sorozatból ismerhet, az iskola és környéke fontos forgatási helyszín volt az epizódok alatt. Párhuzamosan dolgozott a Lakatos-lakótelep tervein férje, dr. Brenner János is, aki a városépítési tervet szerezte a Budapesti Városépítési Tervező Intézetnél (BUVÁTI), amelyért Ybl-díjat kapott. 1971 és 1975 között Drezdában éltek a családdal, ahol férje már 1967-tól a Drezdai Műszaki Egyetemnek vendégtanára, később tanszékvezetője lett. Zsuzsanna itt szintén tervezőként dolgozott a TU-Projekt, a Drezdai Műszaki Egyetem tervező vállalatánál, munkája többek között Bernau, az NDK szakszervezeti továbbképző központjának rehabilitációs tervkoncepciója. A Budapesti Műszaki Egyetem 2015-ben vasdiplomát adományozott számára. A pályát részletesen Kammermann Lilla ismerteti.
Csomay Zsófia neve számos fontos építészeti alkotást juttathat eszünkbe. És néhányat nem: terveinek egy része nem valósult meg, ezeket a tervezőkön kívül kevesen ismerik. Fiókjában műteremház, templom és átriumház-típusterv is található, amelyek számos tanulságot hordoznak, megismerésre érdemesek. Érsek Máté előadásának célja ezek áttekintő bemutatásával bővíteni, színesíteni Csomay Zsófia alkotói portréját.
Különböző stílusok – ugyanaz a szerep: Józsa Mária és Kravár Ágnes ugyanazon kor alkotói, de más irányt képviseltek. Van-e köztük hasonlóság, lekövethető minta, vagy a két irányvonal teljesen elszakad egymástól? Gill Blanka előadásában kettejük életútját mutatja be.
A programon való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztráció itt lehetséges.
A nyitóképen Fejes Mária Anna építész Kazincbarcikán, a VI/b. szomszédsági egység épülő bányászlakásai előtt 1958–1959 körül. Fotó: Fejes Mária Anna hagyatéka, magántulajdon, letétben a MÉM MDK-ban
