_D0A2911_Copy
Szekeres Nikoletta és Fenyő D. György

Emlékszem, amikor középiskolás voltam, az akkori tanárom az irodalomtörténetet valahol József Attilánál fejezte be úgy téve, mintha utána már nem is történt volna semmi érdekes. Arra hivatkozott, hogy nem maradt másra idő, meg utána úgyis már mindenki ?kortárs?, amivel egyébként nem is érdemes foglalkozni, hiszen nem lehet tudni, hogy a sok kortárs közül aztán mi kerül be a kánonba.

Közben azt is éreztem, hogy igazából neki is hiányoznak azok a fogódzók, amivel a kortárs szövegekhez hozzá tudna nyúlni, azok az eszközök, amelyekkel be tudna hozni egy friss és jelenvaló szöveget a nem eléggé rugalmas és nem eléggé nyitott kerettanterv mellé.

_D0A2867_Copy
Vinczellér Katalin, Ruff Orsolya és Balajthy Ágnes

A tizennégy kortárs magyar könyv elemzéssel és óravázlattal ellátott A Faustto?l a Szi?vlapa?tig ci?mű irodalmi sege?dko?nyv épp ezeket a ko?ze?piskolai tana?rokat ce?lozza meg, akik egyre inka?bb azzal szembesu?lnek, hogy nem besze?lnek egy nyelvet a dia?kjaikkal, hogy az ?e?let? e?s az ?irodalom? a?tja?rhatatlan messzese?gbe keru?lt egyma?sto?l.

A Margó Fesztiválon a kötet hat szerzője, Balajthy Ágnes, Ruff Orsolya, Szekeres Nikoletta kritikusok-esszéírók, és Fenyő D. György, Varga Betti és Vinczellér Katalin magyartanárok elmondták, hogy elsősorban olyan kortárs szövegeket kerestek, amelyek könnyen elérhetők és beszerezhetők a középiskolai tanárok számára, valamint arra is figyeltek, hogy a kiválasztott művek egyszerűen beilleszthetőek legyenek a kerettantervbe. ?Fontos volt, hogy oktatási szempontból kapcsolódni lehessen ezekhez a szövegekhez, mert így esélyesebb, hogy lesz ezekre idő és energia.?

_D0A2892_Copy
A kötet

Azt is tapasztalták, hogy a dráma a tanterv mostohagyereke, ezért igyekeztek olyan szövegeket is beemelni, amelyek segítségével a diákok eljutnak a nagy drámai művekhez. Jeli Viktória és Tasnádi István Kettős:játék című könyvén keresztül például láthatják a tizenévesek, hogy a 19. századi hagyományok hogyan élnek tovább a kortárs irodalomban. Azt remélik, hogy ezen keresztül a Fausthoz is közelebb kerülhetnek.

A válogatás nem a posztmodern szerzőkre koncentrál, inkább az elmúlt tíz év trendjeire, tehát Esterházy és Nádas korához képest 1-2 generációval fiatalabb szerzők közül szelektáltak. Úgy gondolták, hogy ezek a fiatal írók beépítik szövegeikbe Esterházyék örökségét, tehát rajtuk keresztül a diákok könnyebben eljuthatnak a posztmodern írók műveihez, mintha egyből velük találkoztak volna.

_D0A2844_Copy
Varga Betti és Szekeres Nikoletta

Jelen kötet sorozatokkal sem foglalkozik, egyrészt azért, mert egy középiskolásnak sokszor egy regény elolvasása is nagy feladat, így egy sorozat már megugorhatatlannak tűnhet számukra. Másrészt a népszerű szériákat, mint például a vámpírregényeket maguktól is előveszik, és azok a könnyedebb regények megedzik őket arra, hogy e mostani listában szereplő műveket is elővegyék. Olyan könyveket válogattak be tehát, amelyek picit nehezebben olvashatók, de még egy középiskolás is megbirkózik velük.

A lírával szemben inkább az epikán van a hangsúly, hiszen a középiskolai tananyag 70%-a vers, másrészt kortárs versekre könnyebb rátalálni (például a közösségi médiában), mint egy regényre.

A válogatás tehát nem reprezentatív, és kánonképző sem akar lenni. Csupán az volt a cél, hogy olyan elemzések szülessenek, amelyekből látszik, hogy a kortárs irodalom nem mumus, ezekhez a szövegekhez is hozzá lehet nyúlni, jól lehet őket használni az irodalomoktatásban.

_D0A2943_Copy

A tizennégy elemzés után konkrét módszertani javaslatok is szerepelnek, amelyek segítik a pedagógusokat, hogy miként is nyúljanak hozzá az adott szöveghez, hogyan emeljék be azokat a tanórák menetébe. Péterfy Gergely Kitömött barbárja például jól beilleszthető a Kazinczyról szóló tananyagba.

A szerzők úgy gondolják, hogy meg lehet találni a tantervben azt a 4-5 órát, amikor lehet egyet szusszanni, amikor van idő az együtt gondolkodásra, a szabad szövegfeldolgozásra. Amikor a diákok találkozhatnak élő szövegekkel, az irodalom lényegével.

Kocsis Katica

Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond