Korszakzáró Mordái-buli az Urániában

Mindig úgy írnak rólatok, hogy az 1960-as, 70-es évek kísérletező magyar népzenei vonulatainak repertoárjából táplálkozó folk-rock zenekar vagytok. Honnan jött ehhez a Mordái név?

Tetszett a hangzása, és a jelentés is köthető ahhoz a népzenei kultúrához, amit képviselünk. A mordály egy régen használt nehézlőfegyver. Létezett egy másik együttes is ezen a néven, szintén magyar, csak ők másképp írták a nevüket. Egyszer valaki mesélt róluk. Láttam, hogy már inaktívak, és azt gondoltam, érdemes lenne ezt a nevet kicsit más formában használni, ha már más nem használja.

Az biztos, hogy megidézi azt az „útonálló szellemiséget”, amivel a zenétek hangzását jellemezni szoktátok. De mit is jelent ez a szellemiség? A zenétek karcosságát, férfiasságát?

Az útonálló szellemiség a hagyománynak azt a körét jelenti, amiből a feldolgozott dalokat merítjük. Gyakran nyúlunk betyárnótákhoz, hányatott sorsú, számkivetett emberek által énekelt dalokhoz.

Hogyan jutottatok el a folk és a rock ötvözéséig?

Rockzenét mindig is játszottam, gyerekkoromban pedig sokat hallgattam népzenét, Muzsikást például, amit valahogy újra felfedeztem a húszas éveim elején. Meghallottam benne, hogy összeegyeztethető azzal a rockos hangzással és szellemiséggel, amit akkor képviseltem, például a Middlemist Redben és egyéb formációkban. Általában érdekesnek találom, ha zeneileg távoli pontokat, egymástól távol álló kultúrákat össze lehet egyeztetni. Ez egy kísérlet volt számomra. A népzene sokféleképpen működhet, nagyon flexibilis, és könnyen fuzionál más műfajokkal. Először saját nevem alatt csináltam ezt a Népdalok című lemezemmel, ami még szólóprojekt volt, majd meghívtam néhány zenészt, és ebből lett a Mordái.

Milyen népdalokat dolgoztok fel, mit kerestek a népdalokban?

Főleg balladaszerű népdalokat választottunk eddig. Nem titok, hogy az első lemezünk anyagát a Muzsikás diszkográfiájából raktuk össze. Figyelünk rá, hogy illeszkedjenek a dalszövgek a mi életünkhöz is, például ne legyen túl sok olyan kifejezés bennük, ami idegen tőlünk, és nem önazonos. Fontos, hogy amikor éneklem ezeket a sorokat, akkor úgy érezzem, nemcsak imitálok, hanem azok saját érzések.

A népzenénél említettük, hogy ki volt a forrás, de ki vagy kik voltak a rockzene esetében?

Az eddigi anyagoknál a fő referenciapont például a Morphine zenekar volt, egy 1990-es évekbeli amerikai rocktrió, de széles a spektrum, akár John Coltrane-től a Mr. Bungle-ig. Én persze most magamról tudok beszélni.

Az erős gitár- és szaxofonszekció mellett karakteres az általad hozott énekstílus, amit Jim Morrisonéhoz hasonlítanak.

Az énekesszerepbe belecsöppentem, és igyekeztem fejleszteni. Jim Morrisont is sokat hallgattam jó pár évvel ezelőtt, és próbáltam beépíteni, amit ellestem.

Kik hatottak még?

Frank Sinatra, Chat Baker… Az ötvenes évekbeli big bandes, swinges előadók biztosan.

A jövőben is marad a Mordái a népdalok feldolgozásánál, vagy lesznek majd saját szövegek is?

Szerintem nem fogunk saját szövegeket írni. Elképzelhető, hogy létező népdalokat kicsit átírunk, de az az esszenciája a zenekarnak, hogy archív dolgokat hívjon elő a kultúránkból, és azokat új kontextusba helyezze. A brit rockkultúrában vannak olyan kulturális gyökerek, amelyek miatt autentikussá tud válni egy rockzene. De nekünk is vannak erős kulturális gyökereink: a népzenét és ezt felhasználva csinálhatunk valami aktuálisat, előremutatót.

A szövegbeli és a
dallambeli kötöttség nem zárja keretek közé azt, amit ki akartok fejezni?

Nem hiszem. Szerintem akkor tud az
ember szabadon gondolkozni, ha valamennyire keretek között is gondolkozik, mert
egy adott kereten belül tudja kimaxolni a lehetőségeket. És ez szerintem egy
nagyon konkrét és nagyon izgalmas keret, tele van még lehetőségekkel,
kiaknázatlan területekkel.

Néhány hónapja tagcserék
voltak, hogy áll fel most a zenekar?

Az elmúlt fél évben Czitrom Ádám basszusgitárosunk lépett ki, mert nem érezte annyira a helyét a kreatív folyamatokban. Aztán a dobosunk, Klausz Ádám távozott, mert tizennégy zenekarban játszott egyszerre, és néhánytól meg kellett válnia. Helyettük most Csernovszky Márton basszusgitározik és Szabó Sipos Ágoston ül a doboknál. Aztán beszállt egy új szaxofonos, Varga Dani, aki a Moped Loewenben játszik amúgy. Még eljön Deli Soma is dobolni, és Porteleki Áron helyett ideiglenesen új brácsásunk is lesz. Az Urániában vendégekkel kiegészülve nyolcan lépünk színpadra, szóval elég nagyszabású lesz.

Hírlik, hogy új lemezetek
is készül az év végére. Ebből lehet már hallani valamit a koncerten?

Valamilyen formában igen. Nem tudom, hogy kijön-e idén a lemez, most kezdünk majd dolgozni intenzívebben. Nyáron a fesztiválszezon és a tagcserék miatt nem tudtuk elkezdeni.

Miért lesz érdemes jegyet váltani az urániás Mordái-bulira?

Mert például a helyszín gyönyörű, a világ egyik legszebb moziterme. És azért, mert most jó pár hónapig nem fogunk játszani közönség előtt. Kicsit úgy tekintek erre a koncertre, hogy valamelyest lezárja az eddigi repertoárt. Az egyik utolsó alkalom, hogy láthatják ezt a műsort, mert amikor néhány hónap múlva visszatérünk, már más dalokkal érkezünk.

A koncert előtt levetítik a Mordái Utolsó óra című koncertfilmjét, melyet a zenekar a Gellért Szállóban forgatott Reisz Gábor és Szimler Bálint rendezésében.

A nyitóképen Nóvé Soma. Fotó: Pályi Zsófia