Huszthy Bálint
Fogadalmat ugyan nem szoktam tenni, de elhatározásaim mindig vannak, amikben az a jó, hogy ha nem jönnek össze, a következő új évben lelkifurdalás nélkül újra el lehet őket határozni. Idén egy nagy irodalmi óhaj is lesz köztük: mindig is írtam verseket, 2014 és 2024 között tíz kötetem jelent meg magánkiadásban, ezekből szeretnék jövőre egy válogatáskötetet kiadni hivatalos formában is. Egyúttal az olvasás élményét is célom lesz felfrissíteni, az utóbbi időben ugyanis jobbára csak nyelvészeti szakirodalmat olvastam, ideje visszatérni a szépirodalomhoz. A kedvenc írómmal, Máraival fogom kezdeni, szeretnék újra elmerülni az ő pompás emberismeretének és néplélekismeretének világában, remélve, hogy meghozza a kedvem sok más olvasmányhoz is.
Kertész Dávid
Évről évre megfogadom, de valahogy egyre régebben csúszik, hogy végre megjelentetem a mesekönyvemet, most irodalmi kérdésekben ez a legfontosabb célkitűzésem. Szeretnék többet írni, és úgy érzem, hogy talán haladni fogok, hála valakinek, akivel, úgy érzem, hosszú prózapárbajok elé nézek. Igazán komoly terveim soha nincsenek, szeretem, ha a dolgok úgy történnek, ahogy valahol elrendelték. Nem szeretem a gátakat, jobb, ha a folyók a saját medrükben haladnak. Annyi biztos, hogy a jövő év valamivel több munkát hoz, átalakulásokat minden tekintetben, de évek óta először optimista vagyok, remélem, 2025-ben elfelejtem, amit el kell, és eszembe jut az, amire emlékeznem kell.
Ajlik Csenge
Az elmúlt év életem egyik legküzdelmesebb, de legbátrabb éve is volt. Így év végén úgy érzem, nem a konkrét történések miatt fáradtam el a legjobban, hanem a hirtelenségük miatt. Minden nehézség egyik pillanatról a másikra következett be. De talán nem is bekövetkezett, hanem beütött, vagy inkább ajtóstól rontott a házba. Még vicceltem is magammal, hogy félek becsukni a szemem, mert ha kinyitom, addigra már biztos megint összeomlott valami, és kezdhetem újra elölről. Ebben az évben nálam abszolút érvényesült az a mondás, hogy a baj csőstül jön. Szeretem ezeket a mondásokat, főleg azért, mert kínomban összegyúrtam egy másikkal, hogy értelmet adjak a 2024-es évemnek: a baj csőstül jön, de minden csoda három napig tart. Egy idő után az ember már semmin sem lepődik meg.
Mindezek ellenére, hogy jót is mondjak, tényleg nagyon szerettem ezt az évet, mert sohasem éreztem még ennyire erősnek és bátornak magam. Egyedül utaztam, legyalogoltam több száz kilométert Spanyolországban, a világ szépségeire kivételesen érzékeny embereket ismertem meg. Teljes erőbedobással dolgoztam. Ebben nem voltam magammal kíméletes, és vállaltam az olykor ezzel járó magányt is.
És a jó dolgokra is érvényes a hirtelenség. Év végére megérkeztek a sikerek is. Csőstül. Csak kapkodtam a fejem, mert olyan régóta dolgozom ezeknek a céloknak az elérésén, hogy sohasem gondoltam, hogy egyszer tényleg elérem őket. Ez elég nevetséges, de nem gondoltam, hogy új álmokat kell majd kitalálnom. 2024-ben rengeteg dolgot befejeztem. Ami pedig nem volt méltó a befejezésre, azt elengedtem, és ezzel felszabadítottam magam.
Mostanra már nem félek becsukni a szemem, nem félek attól, ha valamit újra és újra el kell kezdeni. Jobban belegondolva, én már nagyon kevés dologtól félek. Szeretem az építkezést, és azt építek, amit én akarok. Ezt folytatom az új évben is.
Ha ígéretekről van szó, csak a saját magamnak tett ígéretekben hiszek. Kivételesen erős nő vagyok, azért, mert a nők körülöttem megtanítottak rá. Szeretném használni ezt az erőt bocsánatkérések nélkül. Szeretném, hogy büszkék legyenek rám. Nem állok jót magamért, ha valaki meg akarja rongálni azt, amit éppen gondos munkával és szeretettel építek. Megígérem magamnak, hogy kíváncsisággal fogom felfedezni magam, ugyanis év végére már én sem ismerek magamra. De ez jó. Ez nagyon jó.
Ezt még ide beszúrom, hogy jó lenne kevesebbet dohányozni és többet aludni, hogy jobban teljesítsek a bokszedzéseken, de ezek már csak apróságok…
Az irodalomban továbbra is megingathatatlan hittel építkezem. A verseskötetem, a Madár mindig kiadási folyamatairól januárban egyeztetek a kiadóval. Megkaptam a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat a kisregényem befejezésére. Ez most a legnagyobb és legfőbb projekt. Szeretnék még több embert elérni a Verslevelekkel, és többször felolvasni az alkotásaim közül. Jelenleg összművészeti projektekben is részt veszek a szövegeimmel, ami nagyon megtisztelő.
A szavak adottak, az érzések adottak, a hit adott. Minden adott. Jó év lesz.
